- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Éjszakai séta, kattogó fényképezőgép, villanó vaku...
Rómeó és Júlia kézenfogva sétál, a levegő szikrázik körülöttük, egy vadgalamb lángot fog, és füstölögve elszáll. Vadkacsák serege menekül a láttára víz alá.
A fényképész-regényíró parancsára újabb és újabb csókjelenettel szórakoztatják a hálás közönséget és egymást.
- Menjünk má', Anya - szólal meg Rómeó.
- Há' menjünk, Apa - becézik egymást.
- Béfogtad a lovakat asszony???
- Nem! - tiltakozik a fényképésszé előléptetett regényíró. - Elébb még fotografálunk a városháza előtt, és a templom előtt is. Ott lesz majd az esküvő.
A kimondott szónak ereje van - mondá vala egy veszedelmes bölcs.
A szerelmes gerlepár bágyadtan beleegyezik. Tudják, hogy nincs más választásuk.
Ám a templomkapu előtt a gép csődöt mond, nem hajlandó homálytalanos képeket létrehozni.
- Feladom, úgy látszik boszorkányoknak nem szabad templomi esküvőt fényképezni... Irány a játszótér!
Júlia a lengőhídon általmegy a vártoronyba, s az ...
fel
le
Szöszi őrülten kalimpál a buszról, majd az ajtó kinyitása után, a három lépcsőfokot kihagyva egyetlen ugrással Csodaszempilla Uraság nyakába ugrik.
Csókjelenet - jegyzetel a regényíró.
- Hú, de qrv@ messze laksz! - szólal meg Szöszi.
Jelenet folytatódik...
***
Szöszi Júlia kilógatja hófehér kacsóit az erkély ébenfakeretén, és elnézi Csodaszempilla Uraság Rómeót, ahogy a nyársat hegyezi a kiskéssel a rántott békacombhoz.
A regényíró megjegyzi, hogy indul az erkélyjelenet.
- Júlia, szólajjámá meg!
- Ó... Ó... Ó, Rómeó... - gondolkodik Júliánk - Hegyezzed má' azt a nyársat!
Csodaszempilla Rómeó feltekint ébenfakeretes szemöldökével és eképpen szól:
- Szöszi, hol van az a Montague apád???
A regényíró jegyzetel... fejben, - mert a papír sok fa életébe kerül...
fel
le
Előzetes:
Mint egy sóhajtás, úgy röppent el ez a fél év az utolsó találkozásunk óta. Persze elég mozgalmas is volt ez az időszak. Amikor kiborított a szerelmem anélkül, hogy észrevette volna, én mindenféle vadító flörtbe keveredtem, csak, hogy kiűzzem őt a fejemből és a szívemből. Néha már azt hittem, hogy sikerült is, de csak ámítottam magam. Egyetlen futó flört sem tartott tovább egy hétnél. Azért én nem adtam fel, míg valaki rám nem szólt, hogy ne flörtöljek, mert nem tesz jót nekem. Igaza volt, de nem bírtam a véremmel, amikor igazán belelendültem. Felejteni akartam. Pedig nem is. Mostanra teljesen lehiggadtam. maradt a várakozás...
Aztán eljött újra...
Harmadik randi...
Rózsával várt...
fel
le
Egyszer írtam... mit írtam? Firkáltam egy mesét közvetlen skype ablakba.
Utána a címzett mondta, hogy köszöni és érti a mesét.
Hát, ha te érted az jó, én ugyanis nem, de az meg nem gond.
Néha csak úgy ki kell jönniük a szavaknak, még én sem értem. Na, persze amúgy is nehéz magamban tartani azt, amit gondolok. Amit meg nem mondok ki, az meg úgyis látszik, úgyhogy nekem lőttek, ha vallatóra akarnának fogni úgy istenigazából.
Elkanyarodtam a lényegtől, kicsit túl vagyok pörögve...
Szóval jósmesék.
Az első íme valóra vált. De nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem olyan elsöprő erővel, amilyet még csak egyszer láttam életemben. Bár, ha jól belegondolok talán háromszor is, de egyik sem volt ennyire intenzív.
Azt hiszem, hogy mesélnem kéne. De azért jó lesz vigyázni, mert mi lesz akkor, ha minden betű valósággá válik, amit leírok?
Az én mesém már meg van írva...
Dongó - Pillangó mese
2011. MÁRCIUS 21.
A dongó csak lebegett a lágy tavaszi szellőben, és ...
fel
le
Jégkrémes dobozba könyöklünk a gyerekekkel. Előző napi maradék. Kanál, kanál mellett. Nevetés, ugratás, vidámság.
Kilógok a nyitott ebédlőablakon, kint a párom füstöl.
Kiskanalamon csokis jégkrémfalat, kinyújtom felé, s bekapja. Fordulok egyet, hogy az epresből is nyújtsak felé egy kicsit.
- Nem, köszönöm, nem kérek többet, cigizek - mutatja.
- Ha nem, hát nem, én kérdeztem - mosolygok rá, s ő rám, melegen fénylő tekintettel.
A jégkrém romantikus hangulatba hoz, s incselkedve szólalok meg erkélyszerű ablakomból a következő pillanatban:
- Ó, Rómeó! Miért vagy te Rómeó?
Bal szemöldökét felvonva, érdeklődve várja, mi fog ebből kisülni.
Nevetve folytatnám:
- Tagadd hát meg neved... s légy a kedvesem! - kacagok rá - Vagy hogy is van pontosan?
fel
le
Nem tudok koncentrálni, szétszórt vagyok, nem eszek rendesen, nem alszom, és nagyon-nagyon fáradt vagyok. Csak egy valakire tudok gondolni...
Az orvosom megállapította, hogy beleestem a kalandoromba, mint vak ló a gödörbe. Mondtam neki, hogy azt hittem már eddig is, éppen eléggé, jobban is mint kéne, de szerinte most végem. Nem gondoltam, hogy még ezt is lehet fokozni.
De hát hogyan is ne, mikor olyan édes-bújós lett?
Van, akire megéri várni, bárki bármit mondjon is.
Valamint bebizonyosodott, hogy bizonyos párkapcsolatokban - konkrétan nálunk - megéri őszintének és nyíltnak lenni, semmi taktikázás.
fel
le
"Holdkeltétől virradatig,
Éjre nappal, s nappalra éj,
Szívem már nem nyugodhatik,
Míg övével egybe nem kél."
Forrás:
NORA ROBERTS: BŰBÁJOSOK 3. rész
Éjszakai séta, kattogó fényképezőgép, villanó vaku...
Rómeó és Júlia kézenfogva sétál, a levegő szikrázik körülöttük, egy vadgalamb lángot fog, és füstölögve elszáll. Vadkacsák serege menekül a láttára víz alá.
A fényképész-regényíró parancsára újabb és újabb csókjelenettel szórakoztatják a hálás közönséget és egymást.
- Menjünk má', Anya - szólal meg Rómeó.
- Há' menjünk, Apa - becézik egymást.
- Béfogtad a lovakat asszony???
- Nem! - tiltakozik a fényképésszé előléptetett regényíró. - Elébb még fotografálunk a városháza előtt, és a templom előtt is. Ott lesz majd az esküvő.
A kimondott szónak ereje van - mondá vala egy veszedelmes bölcs.
A szerelmes gerlepár bágyadtan beleegyezik. Tudják, hogy nincs más választásuk.
Ám a templomkapu előtt a gép csődöt mond, nem hajlandó homálytalanos képeket létrehozni.
- Feladom, úgy látszik boszorkányoknak nem szabad templomi esküvőt fényképezni... Irány a játszótér!
Júlia a lengőhídon általmegy a vártoronyba, s az ...
Szöszi őrülten kalimpál a buszról, majd az ajtó kinyitása után, a három lépcsőfokot kihagyva egyetlen ugrással Csodaszempilla Uraság nyakába ugrik.
Csókjelenet - jegyzetel a regényíró.
- Hú, de qrv@ messze laksz! - szólal meg Szöszi.
Jelenet folytatódik...
***
Szöszi Júlia kilógatja hófehér kacsóit az erkély ébenfakeretén, és elnézi Csodaszempilla Uraság Rómeót, ahogy a nyársat hegyezi a kiskéssel a rántott békacombhoz.
A regényíró megjegyzi, hogy indul az erkélyjelenet.
- Júlia, szólajjámá meg!
- Ó... Ó... Ó, Rómeó... - gondolkodik Júliánk - Hegyezzed má' azt a nyársat!
Csodaszempilla Rómeó feltekint ébenfakeretes szemöldökével és eképpen szól:
- Szöszi, hol van az a Montague apád???
A regényíró jegyzetel... fejben, - mert a papír sok fa életébe kerül...
Előzetes:
Mint egy sóhajtás, úgy röppent el ez a fél év az utolsó találkozásunk óta. Persze elég mozgalmas is volt ez az időszak. Amikor kiborított a szerelmem anélkül, hogy észrevette volna, én mindenféle vadító flörtbe keveredtem, csak, hogy kiűzzem őt a fejemből és a szívemből. Néha már azt hittem, hogy sikerült is, de csak ámítottam magam. Egyetlen futó flört sem tartott tovább egy hétnél. Azért én nem adtam fel, míg valaki rám nem szólt, hogy ne flörtöljek, mert nem tesz jót nekem. Igaza volt, de nem bírtam a véremmel, amikor igazán belelendültem. Felejteni akartam. Pedig nem is. Mostanra teljesen lehiggadtam. maradt a várakozás...
Aztán eljött újra...
Harmadik randi...
Rózsával várt...
Egyszer írtam... mit írtam? Firkáltam egy mesét közvetlen skype ablakba.
Utána a címzett mondta, hogy köszöni és érti a mesét.
Hát, ha te érted az jó, én ugyanis nem, de az meg nem gond.
Néha csak úgy ki kell jönniük a szavaknak, még én sem értem. Na, persze amúgy is nehéz magamban tartani azt, amit gondolok. Amit meg nem mondok ki, az meg úgyis látszik, úgyhogy nekem lőttek, ha vallatóra akarnának fogni úgy istenigazából.
Elkanyarodtam a lényegtől, kicsit túl vagyok pörögve...
Szóval jósmesék.
Az első íme valóra vált. De nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem olyan elsöprő erővel, amilyet még csak egyszer láttam életemben. Bár, ha jól belegondolok talán háromszor is, de egyik sem volt ennyire intenzív.
Azt hiszem, hogy mesélnem kéne. De azért jó lesz vigyázni, mert mi lesz akkor, ha minden betű valósággá válik, amit leírok?
Az én mesém már meg van írva...
Dongó - Pillangó mese
2011. MÁRCIUS 21.
A dongó csak lebegett a lágy tavaszi szellőben, és ...
Jégkrémes dobozba könyöklünk a gyerekekkel. Előző napi maradék. Kanál, kanál mellett. Nevetés, ugratás, vidámság.
Kilógok a nyitott ebédlőablakon, kint a párom füstöl.
Kiskanalamon csokis jégkrémfalat, kinyújtom felé, s bekapja. Fordulok egyet, hogy az epresből is nyújtsak felé egy kicsit.
- Nem, köszönöm, nem kérek többet, cigizek - mutatja.
- Ha nem, hát nem, én kérdeztem - mosolygok rá, s ő rám, melegen fénylő tekintettel.
A jégkrém romantikus hangulatba hoz, s incselkedve szólalok meg erkélyszerű ablakomból a következő pillanatban:
- Ó, Rómeó! Miért vagy te Rómeó?
Bal szemöldökét felvonva, érdeklődve várja, mi fog ebből kisülni.
Nevetve folytatnám:
- Tagadd hát meg neved... s légy a kedvesem! - kacagok rá - Vagy hogy is van pontosan?
Nem tudok koncentrálni, szétszórt vagyok, nem eszek rendesen, nem alszom, és nagyon-nagyon fáradt vagyok. Csak egy valakire tudok gondolni...
Az orvosom megállapította, hogy beleestem a kalandoromba, mint vak ló a gödörbe. Mondtam neki, hogy azt hittem már eddig is, éppen eléggé, jobban is mint kéne, de szerinte most végem. Nem gondoltam, hogy még ezt is lehet fokozni.
De hát hogyan is ne, mikor olyan édes-bújós lett?
Van, akire megéri várni, bárki bármit mondjon is.
Valamint bebizonyosodott, hogy bizonyos párkapcsolatokban - konkrétan nálunk - megéri őszintének és nyíltnak lenni, semmi taktikázás.
