- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A férfi szemében ekkor különös fény gyúlt. A lány jól ismerte ezt még nektárgőzös, báli éjszakákról. Kivonta hát magát férfi bűvköréből, és hátat fordítva neki a szoba távolabbi pontjába húzódott. A férfi felállt, és követte őt. A lány, bár háttal állt neki, de érezte leheletét tarkóján.
Aggodalmasan járt-kelt a szobában. A férfi még mindig nem volt magánál. Mivel annál nehezebbnek bizonyult, hogy elvigyék a helyiségből – a másik férfi állítása szerint -, így inkább lány keresett az épületben pokrócot betakarni őt meg párnát a feje alá. A másik férfi két széken hanyagul elnyúlva, egyiket hintáztatva lábával a lányt figyelte arcába húzott csuklyája alól.
- Evvel nem ébreszted fel! – húzta még jobban szeme elé a kapucniját. Tudott volna segíteni a lánynak, elvihette volna egy ágyig is férfit, de nem akarta. Most végre anélkül beszélhet vele, hogy az az ostoba másik bármikor közbe szólna, épp ezért minden pillanatot ki akart használni.
- Hogy tudsz ilyen nyugodtan ott ücsörögni ...
fel
le
Emlékszem még a mesére pontosan, ami egy szegény oroszlánról szólt, akinek nagyon fájt a foga, és a kisegér segített rajta. Most valahogy én is így érzem magam, néhány apró kivétellel. Először is nem vagyok oroszlán, még a csillagjegyem sem. Másodszor nem a fogam fáj, hanem a fülem. De a fájdalom az stimmel. Bár ne stimmelne ilyen kegyetlenül. Holnap orvoshoz kell mennem ezzel. Bár már napok óta húzom-halasztom, de most végül mégis meg kell tennem. Odakint süt a nap, és én meg idebent gubbasztok, és a fájdalomról mélázok. Fájdalom. Ez a szó az, ami végig elkíséri az életünket. Az enyémnek is részese már egy jó darabja. Fájdalom a veszteségtől, fájdalom a kudarctól. Kudarc? Valahol hallottam erről egy frappáns mondást. „Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc. Az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol!”
Az egészből azt veszem ki, hogy mi magunknak generáljuk a fájdalmat. Mármint nem a fizikálisra gondolok( mert azt valljuk be, aki magának fizikai fájdalmat okoz, az beteg ...
fel
le
A férfi szemében ekkor különös fény gyúlt. A lány jól ismerte ezt még nektárgőzös, báli éjszakákról. Kivonta hát magát férfi bűvköréből, és hátat fordítva neki a szoba távolabbi pontjába húzódott. A férfi felállt, és követte őt. A lány, bár háttal állt neki, de érezte leheletét tarkóján.
Aggodalmasan járt-kelt a szobában. A férfi még mindig nem volt magánál. Mivel annál nehezebbnek bizonyult, hogy elvigyék a helyiségből – a másik férfi állítása szerint -, így inkább lány keresett az épületben pokrócot betakarni őt meg párnát a feje alá. A másik férfi két széken hanyagul elnyúlva, egyiket hintáztatva lábával a lányt figyelte arcába húzott csuklyája alól.
- Evvel nem ébreszted fel! – húzta még jobban szeme elé a kapucniját. Tudott volna segíteni a lánynak, elvihette volna egy ágyig is férfit, de nem akarta. Most végre anélkül beszélhet vele, hogy az az ostoba másik bármikor közbe szólna, épp ezért minden pillanatot ki akart használni.
- Hogy tudsz ilyen nyugodtan ott ücsörögni ...
Döng-dübörög a kád,
Csipp-csepereg a víz,
Szik-szakad a papír.
Épp ébred a szív.
Kitt-kattan a vekker,
Riccs-reccsen a fekhely,
Zig-zug a keljfel.
Dong-dohog a harang,
Ripsz-ropsz pirul a kék,
Hipp-hopp hasad az ég.
Jó reggelt, ébredni kék.
Emlékszem még a mesére pontosan, ami egy szegény oroszlánról szólt, akinek nagyon fájt a foga, és a kisegér segített rajta. Most valahogy én is így érzem magam, néhány apró kivétellel. Először is nem vagyok oroszlán, még a csillagjegyem sem. Másodszor nem a fogam fáj, hanem a fülem. De a fájdalom az stimmel. Bár ne stimmelne ilyen kegyetlenül. Holnap orvoshoz kell mennem ezzel. Bár már napok óta húzom-halasztom, de most végül mégis meg kell tennem. Odakint süt a nap, és én meg idebent gubbasztok, és a fájdalomról mélázok. Fájdalom. Ez a szó az, ami végig elkíséri az életünket. Az enyémnek is részese már egy jó darabja. Fájdalom a veszteségtől, fájdalom a kudarctól. Kudarc? Valahol hallottam erről egy frappáns mondást. „Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc. Az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol!”
Az egészből azt veszem ki, hogy mi magunknak generáljuk a fájdalmat. Mármint nem a fizikálisra gondolok( mert azt valljuk be, aki magának fizikai fájdalmat okoz, az beteg ...
