- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Elnézést kérek, hogy ritkán jelentkezek, de munka mellett és a pici lányom mellett nem tudok sok időt szakítani másra. Rendezem soraimat, azt a kicsike időt kihasználva, ami naponta jut rá. Nem akarok addig semmi komoly dologba belefogni, míg nincs rendbetéve körülöttünk minden. Már nem rohanás és fejetlenség vesz körül. Viszont amíg abban éltünk, sok dolog elhanyagolódott, amit most el kell pakolnom, rendszereznem, különben nem tudok majd dolgozni. A hóesés is megnehezítette a dolgokat körülöttünk. A télnek a hóesés részét, és a fehér táj látványát nagyon szeretem. A többit annyira nem. A február közepéig tervezett famennyiség sajnos január vége előtt egy héttel köszönte szépen, és elfogyott. A műhelyben sok dolgot összeszedtem, ami azért volt ide-oda téve, hogy majd ha lesz idő, összevágom a tűzre. Így öröm az ürömben, hogy pakoltam, és fűrészeltem, hogy legyen tüzelő. semmi másra nem voltak jók ezek a dolgok, csak meleget csinálni belőlük.azóta persze vettem egy autónyi raklapot, ...
fel
le
Szívünk,lelkünk,egész valónk várja már a napsütést ebben a homályos időben.Néha kikukucskál a nap rövid időre,aztán megint ránk telepszik a szürkeség.
A hőmérséklet lassan emelkedik és a hó olvad.A kertemben is egyre kevesebbet látni belőle.
Naponta kinyitom a kertkaput és kíváncsian keresem a jeleit a természet ébredésének.
Ma délelőtt amikor a kiskutyám már nagyon ki akart menni,kimentem én is és újra lesétáltam a kertig.Kinyitva a kaput,láttam hogy az orgonabokrom alól eltűnt a hó és lehajolva megpillantottam a tavasz első jelét,két fehér virágfejecskét,amint átnyomakodik az ősszel otthagyott leveleken.Megjelentek a hóvirágaim!Mindig rájuk csodálkozom.Milyen erő van ebben a kicsi növényben!Ő már érzi hogy a tavasz itt van a kertek alatt.Képes a jégen,hórétegen is áttörni és hirdetni,a tél uralmának vége.Hiába rázza már hószakállát,hiába teríti már rá fagyköpenyét,dacol vele ez a kis virág.Nincs mese a télnek takarodnia kell,át kell adnia helyét a tavasznak!
Ezért minden évben ...
fel
le
Meghaltam. Első hallásra ez nem tűnik jó hírnek, de hát a tények makacs dolgok, és nem mindenki egyformán értékeli ezt a hírt. Eleinte nem tűnt fel a változás, de úgy vagyok ezzel is, mint a legtöbb jóval, ami velem történhet, hogy nem hiszem el. A legszembetűnőbb változás, nem is testem súlytalansága volt, - egy ideje tudom, hogy a gravitáció kikapcsolása bizonyos körökben nem lehetetlen -, az keltette fel bennem a gyanút, hogy a fájdalmaim megszűntek, nem hasogatott a csuklóm, és a boka ízületeim is, mintha csak kicserélték volna. Nem tudtam akkor, hogy mihez kezdjek ezzel az állapottal. Abban biztos voltam, valahogy tudtára kell adni a világnak, hogy nincs fény, nincs semmiféle alagút, csak csend van, és béke. Igen, ez a másik, ami felkeltette a figyelmemet, bár, tisztán látom a környezetemet, de hangot nem hallok, egyetlen szösszenetet sem. Egyáltalán nem zavart. Testem ellazulva feküdt a heverőn. Így még nem láttam magamat, nincs az a tükör, amelyik ilyen perspektívát képes ...
fel
le
Nem szólhatunk hozzá a cikkhez, ugyanis az író letiltott bennünket? De azért az olvasásban ugye nem akadályoz meg egyetlen cikk írója sem.
Mint ahogyan az észrevételeinket sem korlátozhatja a tündéren és a moderátoron kívül senki, amennyiben - hasonló módon, mint jelen esetben - nem sértőn, de közöljük a véleményünket külön naplóbejegyzésben, ha fontosnak érezzük.
Ezzel is szeretnénk felhívni a cikk írója figyelmét a felületességére, ha elmulasztja visszaolvasni az írásait. Többen vagyunk, akik érdeklődéssel olvassuk lebilincselő történeteit, ha már egyszer teszteli a cikkeit rajtunk keresztül. Tisztelje meg legalább az olvasóit, ne csak egy legyintéssel intézze azt el...
Ezért hívjuk fel ezekre az „apróságokra” a figyelmet és hozzáteszem, mint anyu, soha nem ártó szándékkal, és bántón tesszük…
„mondat” hamarabb… vagy „mondtad”… Hát igen, ez sem mindegy!
„elveti” magát vagy „elneveti”… Megtoldottam még eggyel, ha nem baj? Írhattam volna úgy is „egyel” de ugye azt tudjuk, ...
fel
le
Láttátok már a TV-ben azt a reklámot,ahol az Apu beteg és olyan lesz mint egy gyerek?
Nálunk ez most élőben zajlik.Papusomat leverte valami,hogy influenza-e,ki tudja?Belázasodott és ilyenkor gyerekké válik.Nyafog,nyöszörög,pátyolgatni kell,ellátni lázcsillapítóval,teával és minden lehetséges dologgal ami segíthet.A jó hír,hogy talán már a tetőfokán túljutott,már nincs láza csak köhög rendületlenül.Most jön az ACC és a fenyegetőzés az orvossal ha nem javul :)
Ésss, most olvastam épp Emillio hsz.-ében a köhögés elleni hashajtót :D
Fő a jókedv,míg el nem kapok én is valamit.Elhatároztam,ha netalán elkapom,egyszer már én is rossz beteg leszek!Meneküljön ki merre lát! :D
Addig türelmes betegápoló leszek.
Vigyázzatok magatokra!
fel
le
Már megint borongós az idő, kint néma csönd, semmi említésre méltó esemény, ha csak az nem, hogy még madarakat sem láttam az etetőnél már második napja. Csak arra tudok gondolni, hogy egy madárhúsra éhes macska bolyonghat a környéken.
Így maradt mára az örök témám, némi fény az életemben, azaz a kaja. Tegnap megcsináltam mára és még néhány napra a lencse levest.Aztán úgy határoztam, hogy a múltkor savanyított káposztámból rakott káposztát készítek. Igen ám, de egész héten rizseshúst falatoztam, a rizs már a könyökömön jött ki...
Újitok, gondoltam, rizs helyett karíkára vágott főtt burgonyát teszek bele, az egyébként szokásos hozzávalókon kívül. Én mondom, nem is lett rossz!
fel
le