- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Az április... Milyen könnyű lenne ráfogni, mindennek az okozója.
Szeszélyes. Nem így van ez! - Akkor ki a hibás? - Az ember maga..
Ha országosan ekkora nagy bajok vannak, kicsiben ez még inkább megnyilvánul. Tapasztalom. Jelen van családokban, rokonságban
az abszolút érdektelenség, az összetartozás teljes hiánya,
a közömbösség egymás iránt, az eltávolodás, a kiábrándultság mindenből
és mindenkiből. Micsoda?! Egymásból is?!
Unokatesók (fiatalabb generáció), akik azt sem tudják milyen sokan vannak, hogy léteznek. Nagynénik... (tántik). Meg sem kérdezik, hogy vagyok, vagytok...
Lenne itt mit javítani, talán még nem késő, mondják többen, én hallgatok...
A visszaszámlálás megkezdődött. Csak a magam nevében beszélhetek.
fel
le
A VISSZASZÁMLÁLÁS ELINDULT!
Költők, verskedvelők, olvasók!
Tintát az arcra, fegyvert a kézbe /penna/!
POSZTOLJ VERSET AZ UTCÁRA ÉS TÖLTSD FEL!
Legyél verskommandós!
PEACEtelettel Black Ice
"Versünnepünk április 11-én, a magyar költészet napján – most már mondhatjuk – hagyománnyá vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy március végén rendszeresen megérkeznek az olvasói kérdések (Facebook-kommentben, privát üzenetben), hogy ugye, lesz idén is versposztolás? Naná, hogy lesz!
Pál Tamás már javában dolgozik azon, hogy a honlap, ahová a csodálatos képeiteket tavaly óta feltölthetitek, térképre helyezhetitek, időben el tudjon startolni. Ha tavaly nem regisztráltatok, akkor itt az idő, kattintsatok ide:
www.posztoljverset.hu
Itt, a cikk alján megtaláljátok a kellékeket szeretettel, amikkel idén készültünk (most már ezt is hagyománynak nevezhetjük): versnyomtatáshoz használható fejléc, QR-kód, amit ha rányomtattok a verses lapokra (pl. alsó sarokba, vagy akár ...
fel
le
"Esik eső csendesen"- én örülök neki, száraz volt már a föld. Kár, hogy a levegő is lehült...
Ez az idő alkalmas arra, hogy egy kicsit bent beszélgessünk...
Sanyi és Mari épp 25 éve házasok. Sanyi végiggondolja az addigi életüket, és azt mondja Marinak:
- Figyelj Mari! 25 évvel ezelőtt igaz, hogy nem volt pénzem, albérletben laktam, busszal jártam, egy heverőn aludtunk ketten és nem volt TV-nk, de akkor, ha szegényen is, de legalább egy 25 éves szöszi bombázó mellett
ébredtem reggelente. Ma van egy nagy házunk, hatalmas franciaágy, plazma TV,
mindkettőnknek kocsi, de mégiscsak egy 50 éves öregedő nő mellett ébredek
reggel, hiába van pénzem.
Mari gondolkozik egy kicsit, majd így szól:
- Tudod mit? Menj és keress magadnak egy 25 éves szöszi bombázót, az ügyvédem pedig elintézi, hogy megint ne legyen pénzed.
...és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
/Net/
fel
le
A verseny napja...
A helikopter körözött a célkör fölött. Az ugrók izgatottan készülődtek. Soha nem ugrottak még ilyen magasból. Némelyikük az ejtőernyőjét igazgatta zavarában. Ez egy rémálom, gondolták sokan. Mások magabiztosságot tettetve ültek a helyükön.
Bonifánc rámutatott Urielre.
- Ön az első -mondta boszorkányos mosollyal .
Uriel remegő szárnyakkal ugrott ki a helikopter ajtaján. Zuhanás közben lenézett a vidékre, jobbra egy nagy erdő, balra egy palota, és a kettő közt a cél. Ahogy a próbaugrásoknál tanulta, a szárnyai helyett, most az ejtőernyőjét használta. A célba érése elég jól sikerült.
Majd jöttek sorba az angyalok...
Raphael, Michael, Oberon és páran még utánuk, közangyalok.
Egyik célbaugrás a másikat követte. De csak a futottak még kategóriák csapódtak a célkőr mellé. Párat úgy kellet kiásni, meg volt aki saját magát ásta el...
És akkor megérkezett a harmadik helyezett.
Már várták.
Óriási volt a meglepetés.
Pongrác odaszaladt, és egy csókot nyomott az ...
fel
le
Amióta azon gondolkozom, miért nem veszik a lapot, a szülők, az öregek. Azóta sok minden megmondhatója bennem miért. Nem szerettek sosem. Sosem felejtem el, hogy édesanyám első pofonja négy évesen ért. Utána rögtön sajnálni kezdett, hogy megütött. Valami kettős játszma folyik, s mindig az anyagiak javára. Szeretnék elkerülni, harminc éves vagyok, s élvezhetném a szülői ház minden feltételét. Csakhogy nekem a szavam semmit sem ér. Nem hallja meg, ha én beszélek. Olyan mintha a falnak beszélnék. A kedvencem hamarabb reagál arra a kérdésre, - hova utaztok - mint az édesanyám!
Szerettem volna kiadni magamból azt az érzést, amit ez a felismerés váltott ki. Azonnal úgy gondoltam, nem érdemlem meg a választ, vagy ha hangosabban, akkurátusan kezdek el beszélni, azonnal azt gondolják és hiszik, hogy flegma vagyok. Apámról úgy beszél, mintha tehetne, a balesetéről, ami érte. Egy autóbaleset, több mint tíz éve. Azóta nem dolgozik, itthon meg-meg csinálja a ház körüli teendőket, de anyám titkon ...
fel
le
Még van néhány, de nincs kedvem mosolyogni...Biciklivel mentem vásárolni, gondolhatod! Visszafelé már inkább toltam, így is nagyon elfáradtam, lecövekeltem a kapu előtt, mert még kinyitni sem volt erőm. Úgy tettem, mint akit nagyon érdekelnek a kapu előtti bokrok, pedig a hátam közepe sem kívánta nézegetni, elég volt megmetszeni őket. De legalább pihentettem a lábaimat.Már éppen a kilincsen volt a kezem, mikor hirtelen megállt előttem egy kocsi és egy csinos kis nő megszólított, mondván, a Statisztikai Hivatalból jött és érdekelné az én utazási szokásaim. Egész elcsodálkoztam, nahát, valaki még feltételezi rólam, hogy utazgatok, mikor már a boltbamenéstől is lóg a nyelvem..:)
Lehetséges, hogy nem vette észre, hogy én már a "de jól nézel ki" korban vagyok?
fel
le