- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Tegnap akadtam ra egy hajdani foiskolai tarsamra a nemzet kozossegi oldalan. Orultunk egymasnak. Vagany, belevalo, jo fej `csaj` volt akkor is, szerencsere nem valtozott. Rovid idore ferjhez ment, meselte, de a hazassag nem volt neki valo. Bejarta a vilagot, mindenfele jo kis munkai voltak, amiert irigyseget veltem atfutni a lelkemen. Ez elgondolkodtatott.
Ha nem benaztam volna el a dolgaimat, es vittem volna valamire a szakmamban, a fo-sulival, es jo kis szaftos munkakat kaptam volna, akkor vajon boldogabb lennek ma? Tobb penzzel, tobb lehetoseggel? Persze fogalmam sincs. De igy is boldog vagyok, tul a nehezen a gyerekekkel. Szeretem oket, es ok szeretnek engem, es ez az erzes valahogy szamomra nagyon fontos, ettol sokkal jobban biztonsagban erzem magam, mintha szabadon teljesedtem volna ki. Az mas erzes lenne. Nem jobb, nem rosszabb - mas.
Szoval nem tudom. De mindegy is most mar. Minden ugy jo, ahogy van, ebbol kell kihoznom a leheto legjobbat. Hat nem?
fel
le
1) Áldott jó vő
----------
- Az én vejem áldott jó ember! - dicsekszik az anyós a vendégeknek -
Mindenhová elvisz...
A vő rezignáltan teszi hozzá:
- Ez igaz. De a mama mindenhonnan visszatalál.
----------
2) Kit hívnak, kit hívnak...
----------
- Kit hívnak, ha a vak beleesik a kútba?
- ???
- A vakmerőt.
----------
3) Alkudozás
----------
Egy férfi megszólít egy csinos nőt az utcán:
- Mondja hölgyem, négymillió forintért lefeküdne velem?
- Négymillió forintért? Simán!
- És ötezer forintért?
- Hééé, mit gondol, mi vagyok én?
- Hogy Ön micsoda, azt már letisztáztuk. Most már csak az áron megy az
alkudozás...
----------
4) Nagyapa halála
----------
Történelem órán a tanárnő megkérdi, hogy ki tud valamit a második
világháborúról. Erre Móricka jelentekezik, a tanár fel is szólítja.
- Na, Te mit tudsz róla Móricka?
- Hát az én nagypapám egy koncentrációs táborban halt meg.
- Ó, hát ezt nagyon sajnálom, egy perces néma gyász.
Eltelik az egy perc.
- Na és ...
fel
le
Többen mondják, hogy baj van a tűrőképességemmel... van benne valami igazság. Hát csodálkozol?
Most értem meg azokat, de már nem először, akik nagy fába vágják a fejszéjüket és akkor is barátságosak tudnak maradni, amikor megszívatják őket a szakemberek, vagy azért, mert ők is udvariasan képesek közölni, hogy hamarosan jönnek, hiszen dolgoznak. Miért is haragudhatnék rájuk, ha egyszer talán hozzám is megérkeznek? Örüljek neki, hogy egyáltalán ide dugták a képüket 9 óra magasságában. De könyörgöm most már fél tizenegy és a beton nemhogy sokára fog megszáradni, de bele se került még a gödörbe.
Isten malmai, hol vagytok?
fel
le
Ha törik, ha szakad, ma rózsaszínben látom a világot! Na, nem a töretlen optimizmusom okán, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy vettem egy púder rózsaszín nyári nadrágot.
Történt pedig, hogy itthonra való nadrág vásárlási céllal bementem egy áruházba. Törékeny alkatomra a rövidebbekből csak fehér, bilikék és narancssárga volt a választékban. Az első nagynak bizonyult, a második kicsinek, ám a harmadik jó lett. Itthonra mindegy, milyen a színe. Aztán megláttam a halvány rózsaszínt, aminek a vékony anyaga vonzott. Felpróbáltam és jó lett. Megvettem.
No, kaptam is a kedvesemtől mindkettő miatt! Ki ne merjek menni bennük az utcára!
Csakhogy most nincs itt a kedvesem, így felveszem a rózsaszínt.
fel
le
Amit megosztok veletek, az tőlem sem szép mindig, de nem mehetek el mások mellett sem szó nélkül...
Szerettem írni, de már nem tőlem, az írásaimtól folyik a csap, viszont ami ezt kihozta belőlem ismét, talán mert sokan olvassák, és ki ne értené a régiek közül azt a „cikkeink” közé most feltett versnek gondolt üzenetet?!
Megmondom őszintén, engem ma sem hagy hidegen ez a szélsőséges stílusban megfogalmazott megnyilvánulás, mint ahogyan egy éve sem.
Esetenként muszáj szót emelni mások mellett, vagy ellen, szabadon, hiszen nekünk van feltéve. Nem mindegy azonban hogyan adunk elő valamit, ami belülről feszít, kikívánkozik... Az attól függ... Tudja meg valamennyi cikk feltevője, hogy az írás egy fegyver és olyanokat is megbánthatunk vele, akik ezt nem érdemlik... meg különben is. Ne húzogassuk az oroszlán bajszát!
Én itt be is fejezném... Amit akartam azt leírtam pontosan egy évvel ez előtt a naplómban és nem cikként, de úgy tűnik ma is aktuális.
http://www.felesegek ...
fel
le
Tollforgató ember penna fegyver,
alkotó erő emészthető szeretettel,
Igaz szavak papírra vérrel vésve,
sorba zárva áldva poéta rím étke.
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Fantázián imádkozók kegyeltje,
valóssal tűzdelt reménnyel telve.
Szabadon emelve versek serlege,
jő árva gondolat szívekbe menne.
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Kiélezve rímsebészeten ész helye,
érezve elszavalva elkönyvelheted.
Lét költeményeket könnyezheted,
könnyen segítő lehet életre kötet.
Harcos arcodat tintával bekenve,
verskommandós légy itt velem te!
Világgá kürtölve verseket terekre,
utcákra útfélre kultúrát terjesztve!
Kötetlenül sorok közt lélek rejtve,
magadra lelve olvass végtelenbe.
Osszad másokkal okkal a verset,
lehet mennyországból egy szelet.
Világgá ...
fel
le
Ennyire azért nem szeretem a meglepetéseket?! Váratlanul ért kissé, amikor először megláttam. Ez lehetett volna benne a szép, de, ha egyszer nem az volt. Miféle eljárás ez?
Ha előre tudtam volna, akkor talán nem akadok ki ennyire. Nem terveztem, majd valamikor lombhullatás után esetleg sort kerítettem volna rá, hogy a kerítésen túl is lemetszem az eddigre megnőtt orgonafa hajtásait, de nem most. Nem úgy a matuzsálem korú felső szomszédom, az Ede. Ő meg másként gondolta. Egyetlen szerencséje, hogy a mérgem hamar el szokott szállni, nem hallhatta, milyen szitokáradatot zúdítok az elkövetőre.
Helyette, a mérgem csillapodása után jó szokásomhoz hűen, a tettek mezejére léptem. Szerencsémre minden egyes orgonaágat lábbal felém hajította át a kerítésemen és nem tett kárt a csatornámban, se a kerítésemre futtatott trombitafolyondáromban, csak átjárhatatlanná tette átmenetileg a közlekedő területet, de azt viszont nagyon.
Nem így hagytam utoljára, nálam is a rend dominál. Hát nem ...
fel
le
Két évvel ezelőtti naplóbejegyzésem óta semmi nem változott, ha most a karomra nézek, ugyanazt látom...:)
Az úrinő
2015. június 16.
Ma találkoztam egy ismerőssel. Pechemre lenge, ujjatlan blúz volt rajtam, mert élvezni akartam a szellőt és azt, hogy végre kapok levegőt.
Ijedten rámnézett és megkérdezte, mitől van összekermolva a karom? A fenébe, elfelejtettem magam álcázni.
Tudod,-mondtam,-én olyan szerencsés vagyok, hogy nálam minden egy helyen van. Van itt favágó, asztalos, kertész, festő, villanyszerelő, takarító, vízszerelő, szakács... És ez mind én vagyok. Tegnap kivágtam egy elszáradt fenyőt, az karmolászott össze. De az aktuális munkák a kezemen, karomon mindig felfedezhetők. Igy van ez, kedves barátom. A látszat néha csal.
Azért megvígasztal, hogy kiöltözve, szerényen kisminkelve még egy picurka úrinő is maradt bennem..Igaz, azzal nem megyek sokra..:-)))
Kiegészítésként egy Wass Albert idézet:
"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és ...
fel
le
Nem tudom, másnál hogy van, de nálam a téli fűtés, no meg a gázon főzés-sütögetés évről évre besárgitja a fűtésicsöveket, ajtókat, ablakokat. egy-két évig némileg lemoshatók, de utána már át kell mázolni. Kell? Én imádok festeni, akarom mondani mázolni! Mikor elkészülök egy-egy művemmel, olyan élvezettel nézem, hogy egy Munkácsy kép bámulása is eltörpül mögötte. Milyen szépséges, amikor a ronda sárga (amit egyébként szeretek, csak nem az ajtómon) fehér színben pompázik.
Mindezt azért írom, mert tegnap-bár itthon voltam, a levelesládában találtam egy értesítőt, hogy levelem érkezett. szóltam a postának, hogy ma hozzák ki, meg is ígérték. Ezért nem tettem ki a lábam a lakásból, persze a levelet nem hozták, azt mondta a postásnő, majd honap! ?
Mindegy, így jutott eszembe a mázolás, nevezetesen az étkezőablak.Hmmm...Azért már nem megy úgy, mint három éve, pedig a körülmények miatt holnap a konyhára is sor kerül....
fel
le