- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Izgulok, mert már sok rókához volt szerencsém, fal tövében is, ha nagyon sürgős volt, de fali rókával még sosem készítettem interjút. Ez sem lesz jó, mert félek, hogy rögtön elrepül.
Alaposan felkészültem fali rókából, tudom, hogy először kicsi, kerek és zöld, aztán fehér pettyes és szőrös, kedvenc színei a piros és a lila, és a villában semmit sem tenne meg a bennmaradásért, bár ez barokkos túlzás. Ugye mindenki látta, hogy Evelinke, Dina és a többiek..? Tudom, nekem sincs tévém, csak a háttérben megy a Spektrum vagy a NatGeo.
Szólíthatom Fali Rókának?
Inkább Mosca Della Frutta, ha kérhetem.
Egy mosca sosem futott volna be olyan szédületes karriert, mint Ön. Főleg ha még frutta is az illető. Kicsi ls jelentéktelen.
Éppen ezért. Tudta, hogy a hírnév mekkora stressz?
Persze hogy tudtam. (Nem igazán, de ha ilyet kérdeznek, csípőből igennel válaszolok. És minden kutyának két farka van.) De miért csak az árnyoldalait nézzük a széknek? Ön bejárta az egész világot…
Hát ...
fel
le
Már olyan nagy volt a fű hogy csak szakaszosan tudtam vágni.Egyik oldalon már kész volt,ma délelőtt más dolgom volt,gondoltam majd ha kész leszek,még levágom ami hátravan.
Reggel miután ment mindenki dolgára,nekifogtam ágyat húzni,majd vizkőtlenítettem a kávéfőzőt,mert már nehezen jött le a kávé,majd a mellékhelyiségben is vízkő mentesítés történt.Kis szusszanás után összedobtam egy egyszerű ebédet és el is ment a délelőtt.
Ebéd után szétnéztem a gépen,majd elindultam a kertbe.Akkor már sötét felhők gyülekeztek,de úgy gondoltam ameddig lehet lenyírom a füvet.Már a vége felé jártam és akkor már nagyon készülődött az eső,én felnézve fohászkodtam:Csak tíz percet kérek hogy befejezhessem!"Megszántak az égiek,mert kész lettem és már majdnem minden a helyén volt amikor esni kezdett.Kiskutyám, is örömmel vette hogy megyünk be,mert nagyon fél a vihartól.Vihar aztán nem lett,csak egy kis eső,de biztos ami biztos,áramtalanítottam a gépet és megnyugodva olvasgattam egy kicsit.Jó érzés hogy ...
fel
le
1) Kastély keleti szárnya
----------
- Jean, ma este a kastély keleti szárnyában tálalja a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.
----------
2) Elöl, hátul vérzik
----------
- Mi az? Elöl, hátul vérzik, és 4 lába van ?
- ???
- Boci, boci tarka, se füle, se farka...
----------
3) Az érdekes fütyölő
----------
Móricka és Katika a homokozóban játszanak. Katika odaszalad az
anyukájához és kérdezi:
- Mi van Mórickának, ami nekem nincs?
Az anyja azt mondja:
- Fütyülője.
Pár perc múlva megint odaszalad Katika és mondja:
- De hiába fújom, NEM SZÓL!
----------
4) Életmentő feleség
----------
- A feleségem ma egy csomó ember életét mentette meg.
- Hogyan?
- Reggel nem tudta beindítani a kocsit.
----------
5) Szegény
----------
- Ki az abszolút szegény?
- ???
- Akinek még az aranyere is rézből van.
fel
le
... ha ma nem. Itt mindenféléről beszámoltak az időjárásjelentők, holmi szupercelláról is tartottak kiselőadást, most sem tudom milyen, amikor - ugye - nagy szélviharral, ütközésekkel, zivatarral, jégesővel találkozom. Hát ablakon keresztül bajosan, mert csak a szelet lehetett látni, minden egyéb inkognitóban maradt, ahogy jött, úgy ment, mint az égen a felhők.
Valaminek lennie kellett, ha egyszer fázom, így hajnaltájt és ha nem is tócsákban, de áll a víz itt-ott a mélyedésekben. Ez jó hír, eszerint esett az éjjel, ami nem feltétlen jelenti azt is, hogy mindenütt. Persze, hogy a kert érdekelne elsősorban! Most akkor kell öntöznöm vagy majd holnap, ha ma nem? Nehéz a kertészkedők sorsa!
fel
le
Valamikor egy időben barátaimmal elég sokat bulizgattam. Volt hogy csak késő este értem haza, akkor se józanul. A feleségem ezeket a kis kitérőimet igen toleránsan viselte. Egy darabig...
Amikor már sokadjára hívott meg Feri és István, nekem is vissza kellett őket hívni még egy utolsó körre. Na ez az utolsó kör nem kellett volna! Amikor reggel otthon ébredtem a fürdőszoba kádban, kabátostul, cipőstül..., elkezdtem gondolkodni. Vagyis kezdtem volna, ha szét nem esik a fejem a fájdalomtól! -Milyen nap van? -kérdeztem magamtól?! -Talán hétvége, szombat. Amikor a kávéfőző sistergését hallottam, majd a lépcsőn a halk lépéseket a fürdő felé, akkor már sejtettem... -Szombat van, megint berúgtam és az én drágám már hozza is a kávémat a fürdőkádba! -Jézusom?! -kiáltottam fel magamban! -Hát én egy állat vagyok! -Hogyan lehetne ezt helyrehozni. -Itt van nekem a világ legrendesebb asszonya, és én meg?! -Azt hiszem már itt nem segít a szokásos virág a szomszéd virágárustól. -Valami mást kell ...
fel
le
... amikor szinte semmi és senki sem keresztezi az utam, kivéve azt a kb fél méteres siklót, aki még nálamnál is ijedősebb és hamar eltűnt a szemem elől a bozótosba. Igyekszem elkerülni a reggeli csúcsforgalmat, korán indulok itthonról és hamar érkezem. Időmilliomos vagyok és nincs az a hőség se reggel, amit ki is használok, mert a növényeim meghálálják. Már virágzik a paprika, paradicsom. Naponta 3 órát szánok a kerti munkára. Ott tartok, hogy a vihar maradványait már eltakarítottam az útból és lassan behozom azt a két hét kihagyást, mert idegesen ugye még a munka se megy.
A legnagyobb hőség elől igyekszem idejekorán elmenekülni. Ha szerencsém van, akkor a kertszomszédom se bírja tizenegy óránál tovább, és így megtakarítok egy utat visszafelé, nem gyalogosan. Még jobb, ha egyenesen klímával felszerelt tüke busszal zötykölődök a belváros felé az átszállásig, mert ilyen szerencse csak egyszer éri az embert.
Meglepetés ért viszont kifelé menet, mert a régi, fa hidat a " ...
fel
le