- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Este 10 óráig tart a műszakom. Egyik alkalommal hamarabb eljöhettem, ami szinte soha nem szokott előfordulni. Úgy gondoltam, titokban tartom rövid munkaidőmet és meglepem férjemet, Istvánt hazaérkezésemmel. A meglepi sikerült, csak azt nem tudtam eldönteni melyikünk illetődött meg jobban, ő vagy én. Halkan nyitottam ajtót, nehogy észre vegyen. A nagyszobában ült a tévé előtt. Azt hittem nem hiszek a szememnek, mikor szembesültem a látvánnyal. István pornófilmet nézett. Soha nem láttam még őt pornót nézni. Teljes átéléssel simogatta magát, izgatta péniszét, mindeközben nagyokat sóhajtozva, szóval biztatta a filmben szereplő nőt az orális munkára. Megmeredtem, azt sem tudtam mit tegyek, elmenjek vagy hozzászóljak. Úgy éreztem mintha megcsalt volna azzal a pornószínésznővel. Velem nem szokott így élvezni. Ennyire kevés volnék neki? Nem tudom megadni a boldogságot, azért vetemedik ilyen megoldáshoz? Lehet, hogy nem csupán önkielégítést végez, talán igaziból is megcsal? Egy világ kezdett ...
fel
le
évek teltek el azóta... :-)
- Mióta?
Várok arra, hogy aki eddig nem, az is megértse,
a percek, a napok, a hetek, a hónapok és az a hét év
mit is jelentenek számomra.
- Mióta?
- Azóta!
Jutott egy kevés neki, magamból,
Mi is az elég belőlem és másokból?
Percek, napok, hetek, hónapok és évek?
Mióta?
Azóta!
Neki lehet, de nekem nem elég!
- Mióta?
- Azóta!
Hát azt ne felejtsd!
fel
le
Furcsa idő volt ma, hol beborult, hol kiderült. Ezért jórészt bent matattam, még sütöttem is. Délután aztán megnéztem a sorozatfilmemet, estefelé ki-ki néztem, hét órára tettem át a kutya-sétáltatást, biztosan ti is észrevettétek, már korábban sötétedik.Az utca is elcsendesedik erre az időre, hiszen vége a szünidőnek.De ma valahogy a gyerekeknek nem akaródzott bemenni, javában bicajoztak, futkotak, vidámkodtak, nagyszülői felügyelettel. Egy ideig vártam, aztán mégis rászántam magam, lesz, ami lesz, a kutya is már türelmetlenkedett, így óvatosan kimentünk.
Nem bántam meg, nagy élményben lett részem.
Elindultunk a sarok felé és mikor hátranéztem, látom, az összes apróság jött utánam, mint a nagyliba után a kislibák. Megálltam, körülvettek, kérdeznem sem kellett, mindegyik mondta a magáét.
Megtudtam, hogy Janó a "legöregebb", ő már negyedikes, van neki is egy öreg kutyája, de egy féléves is, aztán Peti következik, de ő még csak másodikos, míg Esztike pedig középcsoportos az ...
fel
le
Pihenek egy kicsit, délelőtt porszívóztam, aztán felszedtem két sor zöldséget, bár alig 10 cm-esek, de észrevettem, valami kezdi zabálni.Szerintem hangyák, mert van belőlük bőven. Mentsük, ami menthető,ha már locsolgattam egész nyáron. Már fel is dolgoztam vegetának.
Ami a többit illeti: körtebetegségem van. Tünetei: állandó hajlongási kényszer, lucskos-sáros kéz láb és időnként káromkodásba fúló vészkiáltás.Rengeteg körtém lett az idén, a szomszédnak megtöltöttem egy hordót, tettem el levárt, igaz, megesküdtem, nem teszek el többet, mert még 10 éves lekvárom is van. És a körte csak hullik, hullik. Sajnos nem elálló, télen nem lenne rossz..Darazsak nélkül...
fel
le
Nem szerettem az általános iskolát, mert valahogy mindig kilógtam a sorból valamiért, és aki más, az hamar célpontja lesz a gúnyolódásnak. Mindig is közepes tanuló voltam, nem is nagyon igyekeztem, mert elfogadtam ezt tényként, és nem is voltak igazán elvárások. Magatartásból kaptam ötöst, mert nem sok vizet zavartam. A tesit különösképp utáltam. És ha azt mondja nekem valaki, hogy még számolunk, jogosan nyomhatom azt a poént, hogy "Számolni? Ugyan már, kettes matekkal?" De rajzból általában a közepesnél jobb jegyet kaptam, és időnként megcsináltam a szünetben óra előtt más rajz házi feladatát, annak is, aki bántott... Upsz, bocs akit most lebuktattam, de már elévült talán a dolog... :D
Így kényszerpihenőm idejét halálra unván... anyám gimis német nyelvkönyvét és tűfilcet, ecsetet, poszterfestéket véve kézbe kicsit játszottam... Én ezeket firkálásnak szoktam nevezni. Firkák.
Amúgy a barátnőm kreatív üzletben, kézműves ajándék és dísztárgyakban gondolkozik, amiből nem ...
fel
le
Egy kicsit fedobom magam, mert nagyon elfáradtam. Bejártam Tolnát, Baranyát, akarom mondani a városi bevásárlóközpontokat. Ugyanis krumplivásárt hírdettek, 25 kg-os kiszerelésben, á.80 Ft/kg. Gondoltam, veszek 2 zsákkal, elég lesz egy darabig.De milyen érdekes-bár korán mentem-nem volt csak 5 kg-os, kilónként 100-ért. Kérdem én, miért hülyitik az embert? Nem vagyok nagy számolóművész, de így eleve elvesztettem a benzinköltségemet, amiért ide furikáztam. De sok ember a heti kenyéradagjának árát. Kérem, így működik itt a piacgazdaság...
Akkor vidámodjunk:
Betegség
- Az ön férjének tífusza van. Az olyan súlyos, hogy abba belehal, vagy
belehülyül - közli az orvos.
- Istenem, Istenem - fakad sírásra az asszony-, valóban csak ez a két
lehetőség áll fenn ?
- Asszonyom, nekem elhiheti. Én magam is átestem ezen a betegségen.
Vendég-panasz
- Portás ! Egész éjszaka egy halott poloskán feküdtem.
- Ne haragudjon, de hogyan zavarhatta magát egy halott poloska ?
- Az nem zavart, csak ...
fel
le
"Ma is ezt érzem."
Annak örülök igazán, hogy a legszorongatottabb helyzetemben sem adtam fel önmagam könnyedén.
Felmértem ismét a lehetőségeimet, és a körülményekhez igazítottam a cselekedeteimet.
Sokadszor rájöttem arra, nem mindig tudja az ember, hogy mikor, mit és hol rontott el, de egyet biztosan tudok, hogy mi az amit nem szeretek, ami alá nem rendelem magam, ami fölöttem áll még akkor is, ha vannak dolgok, amik közel vittek hozzá. Mégis le tudtam mondani a pillanatnyi és önös érdekemről egy sokkalta magasabb célért és ez nem más mint az önmegvalósítás, a tartás, a bizalom helyreállítása, hogy rájöttem, hol a helyem.
Ez a felismerés hatalmas erővel bír. Képes felülemelkedni a nehézségeken, előbbre vinni, jó irányba terelni a gondolataimat, közelebb visz a célhoz, amit kitűztem magam elé és kis híján elveszítettem, itt a feleségeken.
Valahol azt olvastam ezért jó írni, mert abba nem tudnak beleszólni. Nem-e? Hát, ha valaki én biztosan egy szép csokorra valót ...
fel
le