- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Felkelek reggel,még épp csak megreggelizek,megreggeliztetem egyszem unokámat és már szakad rólam a víz.No,akkor ma mosás lesz! Ebben a szaharai hőségben jólesik egy kis vizeskedés.Míg a Masám mos,unokám óhaját lesem és készülök,mert negyed kettőre jönnek érte,táborba megy.Kirakom a ruhát száradni,megebédelünk mindketten és utána csak lézengünk.Mindenütt lesötétítve,ajtók összenyitva,de még így is meleg van.Hát még kint!Csak egy pillanatra szaladok ki a kertbe egy kis petrezselyemzöldért,de annyi elég is.Megjön az autó,unokám is elmegy.Papus sincs itthon,túl nagy a csend,a nyugi.A spájzban sorakoznak a szép kis zsenge cukkinik,ideje lenne kezdeni velük valamit,gondolom.Nekifogok egyet lereszelek,kevés szóját teszek hozzá és egy kis reszelt sajtot,aprított petrezselymet,kevés hagyma és fokhagymakrémet,kevés ételízesítőt,borsot,egy tojást és prézlit,gombócokat formálok és prézliben megforgatva ellapogatom és a közben felforrósodott olajban megsütöm.Kész is van a jó kis vacsorám.Volt ...
fel
le
Igen, talán igen, és Igen!
Emlékeim közt él, s benne virít az egész kikelet, de íme sötét hajam őszbe vegyül már, a tél dere már megüté fejemet.
Ameddig ifjú voltam, addig nem volt lelki zsarnokság, csak a szeszély, és veszély.
Körülöttem, sok álszent és képmutató létezett, én sokkal tartozom Te neked!
Ha az nem lehetek, aki voltam, maradok egy ideig pásztor óra...
Tettem a dolgomat, amit meg kellett hogy írja, senki bábja nem voltam, nem maradt üres óra.
Minden húron pendültem, s volt bennem egy vonó, a halál markában, a párom alakjában, a kötéllel a nyakamon...Hádész és a Hatalom
fel
le
Valóban vannak olyan időszakok, amikor az ember azt sem veszi észre, ami az orra előtt történik. Én nem vagyok egy figyelmetlen ember, ennek a hőségnek tudom most be, hogy néhány dolgot nem vettem észre, hiszen a lesötétített szobában nem látható, kint mi zajlik. Csak esténként merészkedek elő, akkor kimegyek a kertbe locsolni, vagy éppen az aktuális munkákat elvégezni. Sötétedés előtt pedig a kutyával sétálgatok itt a közben, öreg már szegénykém, izületes, de mindig kikönyörgi ezt a kis mozgást.
Tegnap este szintén ez történt, szürkült már, visszafelé tartottunk, mikor a szélső ház előtt éktelen csivitelés ütötte meg a fülemet, az ijedtségtől majdnem orraestem. Rájöttem, hogy ez valami riasztó lehet. Aztán jobban szétnéztem és akkor vettem észre, köröttem minden házon van valami kamera, riasztó vagy nem tudom mi, mert nem értek hozzá. Mikor szerelték ezeket fel? Ez egy csendes, biztonságos kis falu, de sokan gondolják azt, hogy az ördög nem alszik. Az éjjeli koromsötétben én is, ...
fel
le
Tél volt. Ködös, enyhe tél, a hó ugyanúgy elkerülte a tájat, mint engem a nyugalom. Zengő ének szállt a falu széli dombtetőn a tölgyfák alatt. Ahogy álltam a ravatalozónál és a kántor énekét hallgattam minden feljött belőlem...
Már több mint harminc éve voltunk együtt jóban és rosszban. Az én drága férjem, egyetlen igaz szerelmem középkori elképzeléseit sulykolta belém kezdetben, hogy az asszony mindig és minden körülmények közt hűséges, de a férfinak megjár, hogy más szoknyák után is jár. Mert a férfi így lett megteremtve, hogy első a szaporodás és magvait bőven kell szórnia szerteszéjjel. Egy fenéket! Kezdetben még hittem neki, hogy szeret engem, és nem az én hibám, hogy egy nővel nem tud megelégedni, ha többet is megkaphat, mert ilyen az evolúció. Francba az evolúcióval! Éljen a teremtés, ott legalább csak ágyasokat tartottak... Ehhh...
Időről-időre felbukkant egy-egy szeretőmnek ajánlkozó férfiú, aki mind azt mondta, hogy a tenyerén hordozna, és többet érdemlek, mint egy ...
fel
le
Bizonyára Ti is tapasztaltátok, hogy egy újabb divat van a Facén. Ha valaki beüti a két jelzett szó valamelyikét, akkor feketéről vörösre vált és özönlenek a szívek, mint a dézsából kiöntött víz. Roppant megörültem neki, arra gondoltam, hogy egy bejegyzéssel letudom a féléves szívküldimet...
De nekem ebben sincs szerencsém! A fekete nem akart piros lenni...
Úgy jártam, mint valamikor a keszthelyi piacon, ahol két félbarnabőrű fiatalember "itt a piros, hol a piros"-t játszott, reménykedő és érdeklődő emberekkel körülvéve. Mivel a balsorsom és a játék-szeretetem épp' arra vezérelt, rögtön fogadtam egy százasba (akkor még nem csörgő egyforintos volt a százas!)- ugyanis kifigyeltem, melyik kezében van a piros..Mit mondjak, nem ott volt..
Így hát bánatomban nekiestem az utcai bokroknak, mert az esős időben legalább egy méterrel megnyurgultak. Aztán sütöttem cseresznyéspitét, ami kicsit lapos lett, de tettem rá kihülés után csokpudingot, majd csoki krix-kraxokat. Finom ...
fel
le
Egyik írótársam "Közöny" c. bejegyzése hozta ki ezt belőlem, de se vége, se hossza nem lett volna a beszélgetésnek, ezért ide irkálom a mondandóm, bár itt sem számíthatunk túl nagy közönségre.
Sajnos mindannyiunkról szól az egymás iránti "közömbösség", közönyösség, mi a különbség, döntsd el. Ebben te, én és mindenki benne van, akik részei vagyunk ennek a társadalomnak. Ezt tapasztaljuk közlekedéseink során is.
Engedjetek meg egy epizódot, amit megosztok, megtapasztaltam, tehát igaz.
Mint a heringek zsúfolódtunk össze a kora reggeli buszon. Szólót küldtek, mint mindig ebben az órában, pedig ilyenkor nem ártana figyelembe venni a forgalmat, de hát széllel szemben?.. Az egy másik kérdés, hogy én egy közvetlen - átszállásmentes - járatot vártam, melyet időközben megszüntettek. Észre kellene venniük mit kíván a magyar nép!
Kétszer is meggondolom ezek után, hogy ebből a korai indulásból rendszert csináljak.
Nyugdíjas vagyok. Ráérnék tehát később is ...
fel
le
Ülök a PC-m előtt, és próbálok kitalálni valamit. Valami jó ütőset, hogy ha leírom, és felteszem valamelyik irodalmi oldalra, akkor jó visszhangja legyen. De semmi sem jut az eszembe. Fészkelődök, forgatom a szemem jobbra-balra, mikor a tekintetem egyszer csak megakad az akváriumon. Csendesen szörcsög a levegőztető motorja, de ebben a csendben felerősödve hallatszik, ami máskor fel sem tűnik.
Szeretem a halakat. Különösen paprikás lisztben megforgatva, és jól átsütve! De ezek a kis színes, játékos halacskák nem enni valók. Ezeknek a látványa felüdíti a lelkemet, jólesik gyönyörködni bennük! Most is, ahogy játékosan kergetik egymást, olybá tűnik, mint ha fogócskáznának. Egyszer csak hirtelen megállnak, és szembefordulnak egymással. Ajaj, lehet, hogy ez háború? Érdeklődve figyelem, hogy miként alakul a harc kettőjük között. Nem hoznak szégyent a fajtájukra, mert ők sziámi harcos halak, - legalábbis azt hiszem! Na, most meg mit csinálnak? A szájukkal összekapaszkodnak! Csak nem ...
fel
le
1) Jótündér
----------
A jótündér megállítja az erdőben az agresszív kismalacot:
- Szia agresszív kismalac, mivel találkoztunk, teljesítem egy
kivánságodat!
- Csak egyet? Akkor dögölj meg!
----------
2) Szerelmes anyós
----------
Két rab beszélget:
- Téged miért ítéltek el?
- Szerelmes lett belém az anyósom.
- És?
- Elcsavartam a fejét.
---------
3) Viagra
---------
Feleség a férjnek, reggel 9 órakor:
- Drágám, ne süssek neked egy finom rántottát?
- Köszönöm, de nem kérek. Ez a Viagra elvette az étvágyam, nem vagyok
éhes.
Feleség a férjnek délután 1 órakor:
- Drágám, ne csináljak valami finom ebédet neked?
- Ez a Viagra teljesen elvette az étvágyam, nem vagyok éhes.
Feleség a férjnek, este 6 órakor:
- Kedvesem, nem ennél egy kis húslevest?
- Á, nem. A Viagra teljesen elvette az étvágyam, egyáltalán nem vagyok
éhes.
- Azért egy kicsit lemásznál rólam? Én már majdnem éhen halok...
--------
4) Nepál
--------
- Hogyan döntötték el a nepáliak, hogy mi ...
fel
le
Már hetek, hónapok teltek el anélkül, hogy az elképzelt, és magamnak előirányzott tevékenységeimet elkezdtem, - vagy az elkezdetteket befejeztem volna! A félig kész intarzia képek ott porosodnak ahová utoljára letettem őket. Az egyiknek már csak a kerete hiányzik, a másik lakkozásra vár, a harmadik és negyedik más jellegű képeknek a kimart fugázását kellene kitölteni… és akkor még ott vannak a nemrég vett könyveknek a kiolvasása! Ehelyett állandóan főzőcskézek valami olyan finomat, amit éppen megkívántam, vagy éppen süteményt sütök, - ha úgy tartja kedvem! Csináltam már folyékony szappant, mosó gélt, mi egyebet, csak azért, hogy ne tétlenkedjek, mert mostanában nem akaródzik novellákat, vagy verseket irkálnom. Ráérek még, mint Pató Pál úr, hiszen itt a nyár, és én már most itthon nyaralok!
fel
le