- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kint bóklászom a kertben.Kicsit leülök a rejtekemben és élvezem a csendet.A kék égen már nem cikáznak a fecskék,pár napja elment az a kis csapat,aki a környékünkön fészkel.Ők mindig az utolsók.
Nem sok minden van már betakarítani való,amit lehetett már leszedtem és a spájzban sorakoznak,üvegekben,hordóban.A két birsemnek csak a zöldjét láttam,most pedig potyognak róla a szép sárga gyümölcsök.Két adagot már befőttnek feldolgoztam,de jött az utánpótlás.Gondolkodom rajta,hogy csinálok birskörte sajtot is.A párom nagyon szereti és én is megkedveltem.Csináltam már párszor,de hol így,hol úgy sikerült.Egyszer nagyon jól megszilárdult,máskor meg nem,hát félek kicsit nekifogni.
Még nyílnak az őszi virágok,zinnia,meg valami kis lila csokros nem tudom mi.Még a két sor cékla van a földben,meg egy kevés sárgarépa.Ezen kívül még a kardvirág hagymát kell majd felszednem.Míg kint ücsörgök,egyszer csak megszólalnak a cinkék,a közelemben röpködnek.Az ősz tagadhatatlan jele,jönnek beljebb .
Leginkább ...
fel
le
Lanyom kuldott egy hirdetest a kozossegi oldalamra. Forditokat kerestek magyarrol angolra. Epp egy ilyen munkaban vagyok benne, gondolta, orulni fogok. Nem orultem, mert persze csabitott a munka, de tartok tole, nem fog beleferni az idombe. Most meg nem. Ugye, ott a kert, a befozes, a haztartas, a bevallalt munka, emellett nehez idot szakitani masra. Nekem legalabb is nehez. Nemet mondani arra, ami egyebkent erdekelne, az meg nem kellemes.
Elsore nemet mondtam. Aztan megiscsak raszantam magam, egy erdeklodest meger a dolog. Megirtam hat az e-mailt, gondosan atolvastam ketszer is, nehogy hibat hagyjak benne. Elkuldtem. Fel ora mulva rajottem, hogy elbenaztam a dolgot. A forditas magyarrol angolra lenne, en is eppen magyarrol angolra forditok, megis az e-mailben azt irtam, hogy angolrol magyarra forditok eppen. Ez pegig nem mindegy, mert a forditott irany nehezebb.
Szoval ugy latszik, tenyleg nem akarom tudat alatt ezt a munkat, ha ilyen ugyesen elszurtam az e-mailt annak ...
fel
le
Kicsit leültem már pihenni! Tegnap ugyanis ideszólt a sógor, nem vinném-e el a Lidl-be, mert a szemeteszsák le van értékelve 259 Ft-ról 199-re, neki nagyon kellene azt most venni, de piszkosul fáj a lába, nem tud gyalogolni.Én általában a TESCO-ban vásárolok, mert az van hozzám legközelebb.Talán az eszébe sem jutott, hogy a fáradtságomon kívül az a 60 Ft még beszélő viszonyban sincs az én benzinköltségemmel. De jószívű vagyok, nem mondtam nemet, arra gondoltam, akkor már egyúttal lebonyolítom a nagybevásárlásomat.Így is tettem, a sógort hoztam-vittem szemeteszsákostul, majd elmentem a TESCO-ba, mindent megvettem, ami kell, ill. amit kaptam.
Visszafelé aztán két kamion közé szorulva eltöprengtem.Rájöttem, mi az, amit legjobban utálok az életben.Sose találnátok ki: hát a 9-esek!Jó néhány évre visszamenőleg van bennem ez az utálat, de ma még bele is borzongtam.Ugyanis a vásárlásom során bármilyen árú árára ránéztem, annak mind 9-es volt a vége, sokszor az eleje is.De hiszen nincs is 1 ...
fel
le
Miért a végével kezdem?
Mert a legtöbbször nem azzal kezdjük, ami eredményre vezethet.
Szokjuk meg, hogy arra koncentráljunk, ami rajtunk múlik. Ezt úgy is lehet gyakorolni, hogy esetenként előre írásban megtervezzük a következő napot, célokat tűzünk ki, olyanokat, amelyek bekövetkezése kizárólag rajtunk múlik.
Máskülönben úgy járunk, mint a viccben, nyuszika a fűnyíróval.
„… nyuszika kertjében megnőtt a fű, gondolta, le kéne vágni. Eszébe jut, hogy a farkasnak van fűnyírója, hát elkéri. Elindul, s eszébe jut: lehet, hogy a farkas nem adja. Megy tovább, s gondolkodik:
- „Hát ez a farkas nem egy jószívű állat, és lehet, hogy nem adja.”
Ballag tovább, s egyre mérgesebb.
- „Azért, nem szörnyű, hogy ez a farkas, még arra sem képes, hogy ezt az ócska kis fűnyírót kölcsönadja?”
Megy, megy, míg megérkezik a farkas házához, ott nagy levegőt vesz, hogy elkérje a fűnyírót, majd azt kiáltja:
- „Tudod mit, farkas? Tartsd meg a fűnyíródat!”
És mérgesen hazaszalad.”
Élő ...
fel
le
Fennakadt a hevenyészve behúzott sötétítőfüggöny sarka és a féltenyérnyi résen át éppen az alvó arcába süt az éles napfény nyaláb. Megrezdül az asszony pillája. Jó dolog a napfény simogatására ébredni és tudni, hogy egyedül van a lakásban. Ma is felkelt reggel ötkor, elkészítette férjének a reggelit és becsomagolta az uzsonnáját, majd lefőzött négy adag kávét, amiből megivott egy kupicányit. Azért csak annyit, mert a főorvosnő szigorúan megtiltotta neki a kávéivást. Ugyanezen a semleges hangon közölte vele a diagnózist: unipoláris depresszió. Kapott két nagy üveg gyógyszert, melyen csak a neve van feltüntetve. Az egyik fehér golyóbis, abból szigorúan napi három szemet vehet be, a másikból, a kék színűből akár óránként elszopogathat egyet. Szükség szerint. Visszafeküdt az ágyába és azonnal elaludt. Nem ébredt fel arra sem, amikor Bandi, keresztülment a szobán, elhaladva az ágya mellett, és szokása szerint megsimogatta az arcát. Ez az összes gyengédség, amire az elmúlt öt évben, ...
fel
le
"Esik eső csendesen, lepereg az ereszen"...
Apropó, erről jut eszembe, miért is ne így lenne? Hiszen nálunk szépkorúak napja van, tegnap is az volt, de már akkor is sírt az ég...
Benti munkára kárhoztatva az hiszem, sütögetni fogok, hogy megédesítsem a napomat...Kinek van kedve ilyen időben bárhova is menni? Kedv nélkül: akinek muszáj,mert dolgozik.Reménykedjünk, hogy lesz szebb idő is. Bár azt mondják, aki a reményre vár, az éhen hal...Szóval inkább sütök...:)
Ti?
fel
le
Hmmm...Mintha kicsit(nagyon) pangana a Feleségek! Csak nem válni készülnek?
Akkor még gyorsan zöldségeket beszélek, hátha utólér a végzet...
Szóval ma a langyos esőben kimentem ide, a helyi piacra, ugyanis krumpli-hagyma vásár volt. A zsák télire való krumplit már néhány napja megvettem, szerintem jó áron, 69 Ft/ kg. Ma aztán megvettem a hagymát is, egy 15 kg-os zsákkal, á.1350,-.Úgy vélem, erre sem fizettem rá. Tehát a téli betevőm már meg van, nem halok éhen..
Tegnap beszélgettem kedves szomszédnőimmel, kérdeztem, mennek-e a szépkorúak ünnepségeire, mert a héten az lesz szerdától péntekig. Tartalmas délutánok ezek, műsorokkal, szalonnasütéssel, vacsorával kombinálva.
Az egyik asszonytársam, aránylag friss nyugdíjas azt mondta, ő még nem érzi magát szépkorúnak.A másik, aki tíz évvel fiatalabb, mint én, még nem döntött.
Itthon aztán elkezdtem morfondírozni magamban. Milyen érdekes, olyanok vagyunk, mint a gyerekek az ovodában. Egyikünk kiscsoportos nyugdíjas, másikunk ...
fel
le
Hogy milyen egyszerűek vagyunk, mi férfiak?! Zodó barátom egyszerű példája is mutatja. Ha van rajtunk három -max 4- kapcsoló, az sok. Ha egy nő ennek a kombinációit ismeri, akkor NYERT!
Zodó egy napon fogta magát és összepakolt -sportszatyor, benne pár alsó, zokni, pár póló, sport cuccok, focicipő és ami rajta volt- és otthagyta a feleségét.
Beállított hozzám.
-Itt fogok lakni nálad haver. -mondta szomorúan!
Kérdeztem is tőle -ijedten-.
-Meddig??? Zodó, a te feleséged eddig egy tündér volt, úgy főzött rád, mint egy főszakács, ha jól tudom félre se kettyintet. Mi történt veletek? Mesélj már nekem!
Zodó egyike volt azoknak a barátaimnak, akikkel nem intellektuális beszélgetéseket folytattam, de... a szíve az egyik legnagyobb volt, sokkal nagyobb, mint a >140-es IQ-jú barátaimnak.
Nem volt egy bőbeszédű pasi, de most elkezdte és abba se hagyta, amíg el nem mondta az egészet az ő szemszögéből, és a végén csak annyit mondott, miután pár kijózanító szót mondtam neki:
- A fenébe ...
fel
le