- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Fagyos, szürke karácsonyeste volt. Fázósan húztam össze a kabátot, míg leszaladtam a házból, hogy megsétáltassam Manót, a labradoromat. Az utcai lámpák halvány fénnyel világítottak. Ahogy Manó el-elszaladgált, hogy egy képzeletbeli macskát hajkurásszon, megpillantottam őt. Egyszerre öntött el hideg és meleg, lezsibbadtam, ahogy felém fordult. Nem változott az a vagány mosolya az elmúlt tíz évben. Minden porcikámon éreztem, ahogy végigpásztázza a testemet, és nem tudtam, fussak-e vagy maradjak, amikor felém indult.
- Szia Angéla! - köszöntött, én pedig szóhoz sem jutottam a sokktól.
Tíz éve próbálom kitörölni ezt a mosolyt emlékeim közül.
- Szia Ádám! - óvatosan viszonoztam, nem tudhatta, mit indított el bennem a látványa.
Újra gimissé váltam, akivel a focis-kapitány szórakozott.
- Mit csinálsz itt? Karácsony van, nem otthon kellene ülnöd a férjeddel az ünnepi asztalnál? - tette fel a kérdést, és én nem tudtam, csak puhatolózni akar-e a családi állapotom felől, vagy tényleg ...
fel
le
Komótosan nekiültem, hogy újfent kifaragjam életem nagy művét. Egy kifent nagy késsel a kezemben életem legszebb darabjának gyantától ragacsos végénél kezdve, akár az is lehetett volna. A lehetetlent is megpróbálva életemben először talán túlságosan is hamar, feladtam... Más jutott az eszembe. Miközben azon igyekeztem, hogy a kezeimet megszabadítsam a gyantától, de azt is hamar feladtam, a többit majd az idő lekoptatja, kigondoltam a nagy tervet. Fogtam a kis vödrömet - nem a gyerekkorból valót - és megtöltöttem vízzel. Láss csodát! A felállított kis fán még a mókusok is vígan szaladgálhatnának...
Éppen elég volt nekem az előtte napok kellemetlenségeit kipihenni, amikor felcsaptam vízvezeték szerelőnek. Előkotortam egy nevet a sok közül, de rosszat választottam. Miután hiába vártam egy teljes napot a szakira, akinek csak oda kellett volna ütni egyet a kalapácsával... ráadásul még hazudott is, amikor az esti órákban rákérdeztem. El is dobtam ezek után a névjegykártyáját. Van az ...
fel
le
Kívánok mindenkinek, ki olvassa soraimat, kellemes karácsonyi ünnepet,
kívánom, hogy szívünkben béke legyen és szeretet, melyek tartsanak ki bennünk az új esztendő 365 napján,
kívánom, hogy találja meg társát az egyedülálló, és tartsa meg párját a kapcsolatban élő,
kívánom, hogy kerüljön el bennünket bú és bánat,
kívánom, hogy asztalunkon legyen étel és ital, s a hideg napokon kandallónkban piros lángocskák nyaldossák a fahasábokat,
kívánom, hogy teljesüljön legalább egy álmunk.
fel
le
Már megint este van! Olyan gyorsan eltelik egy nap és milyen változatos!...Reggel, mikor kimegyek a konyhába, kint akkor kezd oszladozni a sötétség. Aztán a konyhában egész nap ég a villany és este, mikor végre végzek és újra kijövök a konyhából, kint megint sötét van...Hát még ha a konyha a munkahelyem lenne! (Bár azt mondják, a munkahely nem kocsma, nem kell mindig benne ülni)
Ma egyébként bejglit sütöttem és olyan jó lett, hogy azon izgulok, karácsonyra is maradjon belőle..
No, akkor pihenjünk egy kicsit és olvasgassunk a kislámpa fényénél...
Faramuci gondolatok
Imádni ugyanaz, mint szeretni, de mégsem ugyanaz imádkozni, mint szeretkezni!
Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerektől kaptam.
Soha többet nem veszek feleségül kézilabdás nőt. Bármit vág hozzám eltalál.
Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg megértettük, hogy az a mai feladat...
Olyan jó vagyok az ágyban, hogy néha már a saját nevemet kiabálom!
A sportot sose késő elkezdeni, úgyhogy én még várok.. ...
fel
le
Elnéztem, ahogy nap, mint nap felkapja, és keveri-kavarja a faágakat elhagyott, az utolsó egyszer-többször hatalmas kupacokba hordott rengeteg faleveleket és megbontva szárazon viszi szerte-szét a szél...
Már azt hittem itt felejtik nekünk a tavaszig, de ennek ma - úgy tűnik - vége. Tizenhat szorgos közmunkáskéz azon iparkodik éppen, hogy a tér és lakói ismét fellélegezhessenek, vagy még jobb számukra, ha mielőbb befejezik a melót és végre ezt is letudhatják. Még pár óra és a csapatmunka meghozza a várt eredményt. Kitartás az ebédig! Vagy még tovább? Azt hiszem alábecsültem a mennyiséget.
Mindig tudtam, csak kitartással és szorgalommal lehet előbbre jutni, ha valamit el szeretnénk érni. Kicsiben is így van ez. Eddig húztam halasztottam, de látva az elszántságukat, nekem is kedvem szottyant megszabadítani végre az ablakom alatti Aloa-verához hasonlatos, bár az is lehet közönséges cserjét, - de, ha azt mondom évente szokott hozni egy méteres szár végén fürtös fehér virágokat, ...
fel
le
1) Biológia tanárnő
----------
A biológia tanárnő kérdezi a tanulókat:
- Na gyerekek, ki tudja, hogy melyik állat adja a tejet?
Megszólal az egyik kópé:
- A konyhás néni!
----------
2) Eltűnt kínai
----------
- Hogy hívják az eltűnt kínait?
- ???
- Nin Csen!
----------
3) Fénykép
----------
Egy fiú és egy lány megismerkednek a diszkóban, majd felmennek a
lányhoz. A szenvedélyes éjszaka után reggel felébredve, a fiú
megpillantja egy férfi képét az ágy fölött. Kiváncsiskodva kérdezi:
- Ki az ott, talán a férjed?
- Nem, dehogy! Nem vagyok férjnél.
- Hát akkor a barátod?
- Nem, nincs barátom sem.
- Mégis, áruld már el, hogy ki az?
- Én vagyok, a műtétem előtt.
----------
4) Nászutas lakosztály
----------
Kibéreli a nászutas lakosztályt egy 95 éves férfi és 23 éves
felesége. Másnap a fiatalasszony remegő lábakkal jön le a lépcsőn. A
portás megkérdi:
- Valami baleset érte?
- Nem, csak amikor az öreg azt mondta, 75 éve spórol, én hülye azt
hittem, a ...
fel
le
A fehérvári úti piac előtti betonozott teret két hete elfoglalták a fenyőfa árusok. Közöttük és mellettük keskeny mezsgyén közlekedhetnek a járókelők, akik ha akarják, ha nem, pillanatok alatt tisztában vannak az árakkal. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy nem nagyon fogyatkozik a fenyőfák halmaza, pedig itt mindenki találhat ízlésének és pénztárcájának megfelelőt.
Keresem ennek az okát, csakhogy a különböző válaszok egyikében sem vagyok biztos.
Amik iránt egyértelmű a fizetőképes kereslet, azok a levágott ágak, amelyeket a nyugdíjasok ás az egyedülállók vásárolnak. Elég két-három ágacskát beletenni egy nagyobb vázába és máris megvan a karácsonyi hangulat.
Nálam évek óta műfenyő van. Nincs illata, de nem is hullik belőle a tűlevél. Holnapután jön a húgom.
Vele kezdődik a karácsony.
fel
le
"A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után."(Cicero)
Életet mentett, és belehalt...
Vigasztaló
Nicholas Wolterstorff, amerikai filozófus-professzor Korai sirató című megrendítő vallomásából (naplójából) értettem meg, hogy már-már elviselhetetlen, és talán örökig tartó fájdalmam, gyászom – anyaként megélve azt – természetes, mert életemből itt e földi létben immár örökre hiányzik valaki…– valaki, aki a világon a legdrágább kincseim egyike: a fiam, a szívem egy darabja.
És mégis, így is, nélküle is, élnem kell tovább, azzal a tudattal is, hogy ez esetben talán soha nincs elengedés, nincs gyászfeldolgozás, gyászmunka… E szavak üresen kongva – és bocsánat érte, de közhelyként – jegesen koppannak a szívemen, és hullnak porba évek óta.
A könyv rólam is szól. Rólam, és gyászomról, amit vállalnom kell, ha már megtörtént ez a szörnyű, mérhetetlen igazságtalanság.
Ha szeretetemre méltó volt, méltó arra is, hogy amíg élek, gyászoljam Őt...
...
fel
le