- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ami égetni való volt, mára majd egy szálig elfogyott. Ami falevél még azóta lehullott, az éjjel biztosan megfagyott. Azon töprengek most, egy hónappal később, hová tüntessem, ami egyelőre jó helyen, de ott maradt.
Ráérek akkor agyalni ezen, ha kitavaszodik, amikorra elporlad a falevelek több, mint fele, addig is a földet védi a fagytól az avar, ami takar, nem haszontalan. A maradékot, amit úgysem fogok tudni megállni, hogy ne kotorjam össze, mert a szél szanaszét hordta, vitte, köztünk a kerítésen fennakad, ennek köszönhetően a területen megmarad. Égetni való. Majd a tavasszal a süllyesztett vashordóban bevégzi, a hamuja se legyen haszontalan...
Így telnek napjaim, és már alig várom - pedig még tél sem volt - hogy ismét kitavaszodjon...
fel
le
A tévé előtt ültem, amikor a feleségem megkérdezte:
- Mit nézel?
- A port.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A feleségem azt mondta, ad egy támpontot, hogy mit szeretne
születésnapjára:
- Legyen vörös,és 3 másodperc alatt érje el 0-ról 100-at!
Ajándékoztam neki egy piros fürdőszobamérleget.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A feleségem a tükörben magát nézegetve azt mondta:
-Rettenetesen nézek ki, öreg, kövér és ráncos vagyok. Most tényleg
szükségem volna egy bókodra!
Azt mondtam:
- De a látásod nagyon jó.
Ezután veszekedni kezdtünk...
Elkísértem a feleségemet egy osztálytalálkozójára. Egyik volt
osztálytársa egyik poharat a másik után ürítette ki,és alaposan berúgott.
Megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e?
Persze, felelte. Együtt jártunk, és amikor vége lett, elkezdett inni, és azóta nem tudta abbahagyni.
- És még mindig ünnepli? - kérdeztem.
Ezután veszekedni kezdtünk...
A Tescoban megkérdeztem a feleségemet, hogy ne vegyünk-e egy láda
sört 3000 ft-ért. ...
fel
le
Tizenegy éves koromban volt egy kétoldali koponyatörésem. Orvosilag halott vagyok, mert nem kaptam azonnali szakszerű ellátást, sőt. Ahelyett, hogy mentőt hívtak volna hozzám, még hátravittem lenyergelni lovamat (nem volt még tudható, hogy nagy a baj - stramm gyerek voltam), majd ennek végeztével rosszul lettem. A fülemből, orromból vér szivárgott, szédültem, a továbbiakra nem is emlékszem már, csak elmesélésből tudom.
Nagyszüleim átöltöztettek lovasból városi ruhába (pedáns, városi ember nem megy lószőrösen orvoshoz..!), beültünk a kocsiba, elindultunk a kórházba. Közben csatlakozott anyukám is, és mentünk tovább a kórház felé. Ott aztán hamar diagnosztizálták a problémát: kétoldali koponyaalapi törés. Megröntgeneztek, és sok egyéb nagyon fájdalmas vizsgálatot elvégeztek (nem emlékszem másra azokból az időkből, csak erre a fájdalomra), majd megállapították, hogy ezt műteni nem lehet, ellenszenves csipogó gépekre bíztak, és közölték szegény, aggódó édesanyámmal, hogy vagy megmaradok, ...
fel
le
Ne mondjátok, hogy vitriolba mártottam a tollam hegyét! Mert nem tettem!
Ötven év után most találkoztunk az általános iskolai osztálytársakkal, majd az egész évfolyam együtt ebédelt.
Felkészítettem magam ahhoz, hogy hozzám hasonló öregasszonyokkal és öregemberekkel találkozom, mert fél évszázad mégiscsak hosszú idő az ember életében.
No, de erre nem számítottam!
Az osztályunkból 10-en már a felhők fölül néztek bennünket, a maradék huszonháromból tizennégyen jöttünk össze, és mindössze öt embert ismertem meg. Lehet, ha nem látnám magam nap, mint nap, akkor nem ismertem volna magamra sem.
De nem is az az érdekes, hogy súlyban szinte kivétel nélkül szépen gyarapodtunk az évtizedek alatt, hanem az, hogy nem volt jó hangulata az egésznek! Mindenki megkeseredett, sors tépázta ember. Hiába próbáltam régi csínyjeink felidézésével jobb kedvre deríteni a társaságot, kudarcot vallottam.
Az ebédnél sem igazán oldódott a hangulat. A szemben ülő házaspár például arra koncentrált, hogy ...
fel
le
Reggel még csendesen szemerkélt, kicsit összetörten ébredtem, mert a kutyust ajnároztam, sirdogált, neki is fájnak ilyen időben az izületei.
Az etetőben virgonckodtak a madarak, néztem őket egy darabig, majd kitakarítottam, megpucoltam az étkezőben az ablakot. Bár voltak még terveim a mai napra, úgy döntöttem, ma pihengetek, amihez elkészítettem az "alapot", azaz az 5 perces fánkomat. Igaz, 15 perc lett belőle, dehát nem lóverseny az élet.A lényeg, hogy finom lett...:-))
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
fel
le
1) Dagadt tanárnő
----------
A dagadt tanárnő a gyerekeket kérdezi:
- Na, ki tudja megmondani nekem, hogy mit ad nektek a tyúk?
- Tojást!
- Nagyon jó! És azt meg tudjátok mondani, mit ad nektek a kecske?
- Kecsketejet!
- Bravó! És mit ad nektek a tehén?
- Mindenféle rohadt házifeladatot meg dolgozatot!
----------
2) Toyota yaris
----------
Az öreg székelyt felhívják a rádióból:
- Gratulálunk, nyerhet egy vadonatúj Toyota yaris gépkocsit, ha megfejti
a találóskérdést. Mi az: Négy ajtaja van, szürke és kerekeken gurul?
- Autó.
- Neeem, nem rossz, de mi a Toyota Yarisra gondoltunk, tudja mit: kap még
egy esélyt. Mi az: 4 kereke van, kevés benzint fogyaszt és légzsák is
van benne?
- Autó.
- Nem! Ez sem rossz, de mi megint a Toyota Yarisra gondoltunk.
- Tudja mit, én is kérdezek egyet! - Mondja a székely. Mi az: sarkon
áll és árulja a testét?
- Mi sem egyszerűbb ennél: Kurva.
- Háát, ez sem rossz, de én anyádra gondoltam...
----------
3) Vérátömlesztés
...
fel
le
Végre kimozdultam a holtpontról! Mivel a változatosság kedvéért megint esik az eső egész nap, azt mondtam magamnak, elég volt a tespedésből, tán ezt(mármint a semmit) akarom csinálni egész ősz végén és télen?
Gyorsan összeállítottam a tegnap elmaradt máglyrakást, mert holnap jönnek a gyerekek, jó lesz a kávé mellé, aztán nekiestem a konyhaszekrénynek. No, nem ittam semmit, csak kirámoltam az egészet, jujj, de borzasztó, ez az, amit nem szeretek csinálni. A lényeg, hogy kisuvickoltam az egészet, kívül-belül lemostam,kidobtam egy kosárravaló szorgosan gyűjtögetett tejfölöspoharat meg egyéb szerzeményt, úgyhogy ragyog az egész, mint a majom feneke.
Emlékszem, egyszer szegény Tolnay Kláritól megkérdezték-mikor már nem szinészkedett,-hogy mit csinál egész nap? -"mindig van a lakásban egy fiók, amit ki kell takarítani"-mondta szerényen. Hát most én is ezt teszem, bár sohasem szinészkedtem...:-)))
Kellemes hetet mindenkinek!
fel
le
Vízbe minek fúlnék, kibe más fúlt? arra szorúlnék?
Íze cser-íz, szaga réz; dög-levet innya nehéz.
Kissé érthetetlen ez a két sor, amint csenkeszfai Poóts András mesterkedett össze, valamikor az 1780-as években. Akkor talán nem számított rébusznak: Költőnk azt fejtegeti, minek venne el olyan asszonyt, akinek a férje belehalt a házi boldogságba? Nem szorul özvegyre, inkább a szüzek közül válogat, és válogatott is, pedig hol református, hol katolikus papként próbált megélni. Egyházi feljebbvalói nem is nézték jó szemmel ezt a nagy válogatást, és szegény Poóts András nem egyszer került börtönbe, ahol ugye se szűz, se özvegy.
Könnyebb a második sor, főleg ha tudjuk, hogy a régi magyar nyelvben a réz szó nemcsak fémet jelentett – még ma is értjük, ha nem is használjuk, mit tesz az, berezelt.
Nagy igazságtalanság ez, András uram! Nem minden asszony igyekszik szabadulni a házasságból, vagy nem azon az áron, hogy az élete párját agyonveri. Ritka eset volt ez akkor is, amikor urak és ...
fel
le
Jújj...A hátam közepe sem kívánja ezt az időt! Sötét van,hideg és nedvesség. Szó szerint semmire sem való. Mivel korábban elég sok volt az őszi teendő, hanyagoltam mindent mást, arra gondoltam, rövidesen alkalmam lesz bepótolni az elmaradottakat, például a benti munkák mellett végre lesz időm egy kis írogatásra kézimunkára, olvasásra, rejtvényfejtésre. Hát most itt lenne a nagy alkalom, de sajnos a fejemben is sötétség lett, itt tipródom, mert semmihez nincs hangulatom. Csak én vagyok így?
Azért egy lángossütéssel enyhítettem morózus kedvemen, hamar elkészült és finom lett, tejfölösen, sajtosan...
De mi lesz télen?
fel
le