- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
"Angyalbőrbe bújtam"... Olyan katonásba, pedig én nem ilyen vagyok, de ha eszembe jut, már kinyílik a nem létező bicska is a zsebemben. Ezt alátámasztva írtam is egy cikket, igaz már régen, de hót ziher, megkeresem és idetetoválom, hogy a hozzászólásomat az is értse, aki még nem olvasta, vagy már régen.
Az nem járja, hogy puszta feledékenységből valaki azt hihesse rólam, hogy a cikk-sorozat feltevőjét meg akarnám bántani. Erről szó sincs, ez távol áll tőlem. Megbocsátottam minden eddigit. Pusztán az érzéseimmel apellálok, játszom, dalolva.
Most akkor türelmet kérek, el ne felejtsem, keresem azt a cikkemet, ahol a kisebbik bátyámat, aki határőr volt meglátogattam a katonasága alatt a másik bátyámmal, körömcipőben. :-)
Elnézést kérek, de nem keresem tovább, belefáradtam. Mára mindenbe.
fel
le
Két hetet töltöttem emberek közt, civilizált, kisvárosi közegben, s mindenhol félelemmel találkoztam. Félelemmel, aggódással, betegséggel. Azt mondták az emberek, ragyogok. A „ragyogást” nem értvén megkérdezték sokan, mivel foglalkozom. Miután elhitték, hogy elmúltam tizenhat (sőt, már közel harminc vagyok), értetlenkedtek.
Huszonhét, és nem aggódik? Huszonhét, és nem fél?!? Hát lehet ezt? Mit csinál másként? Miért nincs ránc az arcán? Valaki felháborodik - igazságtalanság!, felelőtlenség!, pofátlanság!, gyanús!!. Keres valami kötekednivalót, s mikor arra mosoly a válasz, benneragad a szó, és nem tud mit mondani.
Pedig, higgyétek el nekem, ugyanolyan hús-vér emberi lény vagyok, mint bárki más. Az életem sem nem „jobb”, sem nem „rosszabb”, csak nem vagyok hajlandó engedelmes fogyasztóként fejet hajtani láthatatlan háttérhatalmaknak. Elsőnek Isten törvényeit tisztelem, s az emberi törvények közül csupán azokat fogadom el, amelyek előbbinek ellent nem mondanak. Minden napomat imával ...
fel
le
Evike mezes reszelt gyombererol jutott eszembe:
Tavaly elott osszel ultrahangon kiderult, hogy epekovem van. Illetve tudtam, hogy van, csak elfelejtettem. Most kicsit nagyobb mar. Haziorvosunk mondta, hogy majd tavasszal szedjuk ki, telen, ha nem muszaj, ne kelljen Debrecenbe jarni. Ez nekem is megfelelt.
Meg akkor frissiben egy baratnom mondta, hogy vegyek fekete retket, az jo az epekore. Jo fel evig rettegtem kiprobalni, de aztan -lesz ami lesz- nekialltam. Lereszeltem es estenkent vacsora uan egy kiskanalnyit megettem belole. Eloszor fura volt de hat retek. Retek ize volt. Jo tomeny retek ize. Bajom nem lett tole, ha csak az nem, hogy masnap el nem tudtam itthonrol mozdulni, mert felorankent kellett rohannom a furdoszobaba tole. Ez a tunet csak az elso kiskanal retek utan volt, soha tobbe nem fordult elo. Erre a baratnom is felhivta a figyelmemet, tehat nem ert egeszen varatlanul a dolog.
Tavasszal beidult a kiskert projectem, nem volt idom orvoshoz menni, korhazba meg ...
fel
le
Ilona rendelt tőlem tegnap három hűtőmágnest. Egy olyat, amire rágravírozom, hogy Virágtól, és egyet-egyet Roxy és Médy kutyáiról emlékbe...
Először grafittal rárajzoltam, majd gravíroztam, és a háromból kettőt festettem is. Még a mágnest rájuk kell ragasztani, de azt majd száradás után, általában csak másnap szoktam feltenni.
Hétfőn útnak indulnak postán. Kivéve, ha ónoseső jön, akkor picit csúszunk, na nem csak szó szerint, hanem minden jelentésben. :D
fel
le
Még ez a szürke, barátságtalan, nyirkos idő is a buggyantnak kedvez. Nem is értem miért nem készítem gyakrabban a szokottnál ezt a buggyantott savanyú tojáslevest, amikor pedig igen egyszerű és gyors az elkészítése, tápláló, laktató, és az első tányér után következhet a másik, tehát egytálétel. Feltétlen pirítani kell mellé olajban, v. zsírban kis kockára vágott kenyeret, azzal az igazi. A kenyeret, mint tudjuk úgysem dobjuk ki, ha egy picit szikkadt. Erre is kiválóan alkalmas, előre felkockázva, egy zacsiba téve sokáig eláll. :-)
Akik szeretik a fűszerest, nekik ajánlom a só, bors, paprika, babérlevél, köménymag mellett még belereszelni a majdnem kész bugyuta levesbe egy kis gyömbér gyökeret is. Fantasztik!
Én mondom, hogy még a holtakat is feltámasztja, olyan erős ez az illatos fűszer nyers állapotában, éppen ezért csak módjával tegyünk egy csipetnyit a levesbe a fokozatosság elvét betartva, hogy megszerettesse az ízét velünk, majd nélkülözhetetlenné váljon az étkezések során. ...
fel
le
1) Feszültség
----------
- Jean, mekkora feszültség van az elektromos hálózatban?
- 220 Volt, uram.
- Nem azt kérdeztem, hogy mennyi volt, hanem, hogy mennyi van most!
----------
2) Egzotikus hely
----------
Esküvő után:
- Tudod, drágám, én olyan helyre szeretnék menni, ahol még sosem
voltam.
- Igen? Akkor irány a konyha!
----------
3) Visszadugni a lyukba
----------
A nagypapa elviszi az unokáját a játszótérre, amikor meglátnak egy
gilisztát, amint éppen kibújik a földből.
- No, kisunokám fogadjunk! Ha ezt a gilisztát vissza tudod dugni a lyukba
akkor nyersz tőlem egy százast - mondja a papa.
Az unoka elővesz egy hajlakkot, befújja vele a gilisztát, és simán
benyomja lukba. A nagyapa fizethet.
Másnap megint mennek sétálni, és ekkor egy ezer forintost vesz elő a
nagypapa.
- Megint fogadunk, nagypapa? - kérdezi a kissrác.
- Ja, nem, ezt az ezrest a nagymama küldi neked!
----------
4) Nemzeti zászló
----------
- Katona! Mit érez, amikor látja hazánk ...
fel
le
Egy ilyen nap reggelén, amikor még hajnalban ébredek, arra hogy majd csak nem kapok levegőt, akkor láttam. Szüleim életében egy átmeneti ember, csak vendég volnék, de nem mehetnék távolabb. Örök börtön, amiben élek, egy vagyok. Egy voltam, az aki szenved, és csak áldozatot hozott! Nekem nem fáj, legyen Ő az első, és poén, hogy ettől sem valaki. Nem hiszem, hogy maradt volna akkor a szer vagy az eszköz rabja, ennyire senki sem tehetetlen. Vagy telhetetlen, aki nem merít erőt, abból ami már elmúlt. Elmúlt, és soha nem jön vissza már, amit el kell viselni, a hazugságot! Egyedül vagyok, most is. Mintha nem lenne helyem, ebben a valamivé válok jövőben, senki aki most írja e sorokat. Nagyon negatív vagyok, nem számít. Mi volt valójában, a tett halála az ember, a cselekvő sorsa az időbeliség. Jövőt vállalni, magamra szánok annyi időt, hogy nem csak gondolkozzam, hanem mondjam, is mit teszek. Nem számít, mennyire vagyok elszánt, viszont számít, mennyi az eredeti (...)
fel
le
2013. február 11.-i jegyzetem:
A múltkor megszívtam, mert azt mondta a házidokim, hogy nem kell időpont az érsebészhez, aztán mikor odamentem kiderült, hogy kell és nem fogadott nélküle. Ma odamentem a kijelölt időre az érsebészetre, de megszívatott a doki. Bemegyek, az asszisztensnő kérte a nevemet, stb-t. Közli, hogy először járok ott. Mondom tévedés lehet, mert tavaly is voltam. Kattintgatott a gépen és jé, rámtalált. Már ekkor mondtam magamban, hogy ez jól kezdődik... Kérdezte az érsebész, hogy mi a panaszom. Mondtam, hogy már jártam ott és Raynaud-szindrómát diagnosztizált. Rámförmedt, hogy ő egy speciális sebész, nem az ő dolga engem megvizsgálni, kezelni. Érdekes, tavaly megvizsgált, levetette velem a kesztyűt-zoknit és megnézte a végtagjaimat. Tavaly még nem volt speciális sebész? Ma rá sem bagózott a végtagjaimra. Tavaly kiállított egy papírt arról, hogy Raynaud szindrómám van és gyógyszert is írt fel rá. Tavaly óta mi változott? Nem hagyott semmit végigmondani, pedig mondtam ...
fel
le