- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Szerintem nincs. Magam mögött hagyom a város zaját, ennél már csak az a nagyobb boldogság, ha akadálytalanul kijutok a városból azon a fél úton is túl, aminek a másik felét jelenleg épp felújítják. Nagyon helyes, csak minél előbb, mert ez így mégsem az igazi! Már ott szeretnék lenni, ahová elindultam.
A sok bosszúságon túl jöhet a jól megérdemelt "pihenés". Nosza rajta, lecuccolok, nincs velem más, csak a hátizsákom, ami szinte üres. Lehet irigyelni a nyugdíjast, ha még érez magában akkora erőt, hogy férfitársait is lepipálja ásásban. Ma, ebben a csodálatos kora őszi napsütéses, mondhatni meleg időben szinte nekivetkőzve űztem az ipart, mert iparkodnom kellett, de az ásón kívül szinte az összes szerszámom kéznél volt. Már-már a bőség zavarától szenvedtem, amikor kénytelen voltam belátni, hogy egyszerre csak egy feladatra vagyok képes, de azt egymás után.
Ami elől ma elmenekültem, az a kora reggeltől késő estig való dübörgés itt fölöttem, ahol épp felújítás zajlik. Még ...
fel
le
Naspolya, utazás, békepipa, lustaság, lepedőakrobata
Az élet játék-mondogatjuk. Valóban? Akkor én nagy játékos vagyok, hosszú ideje játszom, hol nyerek, de inkább vesztek, mert e rengeteg időben sem tanultam meg taktikázni. De szerintem az élet nem is játék, hanem kötélen egy nagy csomó, amit életünk végéig próbálunk kibogozni. De ez sem sikerül mindenkinek.
Nagyon nehéz hetek vannak mögöttem. Elmúlások. Mire feleszméltem,, rádöbbentem, hogy az "öreg" családból én vagyok az utolsó, aki még él. Nagyon nehéz utolsónak maradni, de egyben felemelő is. És felelősség! Már csak én regélhetek az utódoknak az ősökről, az elődökről, egy nagy utazásról vissza az időben.
De vajon érdekli-e őket? Megértem az érdeklődés hiányát is, mert e zaklatott, anyagias világban nincs idejük ezen rágódni. Reménykedem abban, hogy az én távozásom előtt még sikerül a békepipát elszívnunk és megértetnem velük, honnan jöttek, hiszen majdan,majd nekik is tovább kell adni gyerekeiknek.
Ma kicsit már ...
fel
le
No, de ennyire? Tegnaptól idáig már másodszor pityeredek el. Ha igaztalanul kapom a bántásokat és tehetetlen vagyok ezzel szemben, elég egy-két bátorító, együttérző szó, hogy elkapjon a gyengeség. Sohasem szerettem gyengének mutatkozni senki előtt, de az elfojtás sem segít hosszú távon. Kell egy kiadós sírás időközönként, hogy megkönnyebbüljek. A másik, ami kihozza belőlem az már nem is valamiféle gyengeség, inkább a tehetetlenség és a düh egyvelege. Ha látok körülöttem kiszolgáltatott embereket és nem tudok rajtuk segíteni. Nem mai keletű problémák hevernek az utcákon. Régen sem volt ez másként, de az emberek valahogy mégis toleránsabbak, segítőkészebbek, megértőbbek voltak nem csak egymással, de egy elesett ember láttán.
Ahogy a korombeli más írótársaim tollából leírtakkal is egyetértek, azonosulni tudok, nekünk más volt a neveltetésünk és mint írja egy amúgy is padlón lévő emberbe nem belerúgni kell, hanem valamilyen humánus megoldást találni. Mert ezt teszi. Legalábbis erre ...
fel
le
Olvasom a következő hírt:
https://24.hu/kozelet/2018/10/03/hajlektalanok-targyai-megsemmisit/
Egyre pirosabb vagyok a dühtől. Engem még úgy neveltek, hogy segíteni kell az elesetteken, nem pedig belerúgni. Meg azt is mondták, ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts!
Belátom, nem mindenki szocializációja egyezik az enyémmel. De akkor is! Nem dicsőség belerúgni éppen azokba, akik már a padlón vannak.
Nem kívánom találgatni, ki miért került az utcára, hiszen ez a végeredményét tekintve sajnos már teljesen lényegtelen. Abban azonban biztos vagyok, hogy gyerekkorukban egyikük sem erre az életre vágyott!
Mindannyiuk közös jellemzője, hogy segítségre szorulnak. Csakhogy ezt nem kapják meg.
Nagyon szomorú.
Míg dolgoztam, megvoltak a város különböző pontjain a hajléktalan újságokat áruló embereim, akikről tudtam, hogy melyiküknek mire volt szüksége. A Villányi úti sarkinak aprópénzre, a Petőfi hídnál áldogállónak cigarettára, az utcánkban kempingezőnek ennivalóra. ...
fel
le
Egy csípős tavaszi délután,
Állt a patak túl oldalán.
Papír, telefon a kezében,
Tekintete a messzeségben.
A távolból ismerős alak,
feltűnően feléje halad.
Megmagyarázni nem tudták,
mi közöttük a huncutság.
A csobogó víz zenéje,
a természet halk békéje.
Lelkük mélyén érezték rég,
társak, mint sötétség és fény.
Megszűnt körülöttük az élet,
mintha csak ketten léteznének.
A szélben reménycsillag villant ,
boldogság szemükben megcsillant.
2015. 03. 16.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/159068
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Tudod Mama, nem is gondolod mennyire hiányzol.
Dehogy nem; ha valóban úgy van, ahogy mindig mondtad, hogy valamilyen formában szeretteink velünk maradnak.
A szívünkben biztosan, hiszen a szeretet sosem fogy el.
Ma is emlékezem rád, mert az emlékek mindig előjönnek. Október elsején, temetésed napján akkor gyönyörű, napfényes meleg idő volt, ami a fájdalmunkat kissé bearanyozta.
Tudod egy-egy kellemetlen napon, vagy este beszélgetek veled, persze csak úgy magamban. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire türelmesek voltatok mindenki felé, bármi rossz indulat is áradt felétek. Néha kételkedtem, mert azt hittem, talán az idős korotok és a kiszolgáltatottságotok miatt említettétek meg panaszotokat. Ma már tudom, mindenben igazatok volt. Hogyan is háborogtatok volna, hiszen, annyi fájdalom, bánat ért benneteket az életben, de mindig ott voltatok egymásnak az egymás iránti szeretet és megbecsülés könnyebbé tette a nehézségeket.
Ez visz át engem is a kisebb-nagyobb problémákon, mert a ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Az álmaid olyan messze vannak, mint ide Skócia. De mindent elérhetsz, ha a megfelelő partnerrel kötsz szövetséget! Nézd most a te érdekeidet jobban!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Ismered azt a mondást, hogy jobb egy tányér lencse ott, ahol szeretet van, mint a hízlalt ökör nyárson, ahol rosszindulat lakik? Csak nehogy te kerülj a nyársra!
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Szomorú, amikor pont azok vesznek semmibe és aláznak meg, akikre annyi időt, pénzt és energiát fordítottál. De lásd meg, hogy szerethető vagy és légy nyitott az új kapcsolatokra!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Elkalandoztál a gondolattal, hogy felmelegítsd a káposztát, de rájöttél, hogy ami tegnap még ízlett, mára megsavanyodott és inkább hánynál tőle? Valahonnan nincs visszaút!
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Kezdesz belefáradni, hogy mindig kihúzz másokat a nyomorból? Igazi hős vagy, de még te sem engedheted, hogy lehúzzanak a posványba, ha a kiemelés nehezebb.
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Még ...
fel
le
Sietős lábnyomok mosolya elvész,
kavicsok izgága sokaságában,
irigyen tekint az ott maradt cserkész,
bánatosan keserű magányában.
Napsugara már nem izzítja lényét,
szólító és hívó szava halvány lett,
jelene már nem izgatta igényét,
sorsa így láthatatlan kis amulett.
Járdán magába feledkező alak,
cigaretta, ujjai vonulatán,
fehér ingén elköszönnek a nyarak,
és felvillanva táncol a tudatán.
Tekintetében érkező ősz tréfál,
egy hangtalan pillanat, s tova sétál.
2017. 09. 03.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/223301
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép: internet
fel
le