- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Azt kérdezted, hogy gondolom, hogy jó lennél nekem? Hisz nem is ismerlek. Lehet, hogy perverz vagy - poénkodtál. Azóta se árultál el magadról túl sokat, de a zárkózottság fogalma - téged látva - új értelmet nyert. De azt tudom, hogy mindenkinél jobban akarlak és az együtt eltelt három nap után máris nagyon hiányzol - annak ellenére, hogy valóban nem ismerlek. Nincs ezen mit szépíteni. Életre keltettél bennem valamit, amit már nem tudok visszazárni, se irányítani, és talán nem is akarom. Közel negyven évesen megélni újra a mindent elsöprő csodát az élet ajándéka. Még akkor is, ha egyoldalú. Még akkor is, ha emberi szemszögből nincs jövője. De kár tagadni, hogy ragyog a szemem és másnak is feltűnik, hogy ki vagyok virulva.
Emlékszem az első találkozásra, de arra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtél el járni hozzánk. És semmi többre nem gondoltam, mint hogy tényleg az életmódunk érdekel csak, mert családos voltál. Mindig is naiv és jóhiszemű voltam, fel se merült bennem, hogy téged ...
fel
le
Érzelem halványan pislogó lángja,
szürkés-kékes színben a sötétben,
mélázva képzelete táncát járja,
jelen nagy tárházának ködében.
Szíve választottjának jöttét várja,
ki feltűnt láthatatlan körében,
hogy az izzó tangóban legyen párja,
s láncszemként fonódnak ölelésben.
Pillanatvarázs lágyan odaoson,
ottlétét mélyen lényedbe vési,
s együtt pihenve a románc szirmokon.
Vonzalmának szenvedélyét kéri,
mely ragyog éjjeleken s nappalokon,
útjukon örökre elkíséri.
2018.08. 27.
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Nem sok látnivaló van mostanában. A magamfajta nyugdíjas csak néz ki a fejéből, néha az ablakon át, és mit látok ma? Végre valami összehangolt, jól szervezett közmunkát.
Addig, amíg tavaly még vagy tucat ember húzta-vonta a nylont és hordták egy hatalmas kupacba a faleveleket, hogy aztán egy-két lapátoló ember alig győzve, vért izzadva - kitöltve a munkaidejüket - felhordta egy nagy teherautóra, kész izomláz, másnap biztos beteget jelentettek.
Ma csodák-csodája hatalmas fejlődést tapasztaltam.
Mindössze öt ember, azok közül is ketten munkagéppel és egy teherautóval felszerelve, a platón mindössze egy taposó ember gereblyézett csupán, végezték ezt a nem kicsit időigényes melót.
Nem nagy csinnadrattával jöttek és öröm volt nézni ezt a technikát, ahogy perceken belül felkerült a kisteherautóra az a rengeteg levél. Maguk után szinte megtisztult a tér és mentek tovább egy háztömbbel. Így kell ezt! Szakszerűen, összehangoltan, kevés ember igénybevételével.
Az üröm az örömben az egy ...
fel
le
Tegnap borzasztó napom volt. Mérgemben bele is rúgtam Rencike hátsófelébe, akarom mondani hátsó kerekébe, mert megint cserbenhagyott. Eddig csak becézgettem, de hálátlan volt.
Mivel havaseső esett, kaptam magam, gondoltam, jobb, ha most megyek el a bevásárlást megejteni, míg nem lesz fehér minden, ugyanis nem szereltettem fel téli-gumikat, minek, csak ide megyek a közeli városba, aztán meg ha most bevásárolok, egész decemberben itt pihenhet Rencike az udvaron.
Szépen el is indult, két utcával odébb beszaladtam a nemzetibe bagóért, még öt perc sem volt. De Rencike tojt elindulni. No,a szemben lévő ételbárból kiszaladt vagy hat ember, tolták-vonták, hogy ők majd megmutatják, közben kaptam a jótanácsokat, hol szerezhetek be akkumulátort, ami jó is, meg olcsó is, csak 15500 Ft. De a kocsi megmakacsolta magát, így nem a legjobb kedvvel hazaballagtam. Gondoltam, szólok a szomszédomnak, mert ő ért hozzá, meg bikája is van. De pechem volt, mert sajnos az unokáját kellett kórházba vinnie.De ...
fel
le
Mint macska a forró kását, úgy kerülgetem én a túlzsúfolt szekrényeket. Időnként muszáj betekinteni, ha másért nem, hogy szorítsak egy kis helyet a következő ruhahalomnak... Így tettem éveken át.
Nem, ez így nem mehet tovább! Minden nekem kedvez, még az idő is. Közeledik az év vége és a nélkül, hogy erre bárki is figyelmeztetne, magamtól jövök rá, semmi értelme tovább kerülgetni. Nincs mese. Meg kell szabadulni a féltett "kincseimtől".
Ott kezdődött, hogy néztem a tv.-t, benne a férfiak képtelen öltözködési módját, mert magasról tesznek rá, hogy divat, vagy ómódi, legalábbis van köztük fanatikus, akiket abszolúte nem érdekli, mi a módi. Hát a szandál, zoknival nálam is kiverte a biztosítékot.
Nem csak a férfiaknál lelhető fel ez a közömbösség, ahogy esik, úgy puffan, az öltözködésük arra korlátozódik, amiben éppen jól érzik magukat. Az idő előrehaladtával egyre inkább feledésbe megy egy-egy rég nem látott ruhadarab. Mi nők is hasonlóképpen gondolkodunk, egyesek ...
fel
le
(Parketta, Fantasztikus, Megérte, Orgonista, Hitelkártya)
Jó lenne egy koncertjén résztvenni, de ez szinte lehetetlen a közeljövőben, bár ki tudja, talán fantasztikus élmény lenne, vagy amit nem igazán szeretek, a hangerő elől pánikszerűen elmenekülnék. Inkább rákeresek a Wikipédián, ami azonnal kidobja nekem Rhoda Scott amerikai születésű, színesbőrű dzsesszorgonista profilját, a Hammond-orgona királynőjét. Nem kétlem, hogy így van ez, de per pillanat megelégednék egy produkciójával is, csakhogy a böngészőm az elérhető videoformátumok egyikét sem ismeri fel. Pech. Nincs mit tenni, mint elképzelni milyen is lehetne az orgonistát hallgatni pianóban. Amúgy nem a kedvenceim között szerepel a jazz. Mindezt annak köszönhetem, hogy valamikor réges-régen egy jazz-kedvelőnek adtam ki albérletbe a kisszobámat. Azóta már óvatosabb vagyok a szenvedélyes zenebolondokkal! Nem egy közöttük, nem csak a zene, de a parketta ördögei is voltak. Nem mondom, hogy valamikor nem szerettem a táncot, ...
fel
le
Hűvös, szeles tavaszi kora est volt. A vízesés a két hegy közül, a magasból bukkant elő és zajongva zúdult alá a jeges folyómederbe. Nyaranta, ha sokáig nem esik az eső, még akkor is erős sugárban ömlött le a kövekre, de tavaszi olvadáskor és tartósabb esőzésekkor még magasabbra duzzasztotta a folyó gyors vizét. Más, gyengébb vízesések aszálykor teljesen kiszáradtak, de ez a vízesés, az Öreg vízesés nem. Soha nem apadt el és mindig táplálta a folyót, mely végül a tengerbe ömlött. Ezért választottam ezt a helyet.
Három kicsi, szív alakú vörös kövecskét kerestem a folyó kavicsos medrében, majd miközben az elsőt a rohanó folyóba dobtam ezt suttogtam:
- Szeress engem! Szeress engem, amíg csak folyik ez a víz! Örökké szeress!
Majd bedobtam az első kavicsot az erős sodrású folyóba. Azután a maradék két követ is bedobtam és mindegyiknél elmondtam a saját varázsigémet, amivel szerettem volna a szerelmemet még jobban magamhoz kötni, hogy szerelmünk mindent túléljen és erősebb legyen ...
fel
le