- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
No, de ennyire? Tegnaptól idáig már másodszor pityeredek el. Ha igaztalanul kapom a bántásokat és tehetetlen vagyok ezzel szemben, elég egy-két bátorító, együttérző szó, hogy elkapjon a gyengeség. Sohasem szerettem gyengének mutatkozni senki előtt, de az elfojtás sem segít hosszú távon. Kell egy kiadós sírás időközönként, hogy megkönnyebbüljek. A másik, ami kihozza belőlem az már nem is valamiféle gyengeség, inkább a tehetetlenség és a düh egyvelege. Ha látok körülöttem kiszolgáltatott embereket és nem tudok rajtuk segíteni. Nem mai keletű problémák hevernek az utcákon. Régen sem volt ez másként, de az emberek valahogy mégis toleránsabbak, segítőkészebbek, megértőbbek voltak nem csak egymással, de egy elesett ember láttán.
Ahogy a korombeli más írótársaim tollából leírtakkal is egyetértek, azonosulni tudok, nekünk más volt a neveltetésünk és mint írja egy amúgy is padlón lévő emberbe nem belerúgni kell, hanem valamilyen humánus megoldást találni. Mert ezt teszi. Legalábbis erre ...
fel
le
Olvasom a következő hírt:
https://24.hu/kozelet/2018/10/03/hajlektalanok-targyai-megsemmisit/
Egyre pirosabb vagyok a dühtől. Engem még úgy neveltek, hogy segíteni kell az elesetteken, nem pedig belerúgni. Meg azt is mondták, ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts!
Belátom, nem mindenki szocializációja egyezik az enyémmel. De akkor is! Nem dicsőség belerúgni éppen azokba, akik már a padlón vannak.
Nem kívánom találgatni, ki miért került az utcára, hiszen ez a végeredményét tekintve sajnos már teljesen lényegtelen. Abban azonban biztos vagyok, hogy gyerekkorukban egyikük sem erre az életre vágyott!
Mindannyiuk közös jellemzője, hogy segítségre szorulnak. Csakhogy ezt nem kapják meg.
Nagyon szomorú.
Míg dolgoztam, megvoltak a város különböző pontjain a hajléktalan újságokat áruló embereim, akikről tudtam, hogy melyiküknek mire volt szüksége. A Villányi úti sarkinak aprópénzre, a Petőfi hídnál áldogállónak cigarettára, az utcánkban kempingezőnek ennivalóra. ...
fel
le
Egy csípős tavaszi délután,
Állt a patak túl oldalán.
Papír, telefon a kezében,
Tekintete a messzeségben.
A távolból ismerős alak,
feltűnően feléje halad.
Megmagyarázni nem tudták,
mi közöttük a huncutság.
A csobogó víz zenéje,
a természet halk békéje.
Lelkük mélyén érezték rég,
társak, mint sötétség és fény.
Megszűnt körülöttük az élet,
mintha csak ketten léteznének.
A szélben reménycsillag villant ,
boldogság szemükben megcsillant.
2015. 03. 16.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/159068
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Tudod Mama, nem is gondolod mennyire hiányzol.
Dehogy nem; ha valóban úgy van, ahogy mindig mondtad, hogy valamilyen formában szeretteink velünk maradnak.
A szívünkben biztosan, hiszen a szeretet sosem fogy el.
Ma is emlékezem rád, mert az emlékek mindig előjönnek. Október elsején, temetésed napján akkor gyönyörű, napfényes meleg idő volt, ami a fájdalmunkat kissé bearanyozta.
Tudod egy-egy kellemetlen napon, vagy este beszélgetek veled, persze csak úgy magamban. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire türelmesek voltatok mindenki felé, bármi rossz indulat is áradt felétek. Néha kételkedtem, mert azt hittem, talán az idős korotok és a kiszolgáltatottságotok miatt említettétek meg panaszotokat. Ma már tudom, mindenben igazatok volt. Hogyan is háborogtatok volna, hiszen, annyi fájdalom, bánat ért benneteket az életben, de mindig ott voltatok egymásnak az egymás iránti szeretet és megbecsülés könnyebbé tette a nehézségeket.
Ez visz át engem is a kisebb-nagyobb problémákon, mert a ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Az álmaid olyan messze vannak, mint ide Skócia. De mindent elérhetsz, ha a megfelelő partnerrel kötsz szövetséget! Nézd most a te érdekeidet jobban!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Ismered azt a mondást, hogy jobb egy tányér lencse ott, ahol szeretet van, mint a hízlalt ökör nyárson, ahol rosszindulat lakik? Csak nehogy te kerülj a nyársra!
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Szomorú, amikor pont azok vesznek semmibe és aláznak meg, akikre annyi időt, pénzt és energiát fordítottál. De lásd meg, hogy szerethető vagy és légy nyitott az új kapcsolatokra!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Elkalandoztál a gondolattal, hogy felmelegítsd a káposztát, de rájöttél, hogy ami tegnap még ízlett, mára megsavanyodott és inkább hánynál tőle? Valahonnan nincs visszaút!
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Kezdesz belefáradni, hogy mindig kihúzz másokat a nyomorból? Igazi hős vagy, de még te sem engedheted, hogy lehúzzanak a posványba, ha a kiemelés nehezebb.
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Még ...
fel
le
Sietős lábnyomok mosolya elvész,
kavicsok izgága sokaságában,
irigyen tekint az ott maradt cserkész,
bánatosan keserű magányában.
Napsugara már nem izzítja lényét,
szólító és hívó szava halvány lett,
jelene már nem izgatta igényét,
sorsa így láthatatlan kis amulett.
Járdán magába feledkező alak,
cigaretta, ujjai vonulatán,
fehér ingén elköszönnek a nyarak,
és felvillanva táncol a tudatán.
Tekintetében érkező ősz tréfál,
egy hangtalan pillanat, s tova sétál.
2017. 09. 03.
Ilpaki
https://www.poet.hu/vers/223301
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép: internet
fel
le
Nem berreg a telefon...Itt ülök dupla-szomorú magányomban, hogy miért dupla és szomorú, azt nem részletezem. Ilyen állapotban nagyon szoktam örülni egy-egy baráti hívásnak, de most csak a csönd van. Persze, én tehetek róla, hogy ne szépítsem a dolgokat, mindez azért van, mert egy nagy ökör vagyok. Milliószor megfogadtam ugyanis, hogy nem ülök fel semmi újnak. A tapasztalataim alapján már régen rájöttem, hogy a beígért szép új végül mindig rosszabb, mint az avult régi.De most-talán a sok problémám miatt -a figyelmem elkalandozott...
Miről van szó? Az eddigi kábel szerkenytyűimet átszerelték Digire. Az inter a régi, csak éppen nem merem éjszakára kikapcsolni, vagy ha elmegyek valahova.(Nem ajánlották). Viszont lett vagy száz TV csatornám, amikből változatlanul a megszokott három csatornámat nézegetem. De a telefon(vezetékes)! Két napig csönd volt, akkor eszméltem fel, hogy itt valami nincs rendben. Pedig volt vonal, csak éppen akit hívtam, az mindig foglalt volt, aztán megtudtam,aki ...
fel
le
Elmúlt áldott perc, szántja a homlokom,
némán mosoly, elkapom ma, holnapom.
Gondolat rohan, emlékek labirintusában,
látója, hatalmában integet, felém bátran.
Kezem várj még, emlék, megemlékezem,
összekulcsolt múlt, csokrát dobja nekem.
Ragyogva ugrok el, fújva a gyertyát vakon,
kikívántam beteljesült, űrködben hagyom.
Szeretet csepereg el, a lélek hő udvarában,
szempár, időkép pára ma, hullócsillagában.
Lebegtető szárnyaim, messze felengedem,
sárkány berepül, előjött, a drága meztelen.
Igazság szerelem igája, rózsaszín nyomon,
fényes a kép, ekképpen papíron csókolom.
Lapozzak magamban, szívem telefirkáltan,
művész, a mű lett a vész, belsős csodában.
Szeretlek örökké, de nem elmúlt az Isten,
menny áldását adja itt, mindörökké hitben.
- Black Ice -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/4YKzIuEkiBM" ...
fel
le