- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A Fehárvári úti piac és az Allee közötti sétányt elfoglalták az árusok. Kimentem nézelődni, hátha látok olyan apróságot, ami megtetszik. Megbeszéltük a párommal, hogy nem lesz ajándékozás, mert mi egymás ajándékai vagyunk az év 365 napján, ezt nem lehet fokozni. Azért munkált bennem a gondolat, hogy vegyek neki egy aprócska vicces kütyüt. Időm, mint a tenger, ráérek sétálgatni és bámészkodni. Valóban elámultam. Az nem lepett meg, hogy a sok giccs között alig lehet találni értéket képviselő ajándékot. No, de az árak?! Karácsonyi feliratos közönséges bögre 1.200 Ft. Zalai gesztenye kilója 2.900 Ft. Hűtőmágnes 600 Ft. Kesztyű, sál, háromezernél kezdődik. Másfél méteres sima luc fenyőfa tízezer-nyolcszáz Ft. Egy deci forralt bort kaphatnék kettőszázötvenért, bár nem tudom, mitől narancsízű.
Végül vettem a dohányboltban egy csomag cigarettát, majd a piacon egy kiló savanyú káposztát, és narancsot.
Hazaértem, odatettem főni a töltött káposztát, majd bekapcsoltam a számítógépet. Néztem, ...
fel
le
Kelekótya szél levelekkel játszik,
és felborzolja a szunnyadó avart.
Hőmérséklet ingadozva hullámzik,
okozva testben és lélekben zavart.
Pirkad és a nő ébredezik, fázik,
álmos elméje, mint egy régi radar,
most frekvencián keresztül sugárzik,
hang, mi egykor szeretettel betakart.
Létrejön a szimpátia kötödés,
s kezdetét veszi ismét az impulzus,
mely belső fénycsóvájával köszönés.
Harmónia mélysége a diskurzus,
érzéki gondolati átkötözés,
és kifejlődik az öröm tumultus.
2018. 12. 17.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Idén is beköszöntött december, az év utolsó hónapja. A fák levetették szép, puhazöld lombruhájukat, és szürke, kemény öltözékükben várták a telet. Az özönesők után a kristályokba rendeződtek a csapadékszemek. A milliárdnyi hófehér látogató összefogott, és tiszta lepellel takart be mindent.
A jó meleg szobából ez nagyon szép látvány volt. De otthonról kimozdulva már fázósan összehúzódzkodott emberek töltötték meg az utcákat. Én is hasonlóan viselkedtem. Egy téren a nagy hóban elakadt autókat pillantottam meg. voltak, akik a kocsijukban, voltak akik mellette cidriztek, cigiztek. A téren hirtelen feltűnt egy gyerekcsapat. Önfeledten hancúroztak a frissen esett hóban. Ujjongva csúszkáltak, egymást mosdatták a pihe-puhaságban. Majd hógolyót gyúrtak, és elkezdtek dobálózni. A cigik parazsa sorban aludt ki. A beszédfoszlányok kacajokká szelídültek. Hamarosan a felnőttek is csatlakoztak. Önkéntes szerveződéssel két csapatra oszlott a tömeg. Vidáman csatáztak egymással. Nem voltak vesztesek, ...
fel
le
Amikor gyerek voltam olyan és annyi fájdalom ért, és annyira fájdalmasak voltak, h így nem tudtam élni és az érzéseimet bezártam a túlélésért egy olyan helyre, ahonnan aztán nem tudtam csak úgy elővenni, amikor már szerettem volna érezni. Na, most 3 év pszichoterápia után eljutottam oda, h ezek kiszabadulnak. De nem csak úgy apránként, hanem mint a cunami, engem is ledönt és magamra csodálkozok, hogy megszűnt az üresség és végre érzek. Jót is és rosszat is, de végre, és igen intenzíven.
fel
le