- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nehéz döntenem két férfi közt. De mivel egyik sem annyira biztos, de mindkettőhöz kötődök, úgy döntöttem, hogy nem is választok köztük. Hagyom, hogy teljen az idő és az idő eldöntse, hogy ki lesz a befutó. A szélhámos Mr. Titokzatos, akibe belezúgtam, de nem foglalkozik az érzéseimmel, vagy ha mégis nem vettem észre, vagy a Mr. Csődör akivel isteni a szex, de nem nagyon van rám ideje. Vagy megtartom mindkettőt és meglátom, hogy melyik tart tovább.
Szerintetek? Lehet, hogy okosabb lenne egy harmadikat választanom. Csak őt még nem ismerem.
fel
le
Drága Ilonka!
Köszönöm kedves gondolataidat!
Hajdanán azt mondták nekem, hogy negyvenig még minden szuper és onnantól jönnek a fizikai bajok és szép lassan a leépülés.
Vigasztalásul és kicsit együttérzéssel mondom neked, a derekam és a lábaim én is érzem már, a fogaimból sincs meg mind a 32. De... És de...
Ebben a korban értem el oda, hogy imádom, hogy élőben is ki merem mondani a vélemények olyanoknak, akik rászolgáltak és legkevésbé sem érdekel, ha megpukkadnak. Én most tartok ott, hogy nem szégyellem, hogy van rajtam bőven mit fogni és nem csak a cicim gömbölyű, ha egyszer az úszógumim is hévvel markolják meg. Mégis kinek akarjak tetszeni? Elsősorban magamnak. És most először szeretem is magam így negyvenen túl. Egyszerűen csak kedvemre tojok a világ azon felére, akiknek nem vagyok fontos és csak azok érdekelnek, akiket én is érdeklek!
Végezetül pedig, olyan szívemből szóló szóló verseket írsz, amikre én sose leszek képes, és mindig örömmel olvaslak! Köszönöm, hogy ...
fel
le
Most olvastam Kalózlány cikkét és nem tagadom, irigykedtem.Mert furcsa a sors.Őt felfrissítette, míg én azon gyötrődöm, hogy kimásszak az alagsorból.No, nem a sexuális étvágyát irigylem, az én koromban enyhén szólva is ez már túlzás lenne. Nekem a gondom az idővel van. Nem ezzel a mai, szinte tavaszias időjárással, hanem az idő folyásával és "jótékony"hatásával.
Azzal kezdeném, hogy betegségem ellenére is megembereltem magam és bementem a városba, sikerült mindent elintéznem, sőt még vásárolnom is. A patikusnő pedig rábeszélt a lándzsás utifű helyett a borostyánra, mert szerinte az jobb köhögéscsillapító. Majd meglátom, ha nem esik ki addig a tüdőm...
De,-hogy visszatérjek az időre, miután hazajöttem, kipakoltam, a kis "disznótorosomat" is megcsináltam, azaz finom töpörtyűt bűvöltem a vásárolt zsírszalonnából, meg a husosabb részéből abáltszalonnát készítettem. De mit mondjak, úgy elfáradtam, hogy szégyen-szemre le kellett feküdnöm. Hát igen, az idő! Azelőtt még ...
fel
le
Remény a becses nevem,
mindig büszkén viselem,
hiszem, hogy csodák vannak,
észlelem, ahogy hatnak.
Apró örömök léte,
valóság jelentése,
varázslatos pontokon,
talán, csak én gondolom.
Ott, hol boldogság lakik,
jóság nem fukarkodik,
a szeretetzsák tele,
könnyebb ember élete.
Ajkakon mosoly fakad,
bú és bánat elszalad,
így felpezsdül a lényed,
érzékeled a szépet.
Magad is vallod, tudod,
tárul univerzumod,
a gonosz nem áramlik,
felhőtlenség aranylik.
2019. 02. 06.
lpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: Internet
fel
le
Zimankóban csikorgó bakancs,
feljajdul, hisz tudja ez parancs.
Muszáj haladni, hófúvás jön,
bár ő melegről álmodik hőn.
Szél cikázik téli vidéken,
tarajokat fúj tó vizében,
hőmérséklet nulla fok alatt,
hópihék játszanak ezalatt.
Tar ágak merednek az égig,
hajladoznak suttogva, s érzik,
ahogy köd telepszik a tájra,
sok madár némán száját tátja.
Hangjuk elvész a messzeségben,
aprócska lelkük reménységben,
nagyon várják már a szép tavaszt,
ami örömkönnyeket fakaszt.
2019.02.03.
lpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kemény tél című 50x70-es olajfestmény.
Készítője: Iren Kecso
fel
le
Vadnyugat hőse lehetett volna,
ha nem kicsiny hazánk az otthona.
Western néven egy kis kocsmát nyitott,
bár ő alkoholt soha nem ivott.
Nem hat rá senki csábító szava,
hiszen olyan, mint egy uborkafa.
Magas, mint egy hatlövetű puska,
ám egyszer betért hozzá hat fruska.
Bár a poharazó még nincs nyitva,
leülnek a tulajra kacsintva.
Egyikük apró csókot dob felé,
hősünk nem sejti, hogy az ölebé.
Koktélokat rendelnek a csajok,
olyanokat, mikről még nem hallott.
A sarokban egy régi dob pihen,
rajta az öreg cirmos elpilled.
Belfegor így röstellve csak sunnyog,
barátja a pultnak dőlve kuncog.
Zsebéből előhúz egy kis cetlit,
pici puska, mit rejt papírfecni.
2019. 02. 02.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
kép: internet
fel
le