- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Édesapánk egyik verse...
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
...
fel
le
Óvatosan haladó lábnyomok,
a hajnallal hatalmas cinkosok.
Vánszorgón ható idő lesben áll,
türelmes pillantása körbejár.
Faágon mohakelmés a kéreg,
csipkéjén feltűnő fény- s árnyrések.
Lompos farkú picike emlősök,
fürgék s kitűnő ejtőernyősök.
Tüneményes kis lényükre várva,
mosolygó gondolat szép varázsa.
Egy váratlan nesz megmutatkozik,
s halk szárnycsapások hangja hallatszik.
Tőkés réce tojója érkezett,
szétnézve, láthatóan kémkedett.
S nyugodtan a faágán hintázott,
amit a kis mókusunk meglátott.
A fotós hirtelen felpillantott,
hiába várta a pillanatot.
Mire ráeszmélt az eseményre,
nem a mókust kapta lencsevégre.
2019. 09. 14.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Ilona Nagy / Ilus fotó/
A kép címe: Mókusra várva
fel
le
Ősz cseppjeiben lépkedek,
a kobakomban képzetek.
Kirakat előtt megállok,
minden nap bekukucskálok.
Szemgolyóm kikerekedik,
lelkem sajgón epekedik.
Mesebeli ez a kékség,
szívemben ott a reménység.
Lábaim lecövekeltek,
körülöttem szövegelnek.
Amit beszélnek nem értem,
hiszen én csakis őt néztem.
Itt hagyom ketyegőm néked,
s falba vörös szívet vések.
Merek én nagyot álmodni,
a vágyamért munkálkodni.
Felnőtt leszek, visszatérek,
ezért búcsút most nem intek.
Így teltek- múltak az évek,
s Honda autó enyém lett.
2019.09. 09.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Czuczainé Sz Andrea Áhítatos illúzió festményére írt versem.
40x60as akrill/vászon
fel
le
A sokat megélt és sejtető erezet,
regélne ilyen-olyan történeteket.
A jelen pillantásában a múlt köszönt,
szembogárra vetülő árnyat s fényözönt.
A kiszáradt kagylókból készült motívum,
létük megszűnése lehetne archívum.
Az életük fénykorát nem ismerhetjük,
hisz csak maradványaikat szemlélhetjük.
E kétféle anyag együttes hatása,
megörökített pillanat aromája.
Árnyak és minták így lesznek mutatósak,
a halandók számára így láthatóak.
Akadhat valaki, kit érdekel sorsuk,
talán felmerülhet benne a mivoltuk?
Ezer meg ezer kérdés lehet küszöbön,
de lehet, kikben nem vált ki mást, csak közönyt.
2019. 09. 08.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Páncsics Hedvig fotójára írt versem
fel
le
Június havában viharos sebességgel terjed és arat a párok között az esküvő nevű kórság.
Vizsgáljunk meg egy konkrét esetet. András barátom és Orsi házasságot kötnek. Nem nagy ügy. Csak nekik. Lássuk az előzményeket.
Andris számítógépes, tehát stílusos azt mondanom, hogy neki már volt egy házassági béta verziója. Mint tudjuk, a béta verzió olyan szoftver, amin még javítani szoktak. Lett is volna mit. De ami a lényeg, született egy kis alfa. Attila már 11 éves. Ügyes kis szerkezet.
Véletlenül tudtam meg az esküvője napját. Gondolom, ő is így volt ezzel.
Emlékeimben élénken él még az én esküvőm napja. Szerintem abban a pillanatban, mikor az exnejem megismert, már tudta a dátumot, hogy mikor lesz, csak azt nem, hogy hány órakor van terminus a templomban. Ne búsulj, András, ez világjelenség. Csak akkor döntünk mi, ha véletlenül eltaláljuk azt, hogy mit akar ő.
És most kellene jó tanácsok özönével ellátni téged. De te csak ne aggódj emiatt, én ellátlak.
Használati utasítás az ...
fel
le
Kihalt játszóterek mély szuszogásba merednek,
így tarkaságukban, már halványabban festenek.
Csend ült a nemrég gyerekzsivajtól hangos parkra,
csupán csak a kongó ürességnek szól a hangja.
Költözőmadarak készülődnek, s útra keltek,
hisz tapogatódzva érkezett az őszi-felleg.
Ismét életre keltek, élettelen iskolák,
kapuk mögött várják a gyerekeket a csodák.
Az elröppenő nyár, mostanra szép emlékké vált,
két jó barát újra találkozott, s együtt sétált.
Az intézményben folyósok, lépcsők és tantermek,
kíváncsian üdvözlik a nebuló sereget.
A frissen festett falak hívogatón pislognak,
a csengőszóra az apró szemek megcsillannak.
Csalafinta napsugár ablakokon kukucskál,
az apró lelkekben még a nyár öröme bujkál.
2019. 09. 06.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép internet
fel
le