- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Azt mondtad, a csarnokban dolgozol. Nincs rajtad kívül más, ha arra járok, ugorjak be.
A csarnok elég kietlen idegen világában nem volt indokom, miért járok arra. Mégis izgatottan készültem minden egyes indítózáskor. Vajon ott leszel, láthatlak, mit fogsz szólni?
Izgalmas játéknak tűnt. Engem védett a rutinéletem, Téged a szabadságod.
-Gyere ki, mindjárt ott vagyok.
Közöltem hidegen, miközben fura pillangó cunamit éreztem a lelkem közepén. Mi ez a határtalan izgalom? Érthetetlen.
-Hoztam kárpótlást, amiért nem vettelek észre a pékségben.
És egy csokit nyomtam a kezedbe. Olyan csokit, amilyet 16 éve hordtál el a kisboltból.
-Milyen bugyi van rajtad?
Érdeklődtél.
-Fekete. Nagyon fekete.
Széles mosollyal a szád érzéki szegletében búcsút vettél. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy nem kell sokat várni...a következő csokira...
(Kép forrása: Pinterest)
fel
le
A hangulatom még mindig nem teljes. Azaz teljesen se ilyen, se olyan.Pedig ma szerencsém volt, mert ki tudtam vátani a vérnyomáscsökkentő gyógyszeremet! No, majd meglátjátok, van egy kor, mikor az ember már ennek is örül. Szóval sírva vígad a magyar. Azért még szükségem van egy kis turbóra, mert nevetni a legjobb...
Összevert ember támolyog este az orvoshoz. A doki szörnyülködve így szól:
- Magával meg mi történt?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú?
- Utána elütött egy ufó!
- Hm, egy ufó...
- Aztán oldalba csapott egy angyal!
- Aha értem. És utána?
- Utána kikapcsolták a körhintát...
Mit parancsol, uram?
- Mindegy, csak nagy legyen, hideg, és sok vodka legyen benne.
- Na, akkor jöjjön, bemutatom a feleségem.
Az öregedő feleség áll a tükör előtt:
- Jaj Istenem, teli vagyok ráncokkal, a mellem lecsüng a derekamig, a
fenekem megereszkedett, egyre jobban őszülök...
Erre a férj:
- Drágám, viszont a látásod legalább még mindig kitűnő!
- Mi volt ma az ...
fel
le
Valótlannak tűnő valóságot hozott az idei május.
A piacon védőmaszkban várja vevőit a gyümölcsárus.
Kérdések, mikre nem tudni a megfelelően igaz választ,
tékozló emberi lépések kilátástalansága bágyaszt.
Sodródó napok, amelyekben egyre kevesebb a türelem,
a kapcsolatokban megannyi próbatétel, s lelki küzdelem.
Nincs vétség, amely bűnhődés nélkül is elkövethető lenne,
nem létezik az, hogy a sors mindenkit, ez alól felmentene.
Legyen a szeretet, élet tengerének fő melódiája,
álljon helyre ismét az anyaföld egykori harmóniája.
2020. 05. 05.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
fel
le
Kos (márc.21.-ápr.19.)
Olykor összezavarodhatsz a családtagjaid szándékait illetően, de igyekezz ne manipulálni másokat, hadd dönthessenek szabadon.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Családtagjaidért a szokottnál jobban aggódhatsz, de meg kell tanulnod elengedni azok kezét, akik nem vágynak a törődésedre.
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
A héten újra nem a lazsálásé lesz a főszerep, remek gondolataid támadhatnak, de legyen merészség benned a megvalósításukhoz is!
Rák (júni.22.-júl.22.)
A héten a nyitottságod bevonzhatja olyanok érdeklődését is, akiktől távol maradnál. Ne engedj be bárkit az életedbe!
Oroszlán (júl.23.-aug.22.)
A héten a munka távol tarthat a szeretteidtől, de egy kis lélekzetvételnyi szabadság úgy érezheted, hogy neked is megjárna.
Szűz (aug.23.-szept.22.)
Úgy érezheted, higy barátaidat a héten jobb lenne kihagyni az életedből, de a teljes elszigetelődés nem tehet jót neked.
Mérleg (szept. 23.-okt.22.)
A héten egy váratlan találkozás hozhat ...
fel
le
Május első vasárnapján,
rád gondolok édesanyám.
Őszesen fénylő tincseid,
mutatják elmúlt éveid.
Arcodon lelked rózsái,
s idő véste barázdái.
Szemed írisze felragyog,
mint égen a szép csillagok.
Eme tavaszi hajnalon,
van az ünnepi alkalom.
Felköszöntelek pár sorral,
szóvirágos kis csokorral.
Ma is tiéd a főszerep,
hisz tőled kaptam életet.
Hálával tartozok érte,
rád kacsint szeretet fénye.
A jó Istent arra kérem,
sokáig élhessél szépen.
Hozzád szóljanak a dalok,
legyen gyönyörű e napod.
2020. 05. 03.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Harsányi István csodálatos festménye.
fel
le
Fel nem vállalásod óta hosszú monoton az idő. Az élet, mint egy nyílegyenes kitaposott ösvény, mintaszerű állomásokkal az saját utamat is rutinná változtatta.
Téged országok választottak el tőlem, és ha néhanapján hazatértél, felbukkantál. Felbukkantál a legváratlanabb helyzetekben. Rá sem kellett nézzek a nevedre, a piszok rossz helyesírásodból már tudtam, hogy te hívsz újra kapuccsínózni. Azt mondtad, együtt tudsz élni vele. A hibáiddal meg a társtalansággal is. Baráti összejöveteleken leültél mellém. Csengetek a szavaid évek múltán is a fülemben:
-Nagyon jól nézel ki.
-Csodálatos anya vagy.
-Dögös vagy.
-Van rajtad bugyi?
-Mikor jössz kávézni?
-Tudod, én elfogadnálak két gyerekkel is.
-Örülök, hogy ismerhettelek és a barátomnak mondhatlak téged.
-Milyen bugyi van rajtad?
-Hamar összeszoknánk, jó páros lennénk.
-Nagyon csinos vagy.
Mint a vízimalom újra és újra felbukkanó lapátjai, ezek ismétlődtek. Ismétlődtek megszámlálhatatlan éven keresztül.
Soha nem gondoltam Rád, ...
fel
le
Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ...
fel
le
Minden egyes megtett méterről Ő jutott eszembe. Minden fűszál, minden fa, minden bokor Őrá emlékeztetett. Mikor lesz vége? Már nagyon várom. Várom a napot, amikor úgy tudok felkelni, dolgozni, létezni, hogy ne töltené ki minden gondolatom.
Elmentünk a ház előtt. Ott a kocsija. Csillog a napfényben. Gyönyörű. Mint minden, amit őt adott. Az autóról mindig eszembe jut, hogy én voltam a legelső nő, akit vitt vele, én örültem vele, amikor megvette, és engem csókolt először benne. Aztán ki tudja még kit...
Jobbra fordultunk. A homokos úton nem is olyan rég még engem várt...az új kocsival. Hogy utolérjem, hogy találkozhassunk ott, ahová ő vezetett. Mutatta az utat. Féltem. Féltem, hogy meglátnak, hogy ott azonnal vége. Féltem, mit szól hozzám megint, mit szól, hogy újra láthat. Ő magabiztos volt mint mindig. Soha nem értette, én miért vagyok zavarban. Aztán félt ő is. Hogy meglátnak. Hogy azonnal vége. Aztán mégis ő volt bátrabb. Megállt és közel hajolt. Vágytam, ahogy mindig. De mégis ...
fel
le