- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
- Azon a napon minden megváltozott. Kivilágosodott egy pillanatra.
- Emlékezetes nap volt, az egyszer biztos. Szilveszternek hívták. Meg Új évnek. Milyen jó, hogy ahány ember, annyi minden jut erről az eszébe.
Nekem is vannak gondolataim. Nem is akármilyenek.
- Milyen a Szilveszter egyedül, amikor átléped a küszöböt? Átlépsz az új évbe. Én elmondom nektek!
- De mégse. - Kit érdekel, amit mondok?
- És kinek mondanám el? – hiszen alig ismerek itt valakit.
- Neked milyen volt a Szilvesztered?
- Te elmondanád? – hiszen alig ismersz.
- Egy majdnem idegennek? – miért.
- Igazad van.
- Igazam van?
- Hát persze, hogy nem is válaszolsz, minek is.
- Igazam van?
- Mi abban az érdekes, hogy valaki egyedül tölti az ünnepeket, az téged hidegen hagy, hiszen neked ott a családod, ott vannak a barátaid.
- Te olyat nem is tudsz elképzelni, hogy mások másként vannak. Az téged fusztrál, zavar, idegesít. El vele.
- De lehet, hogy engem édekelne, milyen másutt egy ünnep? Mondjuk ...
fel
le
A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! - azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka csak tovább harsog a megszokott módon. Meghallja ezt a gólya, odalépeget a békához.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Gólya, és széles ...
fel
le
Van egy húgom. Na, jó, csak féltestvérem, anyám második házasságából született, 12 év van közöttünk. Nem együtt nőttünk fel, bár, neki sem jutott szebb gyermekkor, mint az enyém, én mégis magam mögött tudtam hagyni a rosszat. Ő nem. Ő viszi magával azóta is.
És ez, őszerinte, feljogosítja őt, az idétlen, nőhöz egyáltalán nem méltó viselkedésre.
Még csak 23 éves (jajj, most elárultam, hogy én mennyi vagyok:)), de már most többféle gond van vele, és ha így folytatja, nem lesz könnyű az élete.
A hiszti az első. Mindentől fél, a mosógéptől, az áramtól, a ventilátortól, az egyedülléttől. Képes áthívni magához fényes nappal, ha a barátja elmegy otthonról, akárcsak egyetlen órára is. Hiába mondom neki, hogy ez nevetséges, erre elrohan a pszichiátriára, hogy írjanak neki valamit, mert ő szorong. Írtak neki kedélyjavítót, szerintetek beszedte???
Talált, süllyedt.
A másik, és azt gondolom, ez a nagyobb baj, az alkohol. Olyan mennyiségű szeszt bír eltüntetni, hogy egy férfi megirigyelné. És ...
fel
le
Miközben ma Bochor Gábor és kis családja elhaladt mellettem, öröm és nevetés ült az arcukon. Nem úgy néztem rájuk, mint ismert közéleti szereplőkre, hanem egy boldog családra. Szeretném, ha sok ilyen család lenne.
A munkahelyemen a szerelők jópofa (nem vulgáris, nem szőkenős) poénokkal derítettek jókedvre. A tegnapihoz képest kevesebben reklamáltak; főnököm végre talált egy meglepően kedves kedvest.
Szóval ha körbenézek, el kell mondanom, hogy elégedett vagyok az életemmel, mert mosolygós, derűs emberek vesznek körül. Akármilyen nyálasnak tűnik, így van...
fel
le
Egyszercsak arra eszméltem, hogy emberek vannak körülöttem. Fehér ruhás, fehér arcú emberek, szemükben aggodalom. Körülöttem minden olyan idegen. A levegőben fertőtlenítőszag, ezer meg ezer kütyü és masina mindenfelé, monitor pittyegése. Jé, hiszen ez az én szívverésem! Ismerős! Mozdulni szerettem volna, de valami nem engedett, beszélni akartam, de nem jöttek szavak ki a torkomból. Mi ez? Hogy kerülök én ide?
A fehér ruhások latinul beszélnek. Ordítani szeretnék, hogy - figyi, ne beszéljetek előttem így, minden szavatokat értem, kétségbe ejt ez a diagnózis! Ne ítéljetek még halálra! Nem látjátok, élek én, csak a szavakat nem találom! Még annyi elintézni való dolgom van, még annyi mindent nem tettem meg! Nézzétek, egészséges vagyok!
És abban a pillanatban, amikor ezeket végiggondoltam eszembe jutott! Biztosan a mail miatt történt az egész! Amit nem küldtem tovább, tudod, amelyiken David Copperfield mélyen és igézően a szemedbe néz és átkot mond Rád, ha nem küldöd tovább a levelet ...
fel
le
A Hold változásainak számos hatását ismerjük, de kevésbé figyelünk rá a hétköznapjainkban. Pedig dédmamáink, nagyanyáink szinte az egész életüket ehhez igazították, legyen szó egészségről, betegségről, háztartásról, gazdaságról. A holdállásokhoz fordultak segítségért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb időpontot ahhoz, hogy sikeresek legyenek azon a területen, amelybe éppen belefogtak. Alapos megfigyelésre, és évszázados tapasztalatokra épül ez a tudás, amelyet bátran alkalmazhatunk ma is, hogy megfelelő energiákkal haladhassunk előre a mindennapjainkban.
Keddig növő holdfázis lesz.
A Növő Hold ideje alkalmas növekedéshez, terjeszkedéshez. Ha ebben az időszakban építő és erősítő anyagokat viszünk be a szervezetbe, azok kétszeresen hatnak.
Viszont ahogyan a Hold nő, és egyre teltebb lesz, mi is hajlamosabbak vagyunk túl sokat enni, és emiatt könnyebben meg is hízhatunk.
Energiaszintünk azonban ilyenkor rendkívül jó, érdemes tehát ebben a holdfázisban sokat mozogni, ...
fel
le
Akartam, hogy érezze, amit én.
Belenéztem a szemébe, lássa, amit én. Az érzés, ami bennem volt, olyan nagy, hogy azt akartam tudja, kívánom őt, akarom.
Hát nem érti?
Hát nem érzi?
Játéknak indult és mi lett belőle. Felkavart. Megzavarta az életemet.
Minden más fontosabb volt eddig. És most? Csak erre tudok gondolni.
Miért?
Nem ismerem. Nem is látom. Soha nem is fogom. Honnan ez az érzés akkor, ami megmérgezi a napjaimat?
Gyűlölöm, amikor semmibe vesz. Vajon férfi egyáltalán? Vagy csak a szavak mestere? El tudta hitetni, hogy érez, hogy lát, hogy akar, hogy kíván?
Bolond szívem!
Ki vagy te, ismeretlen? Nem tudom.
Felejteni akarom!
fel
le
Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a tény, hogy „ellopták” az írásomat. Első reakcióm a felháborodás volt. Sajnálni kezdtem magam, hogy most valaki más miatt nekem kell magyarázkodnom, hogy valaki visszaélt azzal, hogy nyílt, mindenki által hozzáférhető helyen megjelentettem az egyik szösszenetemet. Eszembe sem jutott, hogy valaki visszaélhet ezzel és sajátjaként „adja el” valahol máshol.
Aztán egy barátom kedvesen azt kérdezte: - Most miért nem örülsz ennek? Ez a bosszúságon túl azt is jelenti, hogy tetszett az írásod, alkalmasnak találta arra, hogy a blogjában leközölje. - És milyen igaza van! Csupán annyi történt, hogy még nagyon sokan nincsenek tisztában az internetes (és egyéb helyeken) közléseknél használatos jelzésekkel. Azzal, hogy a másoktól átvett szöveget legalább idézőjellel ellátjuk, vagy ne adj’ Isten megnevezzük a forrást, ahonnan „kölcsönvettük”. Jó dolog, ha olvassák azt, amit írok, de nem jó dolog a kellemetlenség, hogy nekem kell bizonygatnom, hogy egy-egy novella ...
fel
le