- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2014. szeptember 22.-i jegyzetem:
11-re vittek oda, de közben jött egy sürgős eset és őt vitték be, így vártam valamennyit. Alaposan megnéztek, kaptam kontrasztanyagot is, kb. 1 órát feküdtem a gépben. Majd szólnak, ha kész' a lelet.
Holnap irány haza! A saját ágyamban alszom, azt nézek a tv-ben, amihez kedvem van - feltéve ha hagyja az öreg -, nem horkol senki a szobában, stb. Az alvásról jut eszembe: éjjel jöttek a szokásos ellenőrzésekre és arra keltem, hogy a nővér kelteget és kérdezi, hogy minden rendben van-e? Állítólag csikorgattam a fogaimat és hablatyoltam. :-D Nesze neked, álarc. Szét vagyok csúszva, azt sem tudom mit csinálok; kidobtam a poharat, meg majdnem a fogkefével fésülködtem, de félúton megállt a kezem, mert észbekaptam, hogy mi a fenét csinálok?! :-D
fel
le
Jó reggelt, csodaszép Advent első vasárnapját Mindenkinek!
A csodaszép nap lehetőségét az se árnyékolja be, hogy itt pocsék idő van.
Szakadó eső volt eddig, mos átváltott valami másra - sajnos nem hó- sötét van még, a halmazállapot változást ugyan nem látom, de hallom a nemcsak eső hangját.
Advent első vasárnapja.
Nem magáról az ünnepről írok, azt sokan teszik úgyis az elkövetkezendő időkben.
Arról gondoltam írni, ami az ünnepet, Ünneppé teszi.
Advent- " Eljövetel"
Advent- Várakozás, felkészülés
Karácsony- számtalan eredet magyarázat van magára a szóra, de mind egyfelé mutat
Átlépés, forduló, napforduló... - ez az újnak a születése.
Nem bonyolódok bele hitbéli dolgokba.
Amit viszont biztosan állítok- mindennek az alapja hinni önmagunkban.
Aki hisz magában, az tud hinni a másikban is.
Az tud befogadni, elfogadni, adni.
Karácsony.
Az egyik legősibb ünnep.
Akármilyen megközelítésből is nézzük, a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet ...
fel
le
2014. szeptember 14.-i jegyzet:
Visszaestem, de remélem, hogy nem fog sokáig tartani.
3 napja volt az első olyan nap, amikor egésznap nem volt sem hőemelkedésem, sem lázam és jobb a vérképem is. Erőltetem az evést, mert nem szabad több kilót ledobnom. Ma sorozatosan bénáztam; levertem holmikat a szekrényemről, mert a kezem megint meghülyült, vagy ügyetlen voltam és ha nyúlni akartam valamiért túl durván sikerült és levertem/felborítottam, vagy mellényúltam, stb. Máskor álló helyzetben elesem, legutóbb az volt a mákom, hogy az ágyra estem vissza, de a következőnél már a földön landoltam. Még kapok infúziót a vesémre, meg a fogyás miatt erősítenek. Tegnap megint lázas voltam, mert begyulladt a mellhártyám és egy kicsit a tüdőmre is ráment, légzésnél azt érzem, hogy tüzes vassal égetik-szúrkálják a tüdőmet, meg köhögök. A vesém is erősebben fáj és az izmaim, de megint nem hatott a fájdalomcsillapító. Sokáig volt érgörcs a lábaimban, úgyhogy kötöttek be értágító infúziót, mert úgy ...
fel
le
Az érettségi után úgy éreztük, hogy most kezdődik számunkra a nagybetűs élet. Elköltözünk otthonról, koleszosok leszünk, megtaláljuk a nagy Őt, vagy éppen elveszítjük a nagy Őt. Az bizonyos, hogy valami különlegesre vágytunk, valami olyan dologra, ami egész életünkben nyomot hagy bennünk. Új batárokat találtunk, kerestük a szerelmet, új utakat fedeztünk fel, feszegettük saját korlátainkat, élményeket gyűjtöttünk. Olyan élményeket, amelyek, valahogy eljutottak a lelkünk mélyéig, és sokkal, sokkal később nagyon szép emlékként újra előkerültek onnan.
Ági is főiskolás lett. 18 múlt, magas, darázsderekú lány volt. Gyönyörű gesztenyebarna haja háta közepéig ért, mindig kibontva hordta. Szép babaarcát érdekessé tette zöld szeme, melyet halványsárga udvar vett körül, mikor a fény éppen megvilágította. Szobatársak lettünk, majd később barátnők. Hónapok múlva Ági életében megjelent Zoli, aki szintén a főiskolára járt, csak más fakultációra. Igazán kivételes srác volt. Külsőre talán kicsit ...
fel
le
2014. szeptember 8.-i jegyzet:
Megkaphattam tegnap a vért, mert lement végre egy hét után a lázam. 2 cső vért levettek előtte, ami nem sok, de nagyon megszédültem és gyengített. A doki azt mondta, hogy azért, mert a szegény országokban élőknek ilyen a vérképük a végső stádiumban. Átvittek egy másik szobába és ott bekötötték a vért. Ottmaradt velem a doki, amíg az első adag lefolyt és vizsgálgatott időnként. Legutóbb 'csak' 2 zacsi vért adtak, most 3-at kaptam, szóval jól kifogytam belőle. Mikor az utolsó zacskóval is befolyt átvittek a szobámba, de jöttek sűrűn ellenőrizni, hogy nincs-e gond, vérnyomást méregettek, vizeletet vettek, lázat mértek, ilyesmi. Közben jött új szobatárs. Az egyik mérésnél hőemelkedés volt, de mondták, hogy ilyenkor normális. Végül láz lett belőle és azt hitték, hogy valami gond adódott az átömlesztés után, szóval átvittek valahová, ahol jobban meg tudtak figyelni, de aztán nem jött ki más, nem az átömlesztés miatt volt, hanem a 'szokásos' láz. Éjjel megint ...
fel
le
Jó reggelt, szép napot, kellemes hétvégét Mindenkinek!
A Szél
Házak közti átjárókban bukdácsol
Résekbe bújva fütyül, sivít
A kapun dörömböl
Kapu ha nem nyílik, kulcslyukon bújik
Utat talál az ajtók alatt, szobákban légáramlat
Könyvet lapoz, függönyt lebbent, s az ablakon távozik
Fák ágai közt tekereg
Hullanak a még fenn maradt levelek
Zörög, csörög a fagyos faág
Szarka mordul a zajra - na, de hát
Barna- sárga száraz levelek peregnek
Fa alatt álló gyermek kacag, nevet
Apa nézd, a levelek fel- alá repkednek
A zizzenő avarban kutya hempereg
Sziszeg, huhog, reszket, csattog,
ereszcsatornákon dobog
Sikkantva szalad, ördögszekeret kerget, kabátba bemegy
A kabátot magán összehúzva- ki épp egyedül- az ember didereg
De nem ám a szerelem
Az bizony áll mindennek ellent
Férfi - karját fonja,
válaszként ívben hajlik a nő dereka
Az őrült kívánás a csókban sikolt fel
s a szép nyakat védő sál,
mint vitorla bomlik
a széllel tova száll
O.F.Z.
Miskolc
...
fel
le
2014. szeptember 6.-i jegyzet:
Szombat van, ma csak infúziót adtak. Lassan szétdurranok ennyi folyadéktól. :-D Ma jobban voltam napközben, az erős fejfájásom is elmúlt, de a hőemelkedés nem tágít és az erőm se' sok, még mindig nem tudok ülni támaszték nélkül. Tegnap vergődtem, vagy aludtam. Ma nem fájt olyan pokolian a vesém, de tegnap éjjel igen. Apám ma megint jófej volt. Fel akartam ülni, de legyengít ez a fos, meg olyan, mintha áthajtott volna rajtam egy úthenger, szóval elég nehezen mozgok, erre elkezdte, hogy "na! igyekezz' már, meddig tartogassam a tányért?" Mondom neki gyenge vagyok és ha figyelt volna eddig, már rájöhetett volna. Az étvágyam visszaesett egy kicsit, de így is ettem 2×. Kíváncsi vagyok, hogy meddig rontom itt a levegőt, de gondolom még egy darabig bent tartanak, tekintve, hogy a hőemelkedés feltart minket a trafóban is és ha az megvan még utána is biztos lesz kezelés, szóval egyhamar nem engednek el. A másik kórházban a wc és a fürdő a kórteremből ...
fel
le