- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Van köztük legalábbis, amit a hátam közepére sem kívánok, de jó, hogy elmúltak azok az idők! Csakhogy túl sok helyet foglalt el és jól elraktároztam, hogy most megint átéljem és emlékezzek.
Mindig akad egy-két újdonsült, most éli át, azt amit én már rég és felteszi a kérdéseket, amire mindig meg van az azonnali válaszom. Hiszen emlékszem, mintha ma lett volna...
Búcsúztattuk a ó évet, de előtte a titkárnőt, aki elhagyta a tett színhelyét jobb élet reményében távozott és ott maradtam magnak. Persze, a szorgalmat meg kell becsülni, mindenre kapható gondolták, de melléfogtak a nagyok... Rövidre fogom, a többit képzeld hozzá. Buli van ezerrel és én a szorgoska, kiszolgálom, amennyire a képességeimből futja. Egy dologra nem vagyok hajlandó, és az még magamnak is meglepetés volt. A pezsgőbontás is az én reszortom volt. Lehetett, de én is megléptem. Nem tudták, vagy odáig a cseppnyi agyukig nem ért fel az, hogy még életemben nem bontottam pezsgőt?... Nem estem kétségbe, csak hívtam a ...
fel
le
Így, halottak napja elmúltával, miután megtettük szeretettől vezérelt kötelességünket halottaink felé, néhányunk szerényen, talán saját magunk nevelte virágokkal, egyszerű mécsesekkel, s néhányan talán versengve is egymással, hogy mely sírokra kerül nagyobb mécses, drágább koszorú, több virág, mely családtag vett szebb babaarcú angyalfejet a sírra... talán eszünkbe jut olyan, akinek emlékét sír nem őrzi. Nem őrizheti.
Öt évvel ezelőtt, tizennyolc év elteltével, egy augusztus végi délelőtt találkoztam újra a kamaszkori első szerelmemmel. Most is kicsattanó egészségű, minden káros szenvedélytől mentes és kemény fizikai munkát végző fiatal férfi volt. Szenvedélyes természettel megáldva és egy csepp kisleányt egyedül nevelve élt. Sorsszerűnek tűnt. Összejöttünk. Nem védekeztünk. De kevés időnk volt együtt, majd visszautaztam dolgozni az ország másik felére.
Már a vonaton szokásomtól eltérően borzasztó rosszul voltam, később a munkásautóban is minden kanyarban rókákkal ijesztgetett a ...
fel
le
Szép vasárnapot mindenkinek!
Jókívánságoknak ugyanazt mint eddig.
Vasárnap lévén kívánok még olyan pihenést, jót és szépet, amivel jó kedvvel hozzá lehet fogni a következő hétnek.
Mivel ma pont aktuális- Miskolcon Régiségvásár van, legalábbis így szólt a hír, hacsak a járvány terjedése nem írja felül.
Előkerestem egy régi írásom, hogy, a még igazi, járvány és maszk nélküli, vidám hangulat megmaradjon.
Régiségvásár
Minden hónapban az első vasárnap- vásárnap.
Nem ám holmi vásár csak, hanem régiség vására van Miskolcnak.
Nem városszélre kitett ócskapiac.
Kora reggeltől délutánig a belvárosban színes forgatag, nyüzsgő emberáradat.
Eshet a hó, fújhat a szél, az sem baj ha eső szemerkél.
A város népe, és sok vendége, e napon mind itt nézelődik, érdeklődik, válogat és keresgél.
Télen, szegfűszeges- fahéjas forralt bor illat csalogat, s ha fáznál, forró gesztenye töltheti meg zsebedet, hogy melegítse kezedet.
Kürtős kalács, lángos, kis perec és nagy perec- van mit ...
fel
le
2014. március 10.-i jegyzet:
Volt időpontom, mégis 2 órát vártam az érsebészeten. A lábamban épp' nem volt pulzus, a kezemben gyengén érezte a doki. Mondtam neki, hogy ez megy szinte mindig és néhány hete a kezem is erősen fagy, színeződik, meg mondtam, hogy nem érzem a jobblábam nagyujjának egy részét. Emelte a Naftilongot, remélem hogy majd segít, mert a mostani adag nem mindig hatott. Kérdezte, hogy kaptam-e értágító infúziót, mondtam, hogy legutóbb a kórházban adták. Mondta, hogy ha nem javul a helyzet az emelt adag mellett sem, akkor kelleni fog a koktél megint. Szóltam az elviselhetetlen lábfájásról, meg hogy nem tudok menni, csak kis távokat és az is fáj. Szerinte az érszűkület miatt érzem és mert támadja az immunrendszerem az izmaimat is. Nem gondoltam, hogy az fáj úgy, mintha az izmomat tépnék.
Megírta a véleményét, meg ráírta a papírra a gyógyszeradagot és mehettem is haza.
Kardiológia: A szívem továbbra is produkálja a szabálytalan ütéseket, de nem vészes, most alig ...
fel
le
Hála- hálásnak lenni- hálaadás
Nem a Mayflower útjáról, vagy az elnöki kegyelmet kapó pulykáról gondoltam most megemlékezni.
Talán ez ünnep kapcsán még annyit, hogy amiért az egyik ember hálás lehet, azért a másik nagyon nem.
Bonyolult a hálát boncolgatni.
Hálásan köszönöm minden új reggel, hogy egészséggel egy új napra ébredhettem fel.
Ám egy beteg érez e hálát az új nap újabb szenvedéseiért.
Talán a reményért.- ha van.
Amikor már az sincs, a csendes végért.
Hálásan köszönöm az életem.
Ám az kinek az élete, tragédiák súlyától terhes, érezhet e hálát.
Talán a reményért- mert lehet hogy a rosszabb után még rosszabb lesz, de lehet hogy jobb lesz, s ha mégsem lesz jobb, akkor is található benne egy-egy nap egy- egy pillanat, amiért hálát lehet érezni.
Hálás vagyok, hogy tudok szeretni, érezni, érteni.
Emberek más más életúttal, más örömmel és más fájdalommal, de a közös mégis az, ha akár csak néhány pillanat, hálásan megköszönni, hálásnak lenni érte, nagyon kell.
...
fel
le
2014. február 4.-i jegyzet:
Mióta legutóbb kidobtak a kórházból, azóta jól voltam, de pár napja megéreztem az előszelet, amivel jön a fos. Megérkezett. Napok óta fájnak az ízületeim, izmaim, mellhártyám, vesém, hőemelkedésem is volt és éreztem egy kis kellemetlen közérzetet, de nem gátolt semmiben. Megint aluszékony voltam ma, ilyenkor sokat alszom. Nem baj, legalább visszaáll a napirendem. Elaludtam délután is, majd arra ébredtem, hogy a kutyám a gyomromban landolt. :-D Jönni akart mellém aludni. Felkeltem inkább, nehogy azért csússzon megint a napirendem, mert délután alszom. 10 óra lesz, mindjárt lefekszem. Megittam 3 flakon Nutridrinket, bár nem sok, 250 ml egy adag. Emellett az össz' kajám kb. 6-8 falat rizs + csirkemell volt és egy mandarin. Nem is értem, hogy' nem durranok szét ilyen mennyiségű zabálástól... :-D Majdcsak javul az étvágyam, ha jobban leszek. Márciusban megyek a kontrollra.
Apám is végre eljutott az orvoshoz. Kérdeztem tőle, hogy mi volt? "Semmi." ...
fel
le
2014. január 29.-i jegyzetem:
Nem aludtam megint. Hajnali 4-ig lestem ki a fejemből, aztán elaludtam, de vagy 20× felriadtam, már megőrültem a fáradtságtól. Arra ébredtem 9 körül, hogy apám dörömböl a szobám ajtaján, hogy rosszul van. Dühös vagyok, mert nem hagyja, hogy kivizsgálják. Hívtam a mentőket, meg szóltam a Krisztiánnak. Megjöttek a mentők is, aztán a vizsgálat után mondták, hogy menjen be a kórházba. Ő nem megy. Az agyam elszállt. Ő nem akar, mert akkor rám ki figyel? (A fizikai, meg a mentális rosszullétek miatt kell a felügyelet.) A Krisz mondta, hogy majd rámnéznek, nehogy ezen múljon, hogy bemegy-e. Ő nem megy. Rászóltam, hogy menjen, ne játsszon ezzel az egésszel, erre azzal jött, hogy ne idegesítsem. A tököm kivan már, hogy állandóan makacskodik. Miért nem érti meg, hogy NEM JÁTÉK?! Bemehetne a kórházba, de mártírkodik. Biztosította a Krisztián, hogy biztonságban leszek, de csak mondogatta, hogy nem megy be. Mondták a dokik is, hogy be kellene menni. Visszaél a ...
fel
le
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Az elmúlt egy hónap sok-sok kutyás oldal látogatásával, menhelyek regisztrálásával telt.
Igen, ha valaki éveken keresztül kutya társaságában élt, az mindig is fog kötődni hozzájuk.
Számomra, mondjuk úgy; furcsa, hogy a mentett, jobb sorsra érdemes kutyákat, olyan kitételekkel akarják örökbe adni, amit nem tudok elfogadni.
Az első kitétel, 18 és 60 év közöttiek fogadhatnak örökbe. Ugye 60 fölött már alkalmatlan az ember arra, hogy gondoskodjon egy rászoruló állatról. (Meg fél lábbal a sírba van! Idős kutyát ajánlottak, mondván talán lesz időnk még egymásra!)
Nos, ha ne adj Isten megfeleltem volna az első feltételnek, jött a többi. Többszöri látogatás, sétáltatás, kis ajándék, hogy szokjuk egymást. Ha eddig eljutottunk volna, az addig felmerült költségek megfizetése következett volna, ami nem kis összeg.
Majd jött volna a (család)látogatás, megfelelőek-e a körülmények az örökbe fogadható kutyának. (Olvastam cikket arról, hogy minden ...
fel
le
A horizontot még belepte az álom.
A rongyos felhők közül- melyek földig értek- mint pironkodó bakfis arca, mosolygott fel a napkelte.
A magányos nyárfa körül- mely ágait kihívóan döfte az ég felé- rózsaszín ködfátyol libbent, szivárványszárnyú tündérek köszöntötték táncukkal a kezdetet.
Szarka csörrent, megijesztve hangjával a mogyoróbokrot, ki fázósan összehúzva magát, ledobta utolsó aranybarna levelét.
A diófa vörhenyes, tépett lombjára, az első napsugár, harmatból kristálycseppeket ejtett.
Csak álltam, néztem a hajnali tájat.
Pár perc s már az arcomba nevetett a Nap.
Igaz még csak szelíden a földbe kapaszkodva, de az új nap ígéretével.
fel
le
2014. január 28.-i jegyzet:
Több, mint egyhete nem tudok aludni rendesen, mindössze 5-6 órákat alszom.
Ma itt volt a Krisztián. Mindig barkácsol, de mindent csak összecsap és néha életveszélyes, ahogy dolgozik. Volt, hogy olyan flexet használt, aminek instabil volt a feje és nem zavarta, hogy ha véletlen' lerepül, akkor lenyakaz valakit. Párszor megcsípte már az áram is. Volt, hogy szerelt nálunk, de elrontotta, apám meg nekem magyaráz mindig, hogy milyen gány munkát végez. Akkor minek engedi meg?! Most is beleegyezett. Jött a Krisz, hogy kifúrja a falat és átvezeti a zsinórokat. Egy darabig nem volt gond, aztán belefúrt egy vezetékbe. Fúrkált, majd közölte, hogy nem jó helyre fúrt, fúr mégegy lyukat. Az túl kicsi lett, kellett másik fúrószár. Mondom már ementáli lesz a lakásból. Tartottam a vezetéket, már a karom letört a magastartástól, mert sokáig tökölt, de muszáj volt fogni, apám meg a törmeléket söpörte. Aztán rágyújtottak mind a ketten, de a szobaajtóm le volt véve, hogy ...
fel
le