- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2015. március 12.-i jegyzet:
Másik dokihoz és másik helyre is kerültem, de normális, meg alapos ez a doki, megérte átjönni. Kikérdezett és megnézte a balkezemet, mert épp' érgörcs volt benne, aztán beküldött egy fülkébe, hogy vetkőzzek gatyára. Nézte a combomat és kiszúrta az eret, ami fájni szokott, meg ki van tágulva. Utána meghallgatta a nyakamban az ereket, majd fel kellett feküdnöm a vizsgálóágyra. Vérnyomást mért, 140/98-as eredménnyel. A lábamban is megmérte, de annak az eredményét nem mondta. Dopplergéppel is megnézett és alig talált pulzust a lábaimban, de számítottam erre, mert mindig ez van. Fogdosta a lábszáramat, majd ment lejjebb és elérte a lábfejemet. Az ujjaimat, meg a talpamat tapogatta-nyomkodta és mondta, hogy nagyon hidegek. Mondom tudom, majd' lefagynak. Legalább 3× megnézett a dopplerrel, meg vérnyomást is kb. ugyanennyiszer mért a végtagjaimban, külön-külön nézte a karokat-lábakat. Jól végignézett, aztán öltözhettem. A helyzet változatlan, a gyógyszerem marad ...
fel
le
2015. március 9.-i jegyzet:
Mindössze 3 és fél órát aludtam, aztán keltett az ébresztőm. Felkeltettem az apámat és mentem zuhanyozni. (Megint majdnem kinyomtam a szememet azzal a szar törölközőtartóval, le fogom szerelni a frászba. Igaz, látnom is kéne, nem csak nézni, de kómás voltam. :-D) Mondanom sem kell, hogy mire végeztem (kb. 5 perc) semmi mozgás nem volt nála még akkor sem. Beszóltam neki megint a szobába, hogy keljen és mentem öltözni, aztán kajáltam, meg fogat mostam, de 7-kor még mindig feküdt és aludt. (Jó, hogy akkor akartunk indulni...) Mérges voltam, mert mindig ezt csinálja. Szóltam, hogy keljen már fel, mert nem érünk oda, de csak motyogott, meg fetrengett, pedig neki is kellett jönni a vérvétel miatt. Végül addig húzta az időt, míg 8 körül indultunk el, pedig akkorra akartunk odaérni a labor miatt. Mindig azt képzeli, hogy ráér mindenre és majd a világ igazodik hozzá. Kb. fél 9-re oda is értünk a rendelőbe. Odamentünk a felvételi ablakhoz, mondta a nő, hogy van még ...
fel
le
Cinege szállt a kerti bokorra...
Hatalmas hómező közepén, a dombtető legmagasabb pontján állt egy házikó, az erdész háza. Félig betemetett embertalpnyomok vezették oda a lentről jövő látogatót. Az erdész maga is mindennap felfrissítette az utat a faluig, letaposta a frissen lehullott hótakarót, lement bevásárolni a falu kisboltjába.
Halotti csendbe aludt minden. Még a máskor egymás közt susmorgó fenyők is összeszorított tűlevelekkel várták a nap első sugarait. A hó is csak csendben mert szállingózni. Szombat reggel volt, a karácsony szombat reggele.
Az erdész meleg ruhát és egy nagy hótaposó csizmát vett fel. Vállára egy tarisznyát és egy kötelet vetett.
-Gyerünk -mondta magának, és hatalmas léptekkel neki is indult.
A többes szám nem volt épp indokolt, mert a kutya is aludt még, és egyébként is, esze ágában sem lett volna gazdájával kimenni a farkasordító hidegbe. De az erdész szerette volna időben letudni az aznapi feladatát.
Ahogy kilépett a házból, egyből a ház mögötti ...
fel
le
2015. március 4.-i jegyzet:
Voltunk ma a dokinál, végre az 'apám' is jött, nem kellett veszekednem vele. Adott neki beutalót vérvételre és megnézik majd, hogy mi újság a májával, meg az epevezetékével, mert mondta a doki, hogy nem csak az epehólyagban, hanem az epevezetékben is lehet kő, úgyhogy hiába vették ki a hólyagot, attól még lehet, hogy most újra kövei vannak. Kapott egy papírt, amin diéta van, remélem, hogy betartja! Mikor a kórházból kijött, akkor is kapott, egy ideig tartotta is, aztán leszarta.
Szóltam a dokinak arról az éjszakai buliról, amit a szívem nyomatott, meg hogy sokszor rakoncátlan. Kérdezte, hogy mit éreztem, én elmondtam, aztán mondta, hogy az a ritmuszavar volt, nehogy szívrohamot kapjak. Arra keltem, hogy nehezen kapok levegőt, meg mintha ültek volna a mellkasomon. Gondoltam biztos rosszul feküdtem, szóval fekvőhelyzetet váltottam, de nem múlt el, aztán elkezdett rohanni a szívem, olyanokat rúgott minden ritmusnál, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. ...
fel
le
2015. február 22.-i jegyzetem:
Felért a hullámvasutam. Mostanában voltam nagyon lent, voltam össze-vissza, voltam rövid ideig stabil (ez pár órát jelent :-D) és most elszálltam, mint a győzelmi zászló, egészen pontosan tegnap. Durva volt az a szófosás és energiazuhatag, ami elöntött, meg a röhögőgörcs és társai. Az agyam amúgy is szita, de tegnap ezen rontott a gondolatrohanás, szó szerint 2-3 másodperc alatt kiment a fejemből, amit akartam, mert másik 300 gondolat tolongott mögötte és egymással versengtek. A nyelvem sem tudta követni őket, szóval összeakadt, meg csapongtam a témák közt és éreztem, hogy így nem jó, mert már lefáradtam saját magamtól, de nem tudtam lefékezni magam. Először még fel sem tűnt, csak hogy jobban vagyok, de amikor az apám már röhögött, miközben daráltam a mondandóimat, én is röhögtem és kérdeztem, hogy mi van, megint sok vagyok? Ő meg röhögve mondta, hogy á, dehogy. Mondta, hogy nem az a baj, hogy beszélek, hanem hogy rövid időn belül sokat és rázúdítok az ...
fel
le
KARÁCSONYFA
Csitt! Hallod, hogy rezdül a fa ága?
Az angyalok csilingelnek rajta!
Itt lebegnek az ágak között,
látják, arcodra mosoly költözött.
Villognak kis lámpák fényei,
vidám tánccal lebegnek a fa diszei,
nézd azt a ragyogó gömböt,
hogy illegeti magát a tűlevelek közt.
Tükrében fürdenek piros szaloncukrok,
szerényen megbújnak a kicsi csillagok.
.
Csillagszóró szikrái ontják a fényt,
szeretetet szórnak és reményt,
érzed, ugye a meleget és szeretetet?
Jászolban fekszik a kisded, ki megszületett.
.
Ragyogjatok csillagok
Küldjetek fényt és meleget,
gyógyitsátok meg a sok beteget,
sugaratokból jusson mindenkinek,
szeretetet és boldogságot adj az embereknek,
magyaroknak, székelyeknek, külhonban élőknek
szegényeknek, hontalannak, állatoknak,
hogy a sok-sok nép békében éljen a világon,
legyen minden napunk karácsony!
/BI/
Kép: Net
fel
le
2015. február 10.-i jegyzet:
"A kisgépes repülés világa egy kávézóban kacsintott rám először. Egy ismeretlen férfivel álldogáltunk a szemtelenül drága papírpoharas kapucsínónkra várva, és szóba elegyedtünk.
Elmondta, hogy pilóta, és saját géppel repül. Engem mindig is érdekelt a repülés világa, de sosem hozta úgy a sors, hogy ki is próbálhassam , milyen érzés egy ilyen kis géppel a levegőbe emelkedni.
- Ha egyszer úgy alakul, hogy van egy üres a hely a gépben, szólj nekem! – mondtam viccelődve Stevenek.
- Jól van, akkor mehetünk is. - vágta rá, és pár perc múlva egy 1975-ös Piper Cherokee 180-asban ültünk.
40 perc repülés után a kaliforniai Flabob repülőtéren reggeliztünk, és a repülés vírusa örökre megfertőzött.
A következő hetekben sokszor hiénáztam Steve mellett. Jobb ülésből megízleltem a kormánymozdulatokat, figyeltem az eseményeket, majd egy szép napon az FBO felé vettem az utam, ahol bejelentkeztem az első PPL oktatásra.
Két óra oktatás után egy nap ...
fel
le
2015. február 21.-i jegyzet:
Addig sem voltunk mintacsalád, de miután az Anyu meghalt, vége lett mindennek. Júniusban ment el, de szeptemberben még mindig nem voltunk jobban, mire kezdődött az iskola és apám kivett minket egy hétre. Kötelességemnek éreztem, hogy erős maradjak, hogy vigyázzak a húgomra, meg az apámra. Nem kell őt félteni, de bennem volt, hogy segítenem kell neki, mert magába fojtott mindent, nem beszélt az anyuról. Nekem sem igazán ment, így az én oldalamról nem lett volna gond, de a húgom igényelte. Próbáltam segíteni azzal, hogy meghallgattam és amire tudtam, válaszoltam. Sokat sírt. Nekem nem ment, amikor pedig ment volna, akkor nem engedtem, hogy megtörténjen, nehogy összezuhanjak. Próbáltam segíteni mindkettőjüknek és akkor az apám is próbált nekünk, végre egyszer törődött velünk egy kicsit, próbált egyszerre két szülő lenni. Nehéz lehet, amikor elmegy az ember társa, ő pedig ott marad mindennel egyedül, meg a gyere(ke)kkel és nem zuhanhat össze. Apám nem gyenge ...
fel
le
2015. február 19.-i jegyzet:
fel van borulva a napirendem, megint nem alszom, szóval írok tovább.
Ugrok egy évet, 2011-et írunk. Anyunak szívbetegsége volt - gondolom megtette a hatását a sokévnyi testi-lelki gyötrelem, amit az a f@szfej okozott neki. Igaz, a dokik arra fogták, hogy a mamától örökölte a hajlamot, meg az érszűkületre, amit a láncdohányos mivolta okozott, de azt megintcsak a stressz hozta magával, szóval ördögi kör volt. Évek óta fájt a lába, aztán már jöttek az ilyenkor szokásos tünetek. Már akkor elkezdődött, amikor még vidéken laktunk és azóta fokozatosan romlott, itt Pesten már nehezen járt, kerekesszékes lett, aztán egy idő után a fekélye is leromlott, apám kezelgette, kötözgette, meg az egyik nagylábujját már leamputálták. 2011 nyarán volt egy nap, amikor gyengélkedett, aztán másnap is és azután is, amire mondtuk neki, hogy el kéne mennie a dokihoz. "Á, nem kell, jól van." Persze... Kihívtuk a háziorvost, aki egészségesnek nyilvánította, miután alig ...
fel
le