- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Benne vagy a karácsonyi őrületben és a hangulatod a kellemes és az idegroham közt ingadozik? Különösen figyelj oda az értékeidre, amikor bevásárolsz!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
A héten nem számítasz semmi újra, de a végén mégis olyan meglepetés érhet, amire nem számítottál volna. Tartalékolj pénzt váratlan kiadásokra!
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Úgy érzed magad mint egy kötéltáncos, aki egyensúlyozik leesés és leesés közt. Hagyj magadnak időt a pihenésre és figyelj oda, hogy legalább néha fellélegezz!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Lassan megértheted valaki érzéseit és terveit, aki vonz téged, de nagyon zárkózott. Adj a kapcsolatnak időt és levegőt, és minden a legjobb úton fog haladni.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Azt gondoltad, hogy végre kettesben lehetsz a kedveseddel, de egy váratlan vendég jelentkezhet be a hétvégére. Na, puff neki!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
Realisztikus élményed lehet egy szűrreális élmény során. Légy nyitott az újdonságokra és ...
fel
le
2015. február 16.-i jegyzet:
a Szabina elmenetele után jól leittam magam, mert azt hitte a hülye fejem, hogy az majd segít. Ja. Abban tényleg segített, hogy másnap felváltva okádjak és borogassam a fejemet vizes törölközővel, olyan másnapos voltam. Amikor megpróbáltam kinyírni magam, akkor a kórházból a pszichiátriára kerültem és utána nem volt több kísérletem. Akkoriban itthon nyugi volt, nem kellett idegeskednem legalább a légkör miatt. Sok időbe telt, míg kezdtem újra észrevenni a körülöttem lévő dolgokat, embereket. Bezárkóztam, amit egy ideig hagytak is, aztán ki akartak csalogatni a barlangomból, amiből nem jöttem elő és érthető módon erre ráuntak páran, azt mondták, hogy nem próbálkoznak tovább. Nem érdekelt akkor, mert semmit sem akartam jobban, mint Őt visszakapni, nem járt máson az agyam. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy úgy nézzek egy másik lányra, mint potenciális új barátnőre. Arra is gondoltam, hogy nem maradna velem senki, mert nem csak türelmes Szabinák ...
fel
le
2015. február 15.-i jegyzetem:
boldog voltam a Szabinával. Tervezgettünk, mert bíztunk abban, hogy idővel helyrerázódnak bennem a dolgok legalább annyira, hogy működjön az, ami akkor nem működött. Megkértem a kezét is, mert komoly szándékaink voltak a jövőt illetően.
2009 Szilveszterén nagyon jól éreztük magunkat, aminek azért is örülök, mert az volt az utolsó együtt. Nálunk buliztunk, itt volt a Gergő is a barátnőjével és a házból az egyik haverom. Kajáltunk, iszogattunk, szólt a zene, baromkodtunk. Valamikor hajnalban kidőltünk és bejöttünk a szobámba, a Gergőék meg a húgom szobájában aludtak, mert ő máshol bulizott. Akkor sem sikerült leküzdenem a gátlásaimat, de Ő megint biztatott, hogy majd eljön az ideje. Időnként agyaltam azon, hogy mi lesz a jövőben, ha semmi sem változik, Ő meg érthető módon rám un majd és akkor elhagy. Fel tudtam volna robbanni olyankor és kinyírni azt a kretént. Megfogadtam anno, hogy ha felnövök és megtalálom, saslikot csinálok belőle.
Pofánvert az ...
fel
le
Égjen hát tovább, égjen minden szívben a szeretet lobogó tüze...
Van az az érzés, amit csak úgy kapok a hétköznapokban. Apránként. Gyűjtögetek, befogadok, raktározok, magamba szívom az emberi rezdüléseket, a félmosolyt egy idegen arcán, vagy a szemvillanását egy szerelmespárnak, vagy csak egyszerűen a puhán szállingózó hó látványát. Az a kis lélekdarab, mely bennem született meg, egyre csak telik, növekszik, tágul, szét, minden irányba, egyre tovább és a sodró érzések hömpölygő árja lassan kimossa belőlem a rosszat, a fájdalmakat és hiszem, hogy mindenkiből ugyanúgy, ha megérinti az a megnevezhetetlen valami, ami engem is. Én nem láttam a végét! Én nem tudtam mi történik, amikor túlcsordulok! Én sokkot kaptam! Nem vagyok bolond, csak égek a vágytól, hogy más is érezze, hogy adhassak valamit, amit évek óta magamban tartok! Azok az apró eseménylenyomatok beíródtak a szívembe észrevétlenül és megállíthatatlanul becsapódtak egyenként és egyszer csak felrobbant bennem mindez, mint egy ...
fel
le
2015. február 13.-i jegyzet:
Újra együtt volt a család, csak már addigra sokminden nem volt a régi. Tovább csúsztam a lejtőn, de akkor még nem tudtam. Rengeteget költöztünk, amikor menekültünk a vadbarom elől és elég fos helyekre kényszerültünk, volt hogy csak egy műhelyet tudott kibérelni az anyám és ott laktunk - titokban, nehogy a gyámügy elvegyen minket. Párhavonta - jóesetben egy évig is húztuk itt-ott - költözködnünk kellett és mire elfogadtuk volna (szándékosan nem azt mondom, hogy megszoktuk, mert azt nem lehet) a legújabb lakhelyet, mentünk a következőre. Jó volt, amikor az anyuék kibékültek és Pestre jöttünk ebbe a panellakásba. Az Anyuról közben kiderült, hogy szívbeteg, ekkor 12 éves voltam, a húgom 8. Már látszott, hogy gondok vannak, persze én nem nagyon értettem, csak visszatekintve látom, hogy ordító jelek voltak. (A húgomnál szintén voltak/vannak bajok, hála a 'gyerekkornak'.) Még mindig bevizeltem éjjelente, visszahúzódtam, megvolt a magam világa, nehezen ...
fel
le
2015. február 11.-i jegyzet:
Az a szemétláda mindenbe belekötött, amibe csak lehetett. Emlékszem, hogy anyunak el kellett mennie valahová és megint ő vigyázott rám, persze akkor is genyóskodott. Az óvodában kaptam kifestőkönyvet és mondtam neki, hogy az anyu megengedte, hogy lefekvés előtt is kiszínezzek egy rajzot, de ő nem akarta engedni. Visszaszóltam, mire fogta és összetépte az egészet. Már dolgozott bennem a bosszú és a magam módján bosszút is álltam; összefirkáltam a tapétát, a festékes vizet a szőnyegre öntöttem, stb., amiknek lehet tudni a következményét. Nem tudom milyen jogon vert meg, ugyanis a saját házunk volt, nem neki lett kára, csak azt képzelte, hogy neki mindenhez joga van. Ha nem ivott, akkor normálisabb volt, időnként játszott is velünk. Folyt a fogdosás is, de nem mertem szólni. Egy seggfej volt, aki élvezte, ha aláz és lenyom másokat. Anyu sokszor összeveszett vele és megmondta, hogy takarodjon el, de olyankor megfenyegette és megverte. Egyik esetre jól ...
fel
le
2015. február 10.-i jegyzet:
(Előtte még annyit, hogy egyhete hazaengedtek, teljesen jól vagyok.)
A pszichodoki javaslatára tabuk nélkül leírom egy részét azoknak, amiket cipelnem kell.
A szüleim még nem voltak házasok (és végül nem is lettek), amikor családot alapítottak. Anyám a terhesség 6. hónapjában járt, amikor úgy döntöttem, hogy lecsekkolom a világot. Már akkor is türelmetlen voltam. ;-) Valójában az történt, hogy volt egy daganat a méhében, ami növekedett, de az volt a bibi, hogy közben én is nőttem és már nem fértem el tőle, így elindultam. Biztos már akkor is klausztrofóbiás voltam. :-D '91. október 5.-én születtem meg oxigénhiánnyal, mivel fejletlen volt a tüdőm (is), ezért inkubátorba kerültem, ahol a nagynyomású oxigén miatt gond lett a szememmel, de megműtötték. Egyéb problémák is velem születtek. 4 hónapig fetrengtem a kórházban, mire hazavihettek, de anyu szerint még akkor is olyan voltam kinézetre, mint egy újszülött és annyit is tudtam. Mesélte, hogy a ...
fel
le
Jó reggelt, szép napot Mindenkinek!
Ugyan, már nem a Lucák ünneplik nevük napját, de két történet van, két Lucáról.
Akkor most a másik Luca jön.
Luca- hatvan éves
"Luca- latin, magyar nő név
Jelentése- virradatkor született, sugárzóan fényes"
Szereted a neved? Miért kaptad pont ezt a nevet? Valójában Luca vagy? Milyen egy "igazi" Luca?
Ezt a négy kérdést kérdést tettem fel két Lucának.
Miért lettem Luca?
Abban az időben, még nem volt divatos név.
Faluhelyen meg, a hozzá kapcsolódó babonák miatt, nem igen nevezték a leányokat Lucának.
Anna mama vetette is a keresztet, mikor anyám kimondta a nevemet.
December tizenharmadikán Luca napján születtem.
Gondolhatod- Luca napja női dologtiltó nap volt.
Nem is tudom, hogy juthatott eszembe, anyámat ilyen helyzetbe hozni.
Igen, ma, talán mosolyogni való dolgok ezek, de akkor...
Anna nagymamám, mélyen vallásos volt, a szocializmus sem tudta eltántorítani erős hitétől.
Így ha ...
fel
le
2015. január 29.-i jegyzet:
A húgomnak megszületett a kislánya, Dorottya. Apám letett róla, nem is akarta keresni és ez dühítő, mert neki is szerepe volt abban, hogy el akarjon költözni otthonról, valamint hogy már gyereke lett, pedig még korai. Nem igazán érdekli apámat, hogy mi van vele, arra sem szólt semmit, hogy unokája lett. Nem tudom mi van vele, hogy így magunkra hagy minket. Örülök, hogy a tesóm elkezdte az önálló életét, bár nem így kellett volna elindulnia (hogy elmenekül otthonról) és még a gyerek is várhatott volna, de elég talpraesett. Bízom benne, hogy normális élete lesz, főleg hogy már ott van a gyerek is, nem mindegy mit és hogyan tesz.
Végre jól vagyok! Pacsi a dokiknak, jól helyrepofoztak ismét. Nincs panaszom most, csak minimális és az is a frontnak köszönhető valószínűleg. Remélem, hogy hamarosan mehetek már haza. Régen voltam ennyire jól, mintha nem is lennék beteg. Remélem, hogy egy darabig szinten leszek.
fel
le
2015. január 22.-i jegyzet:
Apám beviharzott 19.-én délelőtt, hogy megyünk a postára, kiengedtek arra az időre. Tényleg kiengedik az embert, ha elég jól van hozzá, csak x idő múlva vissza kell érnie a kórházba, de egyrészt utálom a váratlan dolgokat, másrészt miért a kórházból rángat el? Mindezt azért, mert "nem volt ideje" (hetek alatt sem...) a lejárt személyi igazolványát meghosszabbítani, anélkül meg nem akarták kiadni neki a pénzt, csak ha én igazoltam. Kérdeztem miért nem írunk meghatalmazást, akkor nem kell elrángatnia. Szerinte az túl macerás, meg időbe telik, inkább menjek be vele. Jó, végülis nem volt megterhelő, mert a kórházból kilépve beültem a kocsiba, aztán a posta előtt szálltunk ki. Felvettük a pénzt, majd az ügyintéző számlanyitást javasolt a nevemre, hogy a későbbiekben elkerüljük a macerás dolgokat, de nem fogtunk bele, mert vártak vissza a kórházba, meg kezdtem szarul lenni megint. Visszaültem a kocsiba és meg sem várta míg beülök rendesen, a kezem még ...
fel
le