- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2015. június 1.-i jegyzetem:
Múlthéten gallyravágták a kocsinkat. Bent voltunk egy dugóban, aztán paff, hátulról belénk jött valaki, nekilökve minket az előttünk lévő kocsinak. Be voltunk kötve, így csak annyi történt, hogy megrántott minket az öv, meg apámnak a nyaka megrándult, én jól bevágtam a fejemet, de ennyivel megúsztuk. Ahogy a kocsi kinézett nehezen hittem el, hogy semmi bajunk nincs. Bevittek a kórházba, mert a fejem nagyon fájt, meg csandráztam egyet. 3 napot voltam bent, a fejem még mindig fáj, de majd elmúlik, pihenek. Az öregemet is megnézték a nyaka miatt, de nincs baja, csak még megérzi a mozgást.
fel
le
1. csoda.
Kedves kis ismerősöm tavaly ilyentájt meglátogatott és kaptam tőle egy szép virágzó cikláment.Sokáig virágzott,majd kezdte elhullatni a leszáradt virágait és egy idő után a levelei is kezdtek leszáradni.Gondoltam kiteszem a teraszra,nem vág oda a nap,hátha magához tér,de lehullatta az összes levelét és maradt egy csúnya,barna csonk.Sajnáltam kidobni.Ősz közeledtével mintha láttam volna rajta valami kis életjelt.Behoztam a lakásba és elkezdett kihajtani,először hozott pár levelet,majd megjelentek rajta a bimbók.Még most is virágzik.
2. csoda
Kisfiam egyszer amikor hazajött,a kezembe nyomott egy zacskót,amiben egy virághagyma volt nedves papírban hogy ültessem el.Kibontva láttam hogy már bimbós. Amarillis volt.Gyönyörű virágot hozott,világos alapon piros cirmosat.Amikor elvirágzott,kiültettem a kertbe,majd ősszel felszedve egy dobozban hagytam pihenni,majdnem elfeledkeztem róla,mikor észbe kaptam,gyorsan cserépbe ültettem.Nemsokára levelet kezdett növeszteni és elkönyveltem ...
fel
le
2015. május 22.-i jegyzet:
Tegnap elszálltam, mint a sóhaj, a külvilág kizáródott, nem nyomasztott semmilyen tudat/gondolat, a fizikai fájdalmak sem vették el a kedvemet, mondjuk azok máskor sem szokták. Beszédesebb voltam és röhögtem is.
'Apám' mostanában nem idegesített fel.
Megint tele vagyok tervekkel. Amikor a hangulati hullámvasút felér, mindig kipattan valami a fejemből, most épp' az agyagozást illetően vannak terveim, majd meglátom mi sül ki belőle. Mondanám, hogy szó szerint, csak kiégetni nem fogom tudni a cuccokat, hacsak nem tud beszélni 'apám' a haverjával, mert neki van kemencéje. Ha minden jól megy egy-két nap és megérkezik 25 kg agyag. Nem drágán adnak sokat. Könnyebb agyagozásban, rajzolásban, zenélésben kifejeznem magam, meg persze írásban, nemhiába szoktam rizsázni itt egy csomót.
Egész' jól vagyok, a kórság megint 'alszik' egy ideje. Júniusban lesz a következő kontroll, addig már nem kéne látogatást tennem semmilyen egészségügyi intézménybe. :-D
...
fel
le
2015. május 13.-i jegyzet:
Még mindig szívunk a pénzekkel, beadta 'apám' a közgyógyra a kérelmet, mert hiába mondta ott a csaj, hogy nem jár, állítólag jár és 'apámnak' tanácsolta a doki, meg egy másik - az ügyben illetékes - ember, hogy adja csak be, mert meg kell adniuk, illetve meghosszabbítani kell. Volt 2-3 nagyon-nagyon stresszes napunk, mert a lakhatásunk és a megélhetésünk forgott kockán, arról nem beszélve, hogy hogyan lesz gyógyszerem, amik között vannak életmentőek és ez a tömény szívás odatett az 'apámnak' is, tiszta ideg volt, a hasa is ment. Durva, hogy mit tesz az állam az emberekkel. Mondtam neki, hogy megyek dolgozni akkor is, ha a belemet húzom magam után, mert nem lehet így élni, aztán a fejembe verte, hogy nem vesznek így fel, ami nem esik jól még mindig, de el kell fogadni. Valahogy majdcsak lesz, nem szabad idegeskedni. Most várjuk, hogy mi lesz a közgyógy meghosszabbítással, meg az ápolásival. Mindenkiét piszkálják. Kiderült, hogy nem is jó összeget kapunk, ...
fel
le
2015. május 1.-i jegyzet:
A vesém legalábbis, mert a közérzetem még mindig nem jó. A hőemelkedés nem tért vissza, úgyhogy jó úton haladok a javulás felé. A szédülés még megvan, a vérnyomásom eléggé ugrál. Biztos a frontok sem használnak.
A közgyógy még a levegőben lóg. Apám elment 29.-én intézkedni, de közölték vele, hogy nem jár a közgyógy, mert nem kapok kiemelt családit. Jó duma... csak azt felejtették el, hogy amikor indult a közgyógyom, akkor sem kaptam már kiemelt családit. Valószínűleg csak kifogás. Elvették, de apám fellebbezni akar. Én még tévedtem is, amikor azt mondtam, hogy 20 ezren felül van a költség, ugyanis nemhogy a 20, de még a 30 ezret is meghaladja. Mondta apám, hogy 35.000-re jön ki az az összeg, amiben benne vannak a szükséges gyógyszerek a tápszerrel együtt. Majdnem 40.000 csak a gyógyszerköltség és még hol van a 40.000 bérleti díj + rezsi, kaja? Apám volt barátnője kisegített minket, állta a legfontosabb gyógyszereket, meg egy karton tápszert, aztán mire ...
fel
le
2015. április 29.-i jegyzet:
a közgyógyot és az ápolásival is szórakoznak. Az egyik ismerősünktől már el is vették valami idióta indokkal. A rokkantnyugdíjasoktól is elvették sok helyen a pénzt. Mire fel?! Hirtelen meggyógyultak, vagy mi a frász? Kisemmizik az embereket. Undorító! Ha elveszik az ápolási díjat is, akkor hogyan fizetjük az albérletet? Apám mondta, hogy úgy felhúzták a Kormányhivatalban, hogy majdnem borította az asztallal együtt a bagázst, 6.000 forintot akartak neki adni. Abból hogyan veszünk gyógyszert, amikor 20 ezren felül van a költség? Még a havi tápszeradag sem jön ki 10 alatt sem és még hol vannak a gyógyszerek? 12 féle lett a 2 újjal együtt, ebből a véralvadásgátló, a szívgyógyszer, meg az értágító nagyon fontos volna. Az öregem is tiszta ideg és velem ordítozott - amiért először majdnem felkaptam a vizet, aztán beláttam, hogy ideges, de azért megkértem, hogy ne velem ordítson, mert mindenki minket figyelt a folyosón. :-D Jó lenne már hazamenni, 13.-a óta itt ...
fel
le
Küldetésem vége
Nyolc évvel ezelőtt költöztem Németországba.
Egy gyermekotthonban nevelkedtem, amikor egyszercsak odajött hozzám a nevelőm és azt mondta, megtalálták az édesanyámat, aki Németországban él és hajlandó lenne magához venni.
Ezután gyorsan történtek a dolgok, egy hetet kaptam a csomagom összepakolására, ezután egy Budapesten eltöltött hétvége, testvér-és nagymamalátogatás, aztán úgy vágtam bele az ismeretlenbe, hogy fogalmam sem volt, mi fog történni itt velem.
Ennyi idő alatt sikeresen beilleszkedtem, a helyi zenei szcéna megszokott tagja lett belőlem, ezenkívűl két éve bekerültem egy aránylag felkapott étterem csapatába, mint pincérnő.
Na és igen, pont erről a stresszes, de családias hangulatban zajló munkáról beszélnék most röviden.
Azon kevés pincérlányok közé tartozom, akik biztonságosan mozognak a konyhások durva, de üdítően őszinte közegében, sőt, élvezem a napi szinten zajló beszóláspingpongot, így idővel befogadtak maguk közé a szakácsaink.
Múlt ...
fel
le
2015. április 25.-i jegyzet:
feladta a küzdelmet. A gondolatokat próbálom elhessegetni, amik a fejembe férkőznek. Asszem' nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Egy közösséget alkotunk, mert visszajárók vagyunk és ismeretségek alakulnak ki, meg mivel egycsónakban evezünk, akaratlanul is arra gondol az ember, hogy "velem is ez fog történni?" és nem szabad hagyni, hogy ez befészkelje magát az agyunkba. Nem lehet ezzel a tudattal élni, nem is szabad. Van Valaki, aki erőt ad, ösztönzően hat rám, aki miatt nem fogok magamba zuhanni, nem lehet megállni keseregni, meg agyalni, de nem is akarok. Ez a valaki olyan hatással van rám, hogy zsigerből jön az, hogy tartani kell az iramot, mert számít rám és vannak még emberek körülöttem, akik szeretnek, a haverok, ismerősök, szóval nem lehet, hogy az ember maga miatt aggódjon, rájuk kell gondolni és az majd erőt ad. A felelősség, meg a szeretet érzése nagy löketet tud adni. Nyilván átfutott az agyamon ez-az, de inkább azon töröm a ...
fel
le