- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2019. augusztus 27.-i jegyzet:
már megérkezett a felülvizsgálatról, de időpontot még nem kaptunk, csak az van benne, hogy 5 nappal azelőtt fognak szólni, mielőtt meg kell jelennem, meg hogy legfeljebb egyszer lehet módosítani, stb.
A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, amíg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.
Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... Már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk ...
fel
le
2019. augusztus 14.-i jegyzet:
hogy sikerült az öregemnek elintézni a dolgokat, már csak várni kell, hogy visszaadják a pénzeket, illetve az ápolásihoz még kell ugye a felülvizsgálat majd, szóval arra tovább kell várni. Ami a felutazást illeti, lehetséges, hogy ebben is mellénk áll a szerencse, ugyanis azt mondta a fater, hogy a Krisz felajánlotta, hogy felvisz és haza is hoz minket kocsival. Ez jelentene némi könnyebbséget, mivel a buszos 4 órányi út helyett kocsival 3 óra alatt felérnénk, ami szintén nem kevés, de nyernénk egy órát, amiért a szervezetem hálás lenne, valamint a buszon nem tudok lefeküdni, ha rosszul vagyok, de a kocsiban a hátsó ülésen el tudok dőlni, ha kell. Hosszú utakat eleve nem is tehetnék meg, de a doki szerint ha muszáj, akkor csak úgy lehet, hogy le tudjak feküdni. Az sem utolsó szempont, hogy ha megint mentőt kell hívni, akkor nem tartok fel egy menetrend szerinti buszt, amíg várunk a segítségre.
Jó, hogy itt kell sakkozni a minél biztonságosabb ...
fel
le
2019. augusztus 11.-i jegyzet:
hónapja nem kapom a fogyatékosságit, mert leállították, mondván nem jelentem meg a felülvizsgálaton - amin amúgy nem is kell megjelennem. Még mindig folyamatban van az az ügy is, de már az ápolásira is kacsintgatnak, szintén arra alapozva, hogy nem voltam a felülvizsgálaton. Nevetséges!
Ma a fater felment Pestre, egyrészt hogy holnap reggel a fejükbe verje végre a jó címet - igen, ezredszer is a régi címre ment az értesítő, nem baj, hogy az öregem már többször kitöltötte a papírt a lakcímváltozásról... - valamint vitte a paksamétámat és a végleges állapotról szóló szakvéleményt, amin amúgy ott van, hogy pontosan emiatt nem kellene felülvizsgálni. A házidokim is adott igazolást, szóval megvan minden papír. Ugye eddig ápolási díjként kapták az érintettek, ám mivel GYOD-ra változott a neve, ezért újra kell igényelni és mindent újra kell kezdeni. Röhejes! Azért, mert a neve megváltozott, az egész procedúrát zongorázhatja le újból az ember. Igazán okos ...
fel
le
2019. július 24.-i jegyzetem:
Voltak nálunk a nagynénémék, mindenféléről volt szó, aztán valahogy átment a beszélgetés vicces/égő sztorik felelevenítésébe. Már rég' röhögtem ennyit, szóval ide is leírok párat, ami velem esett meg - született balfék vagyok ;-P -, hogy ide is hozzak egy kis lazaságot, megtörve az utóbbi negatívabb jegyzetek hangulatát, meg hátha az idetévedők is nevetnek egy jót.
Faterommal mentünk valahová és rájött a szükség, szóval bement a nyilvános retyóra, rámbízva addig az automatás, fehér műanyagpoharas kávéját. Szokásom szerint elmerengtem ácsorgás közben és arra eszméltem, hogy pénzérmék placcsannak a kávéba.
Kéregetőnek nézett egy pali, ahogy műanyagpoharat szorongatva, leszegett fejjel méláztam. :-D Zavarba jött, pedig röhögtem és mondtam, hogy semmi gond, meg hogy díjazom a szándékát. :-D Fater is jót röhögött, amikor elmeséltem, meg mutattam az adományt.
Erre az esetre én nem emlékszem, az anyámék mesélték el.
Első osztály évzárójára voltunk ...
fel
le
2019. július 22.-i jegyzetem:
így hajnali fél 5-kor, mert nem tudok, szóval inkább írkálok. Ez persze hülye ötlet ilyenkor, mert csak mégéberebbé teszi az embert, de volt már, hogy segített lefárasztani az agyamat és utána sikerült elaludnom. Nem tudom miért van megint felborulva a napirendem, de egy ideje tart már ez a nemalvás (vagy kevés és felszínes alvás, ami sokszor meg van spékelve rémálmokkal). Nappal hiába fárasztom le magam, akkor sem bírok aludni. Hiába érzem sokszor, hogy mindjárt kidőlök (olyankor ha lefekszem, el is alszom, de csak fél-egyórákra), pihentető és maximum 4-5 óránál több alvás akkor sem sikerül.
A házfelújítás jóideje stagnált, de néhány napja megint halad a konyha, az ajtó is le lett szedve, mert a háromból két zsanér már el volt rohadva és a maradék is félig, szóval csak a lehelet tartotta a dögnehéz (régi ház, nagy és nehéz ajtókkal) ajtót, így biztonsági okokból is, meg a betervezett és időszerű csere miatt is lekerült. Nemsokára meglesz az új. A ...
fel
le
2019. július 15.-i jegyzetem:
Nekem, mint maximalistának és mint erős önkritikával rendelkező fickónak jót tesz, ha sikerélmény ér. (Kinek nem tesz jót?) Az örökös - teljesítményemmel és magammal szembeni - elégedetlenség enyhül arra a kis időre, amíg átélem a kisebb, vagy nagyobb sikereket, mert olyankor látom, hogy nekem is sikerülhetnek úgy a dolgok, ahogyan elvárom magamtól.
Írtam alább arról, hogy nem vonz a főzés és számomra gyenge a konyha körüli gravitációs erő, de a szükség nagy úr, muszáj tudnom legalább néhányféle receptet, ha nem akarok majd szendvicsen, meg zacskós levesen élni. Az első próbálkozásaim kamaszként kezdődtek, persze nem önszántamból, hanem az anyám nyüstölt, hogy legalább egy tésztát, meg egy tojásrántottát tudjak már megcsinálni magamnak, aztán később mást is tanuljak meg, mert nem fog rám örökké főzni valaki. Kénytelen-kelletlen megfigyeltem e két pofonegyszerű étel elkészítését és legközelebb már egyedül kellett csinálnom. Az önbizalmam a pincében volt ...
fel
le
2019. július 13.-i jegyzet:
Az előző jegyzetem másnapján, azaz tegnap (vagyis mivel ma is már elmúlt éjfél, így tegnapelőtt) este sikerült közelről lecsekkolni a padlót. Hirtelen jött és nem volt önkontrollom felette. Az borult ki, amiről alább írtam és van csomó más dolog is, ami feszít. Már feküdtem, mert késő volt, de nem tudtam elaludni. Egyre kínzóbbá váltak a gondolataim, ezért próbáltam elterelni a figyelmemet, de önkéntelenül folyni kezdett a könnyem, majd hirtelen kitörtem, mint egy vulkán, nem tudtam befolyásolni. Mikor már elzsibbadt mindkét karom, az észhez térített, hogy le kell higgadni, úgyhogy erővel visszanyeltem a kínt, ennek ellenére még 2× kitörtem, szintén önkéntelenül, de aztán visszanyertem a kontrollt és erővel lefojtottam a dolgokat. Utálom, amikor ennyire gyengévé válok (mégha ritka is).
Gondolom ennek a tehernek kint volt a helye, a pszichém ki akarta lökni, akár egy mérgező parazitát, csak én nem engedtem, mert azt gondoltam elbírom, meg nem rogyhatok ...
fel
le
(kivételesen nem én leszek az akasztott ember :-) )
Valamikor fiatal koromban, nagyon sportos alkat voltam. Persze, hogy melyik sporthoz illeszkedett az akkori fizikumom, az mindig is kérdéses volt és örök kérdés is maradt.
Talán az első számomra meghatározó élmény, nem is egy fizikai sporthoz, hanem inkább egy szellemi játékhoz köthető, az életem első két sakkjátszmájához. A két legjobb barátom sokat sakkozgatott, míg én csak figyelgettem őket. Egyszer egy partijuk után kihívtam az egyikőjüket egy játszmára.
- De te nem is tudsz sakkozni - szólalt meg meglepetten a barátom.
- Nem tudom, de megpróbálnám - válaszoltam.
És nyertem. Majd a másikkal is játszottam egyet, és ellene is nyertem. Ezt követően számos sikert hozott számomra a sakk. Sajnos a tehetség ebben a sportban sem elég. Egy nemzetközi nagymester barátom mondta egy játszmánk után. - Te világbajnok lehetnél, ha megtanulnád az elméletet. Na ehhez nem volt már "tehetségem", maradt a hobbi sakkozás számomra.
...
fel
le
2019. július 11.-i jegyzet:
Nem tudok aludni és ahelyett, hogy tétlenül agonizálok az ágyban, inkább kiírom magamból egy részét annak, ami nyomaszt, hátha kicsit csökken a nyomás.
Még volt bennem egy kis remény, így teljesen fel sem fogtam, hogy ennek az álmomnak befellegzett, de most már értek mindent és letaglóz, hogy sosem tapasztalhatom meg, amire óvodás korom óta vágyom.
Ezt a jegyzetet magamnak írom, de hasznosak lehetnek az idetévedők számára is a repülési tilalommal kapcsolatos infók, hogy más betegek, vagy a hozzátartozóik felkészültek legyenek és ezáltal ne kerüljenek veszélybe.
Az öregem beszélt a dokimmal és a kérésemre rákérdezett a dolgok pontos miértjére, meg hogy mi történhet. Állítólag tilos annak repülni, akinek súlyos szív- és érrendszeri problémája van, mert odafent oxigénhiányos állapot léphet fel, ami egy szív-, vagy keringési elégtelenségben (netán mindkettő fennáltakor) szenvedő beteget, akinek alapból is rossz az oxigénfelvétele, meg is ölhet ennek a ...
fel
le
2019. július 8.-i jegyzet:
Az öregem volt a dokimnál felíratni a bogyóimat és megkértem, hogy kérdezze meg, engedi-e a kisrepülős mókát és állítólag azonnal rávágta, hogy kizárt dolog. Túl sokat nem tudtam meg az okokról, mert a faterom sosem kérdez utána semminek, de állítólag még megy be a dokihoz, szóval megkértem, hogy kérdezze meg pontosan mi az akadálya, mert szeretném érteni. Csak annyit tudtam meg, hogy nem engedi, mert a kisgép nagyon ráz, ha turbulencia van, meg rezeg a géptest, ahogy a motor dolgozik (nem tudom, hogy ezekkel miért van baj az állapotomra nézve, milyen bajom származhat ezekből a látszólag jelentéktelen hatásokból, szóval utánakérdeztetek a faterral), meg a doki szerint ott nincs segítség, ha baj van, nincs defibrillátor, meg szakszerű segítség. Defibrillátor? Biztatóan hangzik...
Ami még növeli a komorságomat az az, hogy ugye az Andris-barátom ígérte, hogy ha enged az orvos, akkor szóljak és beszél a pilótaismerősével, meg vezethetem is a kisrepülőt ...
fel
le