- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2019. október 23.-i jegyzet:
elszórakoztam ezzel a TAG-gel. Igyekszem mindennel/bármivel lekötni a figyelmemet és ezeken a hülyeségeken jókat röhögtem, szóval berakom ide, hogy megtörje az utóbbi igen depresszív jegyzetek hangulatát.
Írd le, csukott szemmel a neved.
Srnxhx :-D Azért az r, meg az n a helyére került. (Érintőképernyős mobilon nem megy a vakírás.)
Milyen kocsid van és mi a kedvenced?
Tolókocsim :-D
A kedvenceim: Volvo S60, Audi R8, Ford Mustang Shelby GT500, Lamborghini, Chevrolet Corvette Zr1, stb. Sok kocsit el tudnék fogadni.
Mi volt a legnagyobb sebesség amivel utaztál?
150 km/h
Voltál már külföldön?
Aha
Verekszel álmodban?
Már nem
Tudsz főzni?
Tanulgatok
Fogyózol?
A vasággyal együtt 40 kilómmal? :-D
Melyik az a becézés amit utálsz?
Egyszer valaki arra vetemedett, hogy az Arnoldot NOLDInak becézze! Állt tőle a szőr a hátamon.
Van hónaljkutyád?
Csak ha a hónom alá veszem a kutyámat. Leszedem, mert mi értelme lenne a bőr helyett ...
fel
le
2019. október 21.-i jegyzetem:
Fogalmam sincs minek, de írok. Talán azt remélem, hogy majd könnyít rajtam, vagy tudom is én. Elvégre ezért (is) indítottam anno a blogot.
Ez megint egy szókimondó, talán túl nyílt poszt lesz, de már ez sem érdekel.
Olyan mélyre zuhantam, ahol már rég' voltam. Eddig sem volt rózsás a helyzet, de történt tegnap valami, ami beküldött egy akkora jobbegyenest, hogy a mostanság ingatag lábaim kimentek alólam. Teljesen taccsra tett az, amire irányulóan jött egy ilyen kaliberű ütés, meg az annak eredményeképp' kialakult helyzet. Eddig egész' jól ellentartottam a depresszió negatív erejének, de az az atyai saller lerombolt és most ki kell másszak onnan, ahová bezuhantam. Rettenetesen elkeseredtem, miközben zajlottak a dolgok és ugyan kiálltam azért, akit szeretek, meg magamért is, egy ponton elért az összeomlás, mivel ígyis csak egy hajszál tartott mostanság más dolgok miatt, ez a maflás meg több okból is jókorát csattant. Nem látta senki a széthullásomat, ...
fel
le
A hálózat csapdájába estem. Ez nevetségesen hangzik, ha arra gondolok, hogy már egy vén szatyor vagyok, de higgyétek el, igaz, már valóságos félelmeim vannak.
Én naponta felmosom a lakást, frissítés jelszóval, de be kell vallanom, mostanában vettem észre, hogy egyre jobban elfáradok e kimerítő frisítésbe. Ugyanis a lakásom már kezd hasonlítani a felettem lévő kék eget átszabdalt, oszlopokon nyugvó vezetékek szövevényes hálózatára. Például a szobámban- ahol renszerint pihenni, tévézni, vagy számítógépezni szoktam, már alig tudok megmozdulni. Behálózzák a szerkentyűkre kötött mindenféle drótok, vezetékek, már olyan a szoba, mint egy termetes pókháló, drótokból fonva. Itt megbotlok, ott megbotlok, no, és mint említettem, a felmosásról nem is beszélve.
Néha kiülök az előszobába, ahol csak a telefon van, a vezetékét a mennyezeten futtattam el, tehát aránylag nyugodt hely. Tegnap aztán elkövettem azt a hibát, hogy szóltam a keresztfiamnak, hogy nem jó ez a telefon,-igaz, már húszéves- ...
fel
le
2019. október 17.-i jegyzet:
Most nem leszek népszerű, mivel nem pozitív dolgokról fogok írni, de ez is én vagyok, csak ez a felem egy ideje szunnyadt és még most is próbálok felülkerekedni rajta. Megint nem kerek a világ. Sosem az, csak általában az a szemüveg van rajtam, ami a jó dolgokat nagyítja fel.
Eddig nem akartam erről írni, mert gondoltam átmeneti, jelentéktelen állapot és nem kell vele foglalkozni, de ahogy telik az idő, érzem hogy tényleg gond van és nem csak a borderline ügyködik. Támad a depresszióm megint, pedig jóideje az én kezemben volt a gyeplő. Megint közeledem a gödör aljához, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érjek le a fenékre. Mindent bevetek és mégis egyre gyakrabban telepszik rám az a súly, amit alig bírok és amivel szemben néha össze is rogynak a lábaim. Van, hogy hiába minden figyelemelterelés, beékelődnek a figyelmem középpontjába a kínzó gondolatok és szinte érzem, ahogy darálják le a lelkivilágomat. Ilyenkor méginkább próbálok valamit találni, ...
fel
le
2019. október 5.-i jegyzet:
a programról (meg az egész napról).
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül és a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~ 100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy amikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a fateromra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül ...
fel
le
2019. október 2.-i jegyzetem:
Ma délelőtt engedtek haza.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (Azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. :-D Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, ...
fel
le
2019. szeptember 27.-i jegyzet:
ugyanis ma, amikor bejött a fater mondta, hogy megérkezett a határozat a GYOD-ra való továbbra is fennálló jogosultságról, szóval legalább ez rendben van. Vicces, hogy a fogyatékosságival meg szórakoznak, holott ugyanazon okokból járt eddig, amik miatt a GYOD. Érdekes, az egyik helyen megfeleltek a betegségeket igazoló papírjaim, a másikon meg hirtelen nem? Főleg, hogy eddig utóbbin is megfeleltek, csak mióta elbaltázta valaki a dolgokat, azóta úgy tesznek ott, mintha új lennék a rendszerben. Újabban azt találták ki, hogy semmilyen adat és dokumentum nem lelhető fel rólam! Ne szórakozzanak már, talán elvitte a mumus az évek alatt beadott nagy stóc papíromat?! Ráadásul eddig is azokból dolgoztak, akkor hová lettek hirtelen? Valami itt bűzlik és az nem a zoknim. Nincs is rajtam zokni. :-D Nem tudom mit kavarnak, de a jogász majd kideríti.
Most örülök annak, hogy a GYOD miatt már nem kell stresszelni, így már a javulásra koncentrálhatok. Igaz, a fater ...
fel
le
2019. szeptember 26.-i jegyzet:
foglalom a kórház egyik ágyát, aminek az igencsak kifeküdt matraca nem segít az alapból is fellángolt hát- és derékfájdalmamon, amik miatt néhány napja kb. orángutánjárásban közlekedve szerencsétlenkedem. :-D
Egy erős, elhúzódó rosszullét és rohamsorozat miatt kerültem be. Mivel már szinte teljesen rendben vagyok, csak megfigyelnek. Az itteni EKG szerint már nem rosszalkodott a ketyegőm (a mentők által készített szerint akkor még tachycardia és pitvarfibrilláció állt fenn, mondjuk erre én is rájöttem, mert még éreztem a zakatolást, beremegéseket és rúgásokat, amikkel jár), a CT idézem "nem látott semmit a fejemben", így orvosilag igazoltan agyatlan vagyok. :-D Nem volt vérzés az agyamban, szóval hiába volt magas a vérnyomásom, nem repedt el ér, viszont mondták, hogy lehetett egy elkóborolt rög, ami okozhatta a görcsöket és a többit. Figyelnek, meg közben kiderült, hogy nincs egy vasam se', a szervezetem megint felzabálta azt is és a ...
fel
le
2019. szeptember 23.-i jegyzet:
szívóznak velünk a fogyatékosságit illetően, szóval eljött az a pont, amikor jogi útra viszi az öregem az ügyet. Mivel már nem tudtak mibe belekötni, ma kiküldtek egy olyan végzést, hogy küldjünk be 8 napon belül friss szakvéleményeket. (Eddig jók voltak a meglévők is...) 8 napon belül?! Még 1 szakorvoshoz sem jutok el, mivel mindenhol időponttal fogadnak csak (amit jó esetben csak egy héttel későbbre kapok, rosszban 1-2 hónap múlva), nemhogy többhöz! Arról nem beszélve, hogy az is időbe telne, amíg eljut a paksaméta Ceglédre. Eszementek!
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. Mindent kitalálnak, hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. -.-
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a ...
fel
le
2019. szeptember 10.-i jegyzet:
az elmúlt 2 naptól, leginkább mentálisan, bár az utazgatásból is elég volt.
Megjártuk Pestet. Végül mégis vasárnap indultunk, mert a fater le tudta mondani az aznapi feladatát. Persze most is stressz és kapkodás társult az induláshoz, mert szokása szerint tökölt. 10 perccel a tervezett időpont után rongyoltunk ki a kapun, de olyan jó tempót sikerült diktálnia, hogy a késői indulás ellenére 7 perccel a busz előtt értünk ki. Mielőtt felszálltunk, akkor vette észre, hogy a székemet beletolta egy kutyaszarba, aztán kiderült, hogy én is beleléptem egybe. Na, mondom így lehetett ilyen szerencsénk. :-D Gyors kerék-, meg cipőtalpsikálás és irány a busz. A sofőr berakta a széket a csomagtartóba, aztán mikor felszálltunk és 90%-os jegyet vett a fater, megkérdezte mire fel? :-D Az öregemnek megnyúlt a feje, azt mondja "a fiam mozgáskorlátozott, nem vette észre, amikor elrakta a székét?" :-D Talán még álmos volt a sofőr. :-P Az út eseménytelenül telt, ...
fel
le