- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kos (márc.21.-ápr.19.)
Néhány programról lehet, hogy le kell mondanod, de a hét nem fog szűkölködni izgalmakban, és a kapcsolatod is felvirágozhat.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Nosztalgiából nem érdemes teperni senkinél, erre a héten magad is rájöhetsz, s iskolapéldája lehetsz az elrontott lehetőségeknek.
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
Egy váratlan találkozás felbolygathatja a lelki békédet, de akár még jól is alakulhatnak s dolgok, és talán pont az kell, hogy valaki felrázzon.
Rák (júni.22.-júl.22.)
Párod rossz szokásai eltaszíthatnak tőle. Itt az ideje a nyílt kommunikációnak, de úgy érezheted, hogy hiába, ha ő nem nyitott rá.
Oroszlán (júl.23-aug.22.)
Együttérzésből fakadó titkos vonzalom alakulhat ki közted és egy régi barát közt. Vajon érdemes mindent felrúgni? Talán igen.
Szűz (aug.23.-szept.22.)
A vérszerinti családod részéről elutasítást tapasztalhatsz, ami nem kellemes, viszont így kevesebb terhet is kell a nyakadba venned.
Mérleg (szept.23.-okt.22 ...
fel
le
2019. szeptember 4.-i jegyzetem:
a határozat, miszerint elutasították a fogyatékossági visszaigénylését illető kérelmünket. Az öregem bőszen b@szdmegelt, én is dühöngtem, ugyanis ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, ráadásul csak azért van ez a cirkusz, mert valaki hibázott.
Nem először kellett beadni a papírokat és eddig elfogadták őket, most érdekes módon nem, mert valami nem tetszett nekik a kitöltésben, legalábbis indoklásnak az van írva, hogy nem felel meg az előírásoknak. Ugyanúgy lett kitöltve minden, mint eddig. Passz, hogy mi a gondjuk vele. Persze így átcsúszunk majd az 5, vagy hány hónapon, amin belül még visszamenőlegesen fizetnek, szóval megint szívunk, mert nem fogjuk visszakapni azt sem és elesünk majd az azon felül eltelt hónapok ellátásától is. Jelenleg tehát sem ápolási, sem fogyatékossági nem jön egy ideje, jól megvágva ezzel bennünket. Azt írták 5 napon belül kell benyújtani az újabb kérvényt a fogyira, szóval a fater bead megint mindent kedden és még ígyis ...
fel
le
Álmomban férjhez terveztem menni. Fekete menyasszonyi ruhában. Hosszú szárú, fekete csizmában. Majdnem! A csizmám orra az utolsó pillanatban leszakadt, megvált a lábfej résztől. Két jóindulatú barátnőm gyorsan vett nekem a patikában egy undorító, sötétbarna nagyicipőt. Inkáb dédicipőt, mert mostanában a nagyik is fittek. Azt mondtam, hogy ezt nem, ilyen barnát soha, akkor inkább gyalog megyek férjhez! Közben anyósomnakvalóm befutott egy fekete, tűsarkú szandállal. Szerencsére felébredtem, így megúsztam a ceremóniát.
Páromnak, aki párszor már megkérte a kezem, ezt elmeséltem, s erre felkiált:
- Te hozzám akarsz jönni!
- Ezt most úgy mondod, mintha baj lenne! - válaszoltam, s jól összevesztünk.
Ui.: Nem megyek férjhez, mert nem támogatom a kapitalizált rabszolgatartást.
- Visszafogott Vénusz -
fel
le
2019. augusztus 27.-i jegyzet:
már megérkezett a felülvizsgálatról, de időpontot még nem kaptunk, csak az van benne, hogy 5 nappal azelőtt fognak szólni, mielőtt meg kell jelennem, meg hogy legfeljebb egyszer lehet módosítani, stb.
A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, amíg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.
Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... Már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk ...
fel
le
2019. augusztus 14.-i jegyzet:
hogy sikerült az öregemnek elintézni a dolgokat, már csak várni kell, hogy visszaadják a pénzeket, illetve az ápolásihoz még kell ugye a felülvizsgálat majd, szóval arra tovább kell várni. Ami a felutazást illeti, lehetséges, hogy ebben is mellénk áll a szerencse, ugyanis azt mondta a fater, hogy a Krisz felajánlotta, hogy felvisz és haza is hoz minket kocsival. Ez jelentene némi könnyebbséget, mivel a buszos 4 órányi út helyett kocsival 3 óra alatt felérnénk, ami szintén nem kevés, de nyernénk egy órát, amiért a szervezetem hálás lenne, valamint a buszon nem tudok lefeküdni, ha rosszul vagyok, de a kocsiban a hátsó ülésen el tudok dőlni, ha kell. Hosszú utakat eleve nem is tehetnék meg, de a doki szerint ha muszáj, akkor csak úgy lehet, hogy le tudjak feküdni. Az sem utolsó szempont, hogy ha megint mentőt kell hívni, akkor nem tartok fel egy menetrend szerinti buszt, amíg várunk a segítségre.
Jó, hogy itt kell sakkozni a minél biztonságosabb ...
fel
le
2019. augusztus 11.-i jegyzet:
hónapja nem kapom a fogyatékosságit, mert leállították, mondván nem jelentem meg a felülvizsgálaton - amin amúgy nem is kell megjelennem. Még mindig folyamatban van az az ügy is, de már az ápolásira is kacsintgatnak, szintén arra alapozva, hogy nem voltam a felülvizsgálaton. Nevetséges!
Ma a fater felment Pestre, egyrészt hogy holnap reggel a fejükbe verje végre a jó címet - igen, ezredszer is a régi címre ment az értesítő, nem baj, hogy az öregem már többször kitöltötte a papírt a lakcímváltozásról... - valamint vitte a paksamétámat és a végleges állapotról szóló szakvéleményt, amin amúgy ott van, hogy pontosan emiatt nem kellene felülvizsgálni. A házidokim is adott igazolást, szóval megvan minden papír. Ugye eddig ápolási díjként kapták az érintettek, ám mivel GYOD-ra változott a neve, ezért újra kell igényelni és mindent újra kell kezdeni. Röhejes! Azért, mert a neve megváltozott, az egész procedúrát zongorázhatja le újból az ember. Igazán okos ...
fel
le
2019. július 24.-i jegyzetem:
Voltak nálunk a nagynénémék, mindenféléről volt szó, aztán valahogy átment a beszélgetés vicces/égő sztorik felelevenítésébe. Már rég' röhögtem ennyit, szóval ide is leírok párat, ami velem esett meg - született balfék vagyok ;-P -, hogy ide is hozzak egy kis lazaságot, megtörve az utóbbi negatívabb jegyzetek hangulatát, meg hátha az idetévedők is nevetnek egy jót.
Faterommal mentünk valahová és rájött a szükség, szóval bement a nyilvános retyóra, rámbízva addig az automatás, fehér műanyagpoharas kávéját. Szokásom szerint elmerengtem ácsorgás közben és arra eszméltem, hogy pénzérmék placcsannak a kávéba.
Kéregetőnek nézett egy pali, ahogy műanyagpoharat szorongatva, leszegett fejjel méláztam. :-D Zavarba jött, pedig röhögtem és mondtam, hogy semmi gond, meg hogy díjazom a szándékát. :-D Fater is jót röhögött, amikor elmeséltem, meg mutattam az adományt.
Erre az esetre én nem emlékszem, az anyámék mesélték el.
Első osztály évzárójára voltunk ...
fel
le
2019. július 22.-i jegyzetem:
így hajnali fél 5-kor, mert nem tudok, szóval inkább írkálok. Ez persze hülye ötlet ilyenkor, mert csak mégéberebbé teszi az embert, de volt már, hogy segített lefárasztani az agyamat és utána sikerült elaludnom. Nem tudom miért van megint felborulva a napirendem, de egy ideje tart már ez a nemalvás (vagy kevés és felszínes alvás, ami sokszor meg van spékelve rémálmokkal). Nappal hiába fárasztom le magam, akkor sem bírok aludni. Hiába érzem sokszor, hogy mindjárt kidőlök (olyankor ha lefekszem, el is alszom, de csak fél-egyórákra), pihentető és maximum 4-5 óránál több alvás akkor sem sikerül.
A házfelújítás jóideje stagnált, de néhány napja megint halad a konyha, az ajtó is le lett szedve, mert a háromból két zsanér már el volt rohadva és a maradék is félig, szóval csak a lehelet tartotta a dögnehéz (régi ház, nagy és nehéz ajtókkal) ajtót, így biztonsági okokból is, meg a betervezett és időszerű csere miatt is lekerült. Nemsokára meglesz az új. A ...
fel
le
2019. július 15.-i jegyzetem:
Nekem, mint maximalistának és mint erős önkritikával rendelkező fickónak jót tesz, ha sikerélmény ér. (Kinek nem tesz jót?) Az örökös - teljesítményemmel és magammal szembeni - elégedetlenség enyhül arra a kis időre, amíg átélem a kisebb, vagy nagyobb sikereket, mert olyankor látom, hogy nekem is sikerülhetnek úgy a dolgok, ahogyan elvárom magamtól.
Írtam alább arról, hogy nem vonz a főzés és számomra gyenge a konyha körüli gravitációs erő, de a szükség nagy úr, muszáj tudnom legalább néhányféle receptet, ha nem akarok majd szendvicsen, meg zacskós levesen élni. Az első próbálkozásaim kamaszként kezdődtek, persze nem önszántamból, hanem az anyám nyüstölt, hogy legalább egy tésztát, meg egy tojásrántottát tudjak már megcsinálni magamnak, aztán később mást is tanuljak meg, mert nem fog rám örökké főzni valaki. Kénytelen-kelletlen megfigyeltem e két pofonegyszerű étel elkészítését és legközelebb már egyedül kellett csinálnom. Az önbizalmam a pincében volt ...
fel
le
2019. július 13.-i jegyzet:
Az előző jegyzetem másnapján, azaz tegnap (vagyis mivel ma is már elmúlt éjfél, így tegnapelőtt) este sikerült közelről lecsekkolni a padlót. Hirtelen jött és nem volt önkontrollom felette. Az borult ki, amiről alább írtam és van csomó más dolog is, ami feszít. Már feküdtem, mert késő volt, de nem tudtam elaludni. Egyre kínzóbbá váltak a gondolataim, ezért próbáltam elterelni a figyelmemet, de önkéntelenül folyni kezdett a könnyem, majd hirtelen kitörtem, mint egy vulkán, nem tudtam befolyásolni. Mikor már elzsibbadt mindkét karom, az észhez térített, hogy le kell higgadni, úgyhogy erővel visszanyeltem a kínt, ennek ellenére még 2× kitörtem, szintén önkéntelenül, de aztán visszanyertem a kontrollt és erővel lefojtottam a dolgokat. Utálom, amikor ennyire gyengévé válok (mégha ritka is).
Gondolom ennek a tehernek kint volt a helye, a pszichém ki akarta lökni, akár egy mérgező parazitát, csak én nem engedtem, mert azt gondoltam elbírom, meg nem rogyhatok ...
fel
le