- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2019. november 14.-i jegyzet:
talán előremozdulnak a dolgok, házügyben. Csinálgatjuk, amit tudunk és amire futja anyagilag, de alig-alig halad valamit és tarthatatlanok az állapotok, amiről persze nem panaszkodunk, de aki eljön hozzánk, az tapasztalja. Volt itt két Máltais tag is és úgy ledöbbentek a körülményeken, hogy mint a napokban kiderült, összebeszéltek az érdekünkben, segíteni szeretnének. Erről mi nem tudtunk, csak amikor 9.-én a szokásos gyűlésre mentünk az öregemmel, akkor a gyűlés végén mondta a csapat főnöke, hogy szeretnének nekünk segíteni a felújításban és a következő jótékonysági koncert bevételét nekünk ajánlják, valamint ő is beszáll egy bizonyos összeggel. Jól meglepődtünk és jóleső érzés volt tapasztalni a segítő kezeket, amik értünk nyúltak, hogy kihúzzanak bennünket ebből a végeláthatatlan szélmalomharcból. Zavarba jöttem a gesztustól. Az egyik felemben nagymértékű hála és remény van a megkönnyebbülés mellett, a másik felem viszont kellemetlenül érzi magát, ...
fel
le
2019. november 8.-i jegyzet:
Máskor sem igazán szoktam, mert nem bírom a tétlen üresjáratokat, de ma tényleg sokat tettem-vettem, csak aztán a fizikai korlátok behúzták a féket. Mondjuk mire is számítottam a közel egyhónapja fennálló gyulladással derék- és háttájon, meg a térdeimben? :-D
Mikor enyhébben fájnak, olyankor mindig vérszemet kapok, "most bírom a strapát, gyerünk, munkára!", aztán x idő után jön a satufék a szervezetemtől, hogy "állj le, te barom!" :-D
Az eszem egy része tudja, hogy behatároltabb a terhelhetőségem, mint az egészséges fickóknak, de a másik része, meg a büszkeségem nem tudja/akarja elfogadni ezt és mindig azon kapom magam, hogy már megint messzire mentem.
Egyszer a dokim azt mondta, mikor lerobbantam hosszabb időre, hogy korai volna még fekvőbeteggé válnom. Egyetértünk, úgyhogy amikor és amíg csak tehetem aktív vagyok. Ma adtam a formámnak, besegítettem a házon belüli és kívüli teendőkben, volt cipekedés, hetvenhárom kör ingázás a ház ...
fel
le
2019. október 30.-i jegyzet:
Ha már kémény. :-D
Tegnap elmesélte a fater az egyik szomszédnak, hogy hogy' jártunk a kőművessel, erre mondta, hogy neki van ismerőse, aki ha azt mondja, hogy jön és megcsinálja, akkor az úgy is lesz. Fel is hívta a szomszéd és lebeszélte vele a dolgokat, hogy s.o.s.-ben húzza fel nekünk a kéményt, az ember pedig ma 9-re ígérte, hogy jön. Jött is. Reméltük, hogy ezúttal jutunk is valamire és valóban jutottunk, csak nem abba az irányba, amerre reméltük.
Felment a padlásra felmérni a helyzetet és gáz van. Baromira eltájoltak minket, ugyanis nem megy az olyan könnyen, hogy jön a szaki és felhúzza a kéményt. Először is mivel ez a ház egy őskövület, annak megfelelően minden elavult rajta/benne, ezért a kéményrendszer sem felel meg a mai szabványoknak, újra kell terveztetni, kell hívni egy épületgépészt, ez persze időbe és rengeteg pénzbe fog kerülni, amikből egyik sincs jelenleg. Idő azért, mert már bejött a hideg, pénz meg azért, mert ugye ~ 30 ronggyal ...
fel
le
2019. október 29.-i jegyzetem:
mozgalmas napjaim voltak. Mozgalmas... kinek-mi az, itt kb. minden történés annak számít, annyira sivár és unalmas a lét.
A múlthéten, talán csütörtökön, vagy pénteken (éljen az amnézia) hívta a fateromat a kőműves, hogy jönne felhúzni a kéményt. Az öregem mondta, hogy nem alkalmas, mert nem volt itthon és átrakta tegnap délutánra a pali az időpontot. Azt még tudni kell, hogy egy éve jön amúgy! :-D A nyáron is ígérte, de akkor sem sikerült ideérnie. A fater hívta többször, de sosem vette fel a mobilt, vissza sem hívta apámat. Bepipult az öreg a múltkor, mivel tudta hogy jön majd a szar idő és akkor nem lehet felhúzni a kéményt, úgyhogy szólt az ismerősének (aki ajánlotta a fickót), hogy ez a helyzet, mire az ismerős is hívogatni kezdte. Gondolom ennek hatására mozdult meg a pasas és hívta fel az öregemet, hogy jönne. Hihetetlen módon sikerült megérkeznie tegnap délután kocsistól-munkaeszközöstől, gondoltam végre! Már láttam lelki szemeim előtt a ...
fel
le
2019. október 23.-i jegyzet:
elszórakoztam ezzel a TAG-gel. Igyekszem mindennel/bármivel lekötni a figyelmemet és ezeken a hülyeségeken jókat röhögtem, szóval berakom ide, hogy megtörje az utóbbi igen depresszív jegyzetek hangulatát.
Írd le, csukott szemmel a neved.
Srnxhx :-D Azért az r, meg az n a helyére került. (Érintőképernyős mobilon nem megy a vakírás.)
Milyen kocsid van és mi a kedvenced?
Tolókocsim :-D
A kedvenceim: Volvo S60, Audi R8, Ford Mustang Shelby GT500, Lamborghini, Chevrolet Corvette Zr1, stb. Sok kocsit el tudnék fogadni.
Mi volt a legnagyobb sebesség amivel utaztál?
150 km/h
Voltál már külföldön?
Aha
Verekszel álmodban?
Már nem
Tudsz főzni?
Tanulgatok
Fogyózol?
A vasággyal együtt 40 kilómmal? :-D
Melyik az a becézés amit utálsz?
Egyszer valaki arra vetemedett, hogy az Arnoldot NOLDInak becézze! Állt tőle a szőr a hátamon.
Van hónaljkutyád?
Csak ha a hónom alá veszem a kutyámat. Leszedem, mert mi értelme lenne a bőr helyett ...
fel
le
2019. október 21.-i jegyzetem:
Fogalmam sincs minek, de írok. Talán azt remélem, hogy majd könnyít rajtam, vagy tudom is én. Elvégre ezért (is) indítottam anno a blogot.
Ez megint egy szókimondó, talán túl nyílt poszt lesz, de már ez sem érdekel.
Olyan mélyre zuhantam, ahol már rég' voltam. Eddig sem volt rózsás a helyzet, de történt tegnap valami, ami beküldött egy akkora jobbegyenest, hogy a mostanság ingatag lábaim kimentek alólam. Teljesen taccsra tett az, amire irányulóan jött egy ilyen kaliberű ütés, meg az annak eredményeképp' kialakult helyzet. Eddig egész' jól ellentartottam a depresszió negatív erejének, de az az atyai saller lerombolt és most ki kell másszak onnan, ahová bezuhantam. Rettenetesen elkeseredtem, miközben zajlottak a dolgok és ugyan kiálltam azért, akit szeretek, meg magamért is, egy ponton elért az összeomlás, mivel ígyis csak egy hajszál tartott mostanság más dolgok miatt, ez a maflás meg több okból is jókorát csattant. Nem látta senki a széthullásomat, ...
fel
le
A hálózat csapdájába estem. Ez nevetségesen hangzik, ha arra gondolok, hogy már egy vén szatyor vagyok, de higgyétek el, igaz, már valóságos félelmeim vannak.
Én naponta felmosom a lakást, frissítés jelszóval, de be kell vallanom, mostanában vettem észre, hogy egyre jobban elfáradok e kimerítő frisítésbe. Ugyanis a lakásom már kezd hasonlítani a felettem lévő kék eget átszabdalt, oszlopokon nyugvó vezetékek szövevényes hálózatára. Például a szobámban- ahol renszerint pihenni, tévézni, vagy számítógépezni szoktam, már alig tudok megmozdulni. Behálózzák a szerkentyűkre kötött mindenféle drótok, vezetékek, már olyan a szoba, mint egy termetes pókháló, drótokból fonva. Itt megbotlok, ott megbotlok, no, és mint említettem, a felmosásról nem is beszélve.
Néha kiülök az előszobába, ahol csak a telefon van, a vezetékét a mennyezeten futtattam el, tehát aránylag nyugodt hely. Tegnap aztán elkövettem azt a hibát, hogy szóltam a keresztfiamnak, hogy nem jó ez a telefon,-igaz, már húszéves- ...
fel
le
2019. október 17.-i jegyzet:
Most nem leszek népszerű, mivel nem pozitív dolgokról fogok írni, de ez is én vagyok, csak ez a felem egy ideje szunnyadt és még most is próbálok felülkerekedni rajta. Megint nem kerek a világ. Sosem az, csak általában az a szemüveg van rajtam, ami a jó dolgokat nagyítja fel.
Eddig nem akartam erről írni, mert gondoltam átmeneti, jelentéktelen állapot és nem kell vele foglalkozni, de ahogy telik az idő, érzem hogy tényleg gond van és nem csak a borderline ügyködik. Támad a depresszióm megint, pedig jóideje az én kezemben volt a gyeplő. Megint közeledem a gödör aljához, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érjek le a fenékre. Mindent bevetek és mégis egyre gyakrabban telepszik rám az a súly, amit alig bírok és amivel szemben néha össze is rogynak a lábaim. Van, hogy hiába minden figyelemelterelés, beékelődnek a figyelmem középpontjába a kínzó gondolatok és szinte érzem, ahogy darálják le a lelkivilágomat. Ilyenkor méginkább próbálok valamit találni, ...
fel
le
2019. október 5.-i jegyzet:
a programról (meg az egész napról).
Végre kicsit kiszakadhattam volna a sok fal közül, de most sem jött össze. Ilyenkor tudnék időnként - az utóbbi időben egyre sűrűbben - üvölteni a tehetetlen dühtől, ami abból fakad, hogy másokra, főként a fateromra vagyok utalva. Amiben csak lehet önálló vagyok, de vannak dolgok, amiket nem tudok és/vagy nem csinálhatok egyedül és a közlekedés pont ilyen. Félig-meddig javult a helyzet, mert 3 évvel ezelőtt akkor már hónapok óta szinte ki sem mozdultam, mivel ~ 100 méternél tovább nem vittek a lábaim, úgyhogy amikor lett kerekesszékem, az maga volt a megváltás és az öröm, mivel általa visszakaptam azt, amit kezdtem elveszíteni: a mobilitásomat. Ennek örülök, viszont így is csak akkor tudok kimozdulni, ha az öregem ráér/hajlandó, mivel pár méternél tovább nem bírom hajtani a kereket. Be kéne újítani egy elektromos járgányt, hogy ne legyek ennyire a fateromra utalva, csak erre az volt a reakciója, hogy felügyelet nélkül ...
fel
le
2019. október 2.-i jegyzetem:
Ma délelőtt engedtek haza.
Tegnapelőtt végre nem volt hőemelkedésem és megkaphattam a vért, meg a vasat. (Azóta sem tért vissza a hőemelkedés.)
Lassan, de biztosan javulni fog a vérem oxigénfelvevő képessége is és nem lesz légszomjam, meg gondolkodni és koncentrálni is könnyebb lesz, mert jelenleg még elég sokszor lassan esnek le a dolgok, meg nem tudom mit akartam mondani, másodpercekig állok kezemben pl. a fogkefével és agyalok, hogy mit kell vele csinálni, stb. :-D Nyilván nem öt perc múlva fognak helyreállni a dolgok, de már 'van vérem' és vasam is.
Vasárnap meghalt egy sorstárs, de az lesz a legokosabb, ha ennek a hatását is megfordítom és a lefelé húzó erő helyett hajtóerőnek használom az ehhez kapcsolódó gondolataimat. Egyelőre működik. Az öregem szerint menekülök, de mondtam neki, hogy ne magából induljon ki. Ebből is erőt meríthetek, mert erősebb fokozatra kapcsolt miatta a dacom és az akaraterőm. Elég ha én érzem és tudom, az mindegy, ...
fel
le