- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2020. október 21.-i jegyzet:
A dokit nem lehetett elérni telefonon és nem volt kiírva a kapujára sem (magándoki, otthoni rendelővel), hogy szabadságon van-e és ha igen, meddig? Mivel nonszensznek tűnt, hogy az állatgazdák 0 tájékoztatása mellett menjen szabadságra, elvetettem az ötletet és mivel nem tudtuk, hogy mikor lesz elérhető, az idő viszont sürgetett, naponta próbáltuk elérni telefonon is, meg személyesen is - sikertelenül. Közben ugye a mélykúti doki azt mondta nem jön át, vigyem be a kutyát. Oké és hogyan, a hátamon? Beszéltünk két olyan ismerőssel, akiknek kocsija is van és esélyt is láttunk arra, hogy talán segítenek, de nem vállalták a szállítást a kutya külseje (kifakadó sebek) miatt sem, meg az egyikük azt mondta fél is tőle (pedig értelemszerűen van szájkosara), szóval úgy tűnt zsákutcába kerültünk és várnunk kell a helyi dokira, aki fene tudja mikor fog előkerülni. Így telt el újabb néhány nap, a doki továbbra sem volt sehol, a kutya vergődött és már őrjítő volt a ...
fel
le
Nagy fába vágtam a fejszémet - mondhatnám, de - hiszen se fejsze, se nagy fa!?
Inkább helyénvaló úgy jellemeznem ezt a cikket, amiben kísérletet teszek az eddigi párkapcsolati kezdemények során felhalmozódott élményeimet, tapasztalataimat feldolgozni...
(Nagy sóhaj)...ez most én voltam - hiszen a szubjektum, az egóm látványosan tiltakozik az objektivitás irányába történő elhajlásra, pedig ez lenne az ún. igehirdetés "záloga"! Semmi baj, ezzel előre számoltam, s teszem ezt azért, mert ha mindenki elvárásainak meg akarok felelni, akkor pontosan, rendre és visszatérően ennek az ellenkezője fog bekövetkezni.
Mi az én "bevált" módszerem? Nem előre megírt forgatókönyv alapján ismerkedem, de igyekszem tudatosan másképpen viselkedni, mint azt a nők általában véve már megszokhatták, ha egy férfival szóba elegyednek. Mondhatom nyugodtan, hogy nem is olyan nehéz ezt felvállalnom, hiszen "mindössze" saját magamat kell adnom, s ez a sajátos szerepjáték segít ...
fel
le
2020. október 15.-i jegyzetem:
Fater reggel elment Pestre és holnap jön haza szombat helyett, de ez az egy - illetve csak este jön, így 2 - nap relax rámfér, mert feszült vagyok és nincs humorom még az ő hülyeségeihez is, meg nagyon pipa vagyok rá a kutya miatt. Ha a dg. után nem önfejűsködik, meg nem szarja le a szavamat, akkor már rég nem kínlódna. Kezdem baromira nehezen viselni a bizonytalanságot és azt a stresszt, amit az Alex szenvedése okoz (kap gyógyszert, de nemsokat segít). Azóta sem jött ki az orvos és ha nem velünk történne, talán el sem hinném, hogy ilyen van, mert abszurd! Arra gondoltunk, hogy szabadságra ment, de nincs feltüntetve a rendelőnél, viszont telefonon sem lehet elérni, hogy legalább azon keresztül tudakozódjon az ember. -.- Az nonszensz, hogy minden mukk nélkül pihenőre ment, szóval ez a szabadság-elmélet itt megbukik, viszont valami miatt akkor sem érhető el egy hete. Soha jobbkor... Hívogattuk, de nem vette fel, aztán elmentünk hozzá többször a rendelési ...
fel
le
2020. október 12.-i jegyzetem:
Hajnali 3/4 4 van, nem bírok aludni és inkább kiírom magamból a dolgokat.
Ma kéne a szokásos hétfői terápiára mennem, de a kutyámmal töltöm a napot, ugyanis ez lesz Neki az utolsó.
Hiába volt időm rákészülni, nem lehet és ehhez hozzászokni sem lehet. Szó szerint fáj a szívem, szóval helyre kell tennem a dolgokat magamban, mert ez a stressz nem tesz jót neki.
Megváltás lesz Neki az altatás és erre fókuszálok, mert a lényeg is ez, meg csak így bírom elviselni a tudatot (nincs is más választásom).
Pontosan egy hete kellett volna kijönnie a dokinak, de nem ért ide. Aláírom, hogy ki sem lát a munkából, mivel az egész települést ő látja el, sokszor be van táblázva és tologatnia kell az eseteket, meg házhoz ritkán jut ki. Erről nyilván nem tehet, de ettől még a kishaver plusz egy hetet végigszenvedett, ami borzasztó.
Közben a faterom is hozta a formáját, kitalálta, hogy ne is altassa el a doki (még jó, hogy én vagyok a kutya gazdája...), adjon neki ...
fel
le
2020. október 4.-i jegyzet:
Az "itt és most" szerint élem a napokat, mert stabilnak és nyugodtnak kell lennem a kutya miatt is, meg ahhoz is kell a szufla, hogy higgadtan tudjam végigcsinálni a holnapi napot. Ehhez bevetek mindenféle figyelemelterelő dolgot.
Az Alex véreredménye egy súlyos immunbetegséget igazolt. Számítottam rá a doki erős gyanúja miatt, de természetesen inkább bíztam valami gyógyítható kórság kiderülésében, szóval nagyon dühös vagyok a helyzetre és persze nagyon el is szomorít, de nem adom át magam a negatív gondolatoknak és a keserűségnek - ami rohadt nehéz, látva és hallva a kutya szenvedését -, mert nem annak van itt az ideje és szeretném megadni számára a megszokott, nyugis gazdát. Magammal ráérek foglalkozni.
Mikor rólam kiderült az immun, a dokim a szteroid ellen beszélt nekünk, mert szerinte többet árthat mint amennyit használ és mondta a fateromnak, hogy a helyében ő sem szedetné a gyerekével, mert felgyorsíthatja a romlást, szóval azt ...
fel
le
2020. szeptember 12.-i jegyzetem:
Ma kocsikáztam és piszkosul jó volt!
2008-ban, 17 évesen lett meg a jogsim. Hogy stílszerű legyek, az örömöm akkor kapcsolt feljebb egy fokozattal, amikor meglett a járgányom, egy Skoda Octavia.
Nyilván benéztem az elején ezt-azt, mint kezdő, de olyan bakit sosem követtem el, amiből baleset származott. Egyszer megkínáltam a felnit a padkával. :-D A kilométerekkel gyűlt a tapasztalat, meg persze a vonzalom a vezetés iránt. Az egyik nyugalomforrásom is a vezetés volt, ha leszámítom az 50-nel cammogó, vagy éppen lakott területen 120-al repesztő, meg a szabálytalankodó fazonokat, valamint a kekec sofőröket, akik ráhúzgálják az emberre a kormányt és egyéb módokon szívóznak. Ettől függetlenül akkor is imádtam vezetni, 6 évig élvezhettem, ami egyfelől kevés, másfelől viszont több, mint a semmi, szóval örülök a lehetőségnek. 2014-ben kiszálltam a kocsiból, mielőtt valakinek baja esik, ugyanis elkezdtek a végtagjaim önálló életet élni és nem hiányzott, ...
fel
le
2020. szeptember 10.-i jegyzet:
Fater fel tudott utazni Pestre, mert a kutyája már jól van, megszűnt a vérzés. Volt kint ma a doki ellenőrizni, adott neki 3 injekciót is. Egyelőre egész nap pihen, mondjuk felvágott zacsikkal nekem sem volna kedvem fel-alá grasszálni. Nyilván fáj neki, mert oda-odahajol nyalogatni, viszont néha már tesz pár lépést és eszik-iszik rendesen, szóval úgy tűnik nem lesz már gond vele.
Az én cimbimnek, Alexnek majd ki kell váltani a gyógyszerét, ami 9 rugó. Állítólag nagyon hatásos szer. Legyen is, ha már ilyen drága. A doki szerint a tünetei immunbetegség gyanúját is felvetik, de mivel valószínűbb az allergiás bőrgyulladás, előbb arra kap kezelést és ha nem javul, akkor kell vérteszt az immunra.
Következő páciens a Mogyi lesz - hogy stílszerű legyek őt is ki kell mogyizni, meg ki kell tisztítani a fülét.
Ma addig feszült a húr, míg elpattant és dühkitörés talált meg. Majdnem visszaestem és a célszerszámért nyúltam évek múltán, de megszólalt a fejemben ...
fel
le
2020. szeptember 8.-i jegyzet:
Ma ivartalanodott a Füge és az Alexet is megvizsgálta az orvos. Allergiás bőrgyulladása van, ő gyógyszert fog holnap kapni.
A doki szerint van egy kis szívproblémája a Fügének, ami nem vészes, de nem árt figyelni. Fasza.
Komplikáció lépett fel az ivartalanítás után.
6-ra vitte a fater, fél 7 körül már hozta is haza, persze ki volt még ütve a kishaver. Az öregem lerakta mellém, hogy figyeljek rá, ő meg kiment a teraszra a Gabival cseverészni telefonon. Kb. egy óra telt el, mire a kutya magához tért, persze az altatótól zavart volt, nyüszögött is, meg furcsán merev és groteszk pózba csavarodva zihált és 'hintázott' félig ülve. Kimentem szólni, hogy gáz van, de a fater sehol. Felhívni sem tudtam. Lekáromkodtam a csillagokat is az égről, annyira felszaladt bennem a pumpa. Gondoltam, hogy szomszédol és átmegyek érte, de a kutyát nem mertem magára hagyni, főleg mert a simogatás és a nyugodt beszéd kicsit megnyugtatta. Mikor hazaért a fater kiosztottam, ...
fel
le
2020. szeptember 2.-i jegyzet:
Úgy volt a múltkor, hogy jön egy fazon megnézni a kéményt. Azóta sem ért ide. :-D Jött azonban egy kőműves múlt vasárnap és miután lecsekkolta a kecót, ígérte, hogy amint lesz ideje nekifog a melónak, de az eddigi tapasztalatok után majd akkor hiszem, ha látom. A szomszéd adott egy ablakot a folyosóhoz, szóval azt már ki lehet majd cserélni, csak előbb az áthidalót is cserélni kell, mert el van törve és kb. csak a Jóisten tartja össze ott a dolgokat, szarrá is van repedve a fal, meg a tropa áthidaló miatt az ablakra nehezedik a teher, úgyhogy bármikor bemondhatja az unalmast és leszakadhat az a sarok. Közben a legutóbbi néhány komolyabb esőzés is megtette a hatását, a folyosón újabb helyen esett le a mennyezetről a vakolat egy jó darabon és jó nagy területen van megrepedve-felpúposodva, szóval idő kérdése és az is lezuhan.
Egész' jól vagyok egy ideje, csak a fagyás kezdődött el, ahogy pár fokkal visszaesett a hőmérséklet. Kb. egyhónapja nyomatták ...
fel
le
Ott állt a koporsó előtt, és sírt. Mindig meghatotta, ha ilyen kis koporsót látott. Nem értette, hogy egy csöppnyi életet, akinek csak néhány napja volt ezen a világon, miért büntet az Isten? Nem is a gyermeket sújtja a korai halál, hanem a szüleit, akik nem tehetnek semmiről.
A nő odalépett hozzá, és belekarolt.
- Az ön gyermeke? - kérdezte a férfit őszinte kíváncsisággal.
- Nem. Szerencsére nem.
- Akkor miért van itt?
- Gyakran járok ide. Nézem a temetéseket.
- Fura ízlése van. Temetőbe jár.
A férfi lassan kibontakozott a nő karjából, és szembe fordult vele.
- Bocsásson meg, Géza vagyok.
- Én meg Ágnes - mondta a nő, és elmosolyodott. - Mehetünk, vagy van valami dolga?
A férfi elpirult. Tartotta a karját, hogy a nő belékarolhasson, ismét.
- Ne haragudjon, hogy csak úgy letámadtam, de ahogy ott állt magányosan, és sírt, arra gondoltam, megvigasztalom.
- Jól tette. Még jól is esett. Van itt kint valakije eltemetve?
- Igen, a férjem. Tavaly halt meg. Most azért jöttem, ...
fel
le