- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2021. február 19.-i jegyzetem:
mostanában megint áldásokkal halmoz el minket, illetve minden nap azt teszi, csak mostanság észrevehetőbbek, élesebben kitűnnek.
A mai: felhívta a fatert a Máltai Szeretetszolgálat mostani vezetője. Nagyon hosszú lenne részletekbe menve vázolni a dolgokat, a lényeg annyi, hogy még 2019-ben összefogott a csapat, hogy lakhatóvá váljon a ház és ehhez szerveztek egy adománygyűjtést. Össze is jött egy bizonyos összeg, meg némi tárgyi adomány a házhoz, ám ezeket benyelte az előző góré (nem fogok személyeskedni, a továbbiakban csak Fazonként hivatkozom rá). Öri-hari volt emiatt és azért is, mert a saját számlájára rakatta, majd lopott is az adományból (ami önmagában is ocsmány, de mi tagok vagyunk a faterommal, szóval a saját tagjait is meglopta), ezzel megakasztva a házfelújítást is, pedig tudta, hogy milyen körülmények közt létezünk, szóval 2019 decembere óta nem jártunk gyűlésekre sem, mert berágtunk. (Kiderült később, hogy nem csak minket károsított meg ...
fel
le
2021. február 18.-i jegyzet:
Gyakrabban is lehetnének ilyen mozgalmas napjaim.
Voltunk ma az Ildiéknél. Én általában csak figyelem a társalgást, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére átmegyek, addig is levegőn vagyok, mert már december óta a házban rohadtam. A Doki novemberben, amikor kiderült a romlás, mégszigorúbb hideg elleni védelemre hívta fel a figyelmemet (bár anélkül is vigyáznék), de mivel ma valamivel enyhébb is volt az idő és úgy felöltöztem, mint aki Szibériába készül + takaró is került rám, így megkíséreltük a dolgot és ugyan ígyis jöttek a tünetek, nem volt olyan durva. Mire durvult volna, odaértünk és a házban kiolvadtam. Csodák csodájára most nem voltam levegőnek nézve. Az Ildi kutyája egyből betámadott, szarrá nyalta a fejemet, nyüszítve. :-D Csípjük egymást nagyon. Nagy lehetett a gravitációs erő az ölemben, mert le sem szállt rólam, úgy kellett letennem, amíg elmentem slagolni. Az Ildi kezelésbe vett, mert szóbakerült a közelgő értágítókúra és a lábfagyás, ...
fel
le
2021. február 17.-i jegyzetem:
Legoztam ma, kicsit másképp'. :-D Fater nemrég vette a láncfűrészt, de máris többedszer kellett szerelni. Mivel szeretek 'Legozni', mondtam, hogy majd én szétszedem és megnézem, hogy mi a gond. Először az volt a baja, hogy nehezen indult be, akkor az derült ki, hogy csúszik a berántó zsinórja, szóval kellett bele másik. Azzal már könnyebben beindult, viszont utána valami kotyogott benne, gondoltam egy csavar. Megint szétszedtem, valóban az volt és ahogy keringett benne, szarrá törte a ventillátorlapátot. Került bele fém, azzal tovább is fog tartani. Tegnap felakadt a gáz és nem lehetett leállítani, csak a főkapcsolóval. Ma pedig láncot kellett élezni.
A másik 'páciens' a mobilom volt, az a fűrésszel ellentétben majdnem a sírba tett, mert 4 órát csesztethettem, mire életre kelt. :-D Nem akart bekapcsolni és hiába tudtam mi lehet a gond, nem vagyok telefonszerviz mindenféle szükséges kellékkel, így szívatós volt a dolog, amit megspékelt a kezem ...
fel
le
2021. február 16.-i jegyzetem:
Terápia lefújva, legalábbis a következő hétre. Majd csak azután megyek, már lezsíroztam a mókussal, ugyanis jövő hétfőn megyek be 5 napra a kórházba, értágító infúziókúrára. Nem örült a Dokim, amikor felvázoltam a helyzetet. Múltkor beszéltem a Kardiológiával is, márciusra nem férek be, "örüljek, ha áprilisra igen." Biztató. :-D Tegnap végül estére jobb lett a keringés a futóműveimben is, szóval nem kellett a zokni éjjelre (felvettem, de aztán kifejezetten melege lett a lábamnak, ennyit a keringésemről :-D) és reggelre sem voltak lefagyva. Elég szarul voltam, olyan volt, mintha roham készülődne, de mákom volt és belealudtam a rosszullétbe. Nem lep meg, miután az időjárás ilyen kusza. Remélem az infúziós értágítás hatásosabb lesz, mert hiába szedegetem a bogyót, nem igazán használ.
fel
le
2021. február 15.-i jegyzet:
folytatom a terápiát a mókussal. Októberben maradtak abba az ülések, aztán ugye lerobbantam és akkor azért nem tudtam menni. Most már mobilis vagyok és időszerű is a terápia, mert egy ideje megint nagyon libikókázik a hangulatom és folytatni is kell, amit elkezdtünk. A szorongásom is elég durva, nem tudok sem személyesen, sem telefonon beszélgetést folytatni idegenekkel, ismerősökkel is csak feszengve, kezdeményezni meg pláne nem. Ahhoz, hogy pl. a házi-, vagy a pszichodokit felhívjam, meg kell magam erőltetni és közben lever a víz, meg alig tudok megszólalni. Maszkban fogad a pszichodoki, mióta van ez az őrület és ez nekem jól jön, mert kevésbé feszengek, ahogy a maszk takar. Persze ez neki biztos nehezítő körülmény, mert a mimika nagyrésze így rejtve marad. A családtémánál, konkrétabban a fateromnál hagytuk abba a diskurzust, szóval gondolom ott fogjuk folytatni.
Alex állapota most egész' elfogadható, hízott is és akkora kabátja lett, hogy nem egy ...
fel
le
2021. február 13.-i jegyzet:
tegnap este rohamoztam.
Szokásos dokumentációs rizsa:
A vérnyomásom állandóan felmászik az utóbbi időben, így a fejem is sokat fáj, szóval tegnap is azt hittem csak az a gond. Már úgy keltem, hogy fájt a fejem és az ágy is húzott, aztán a nap előrehaladtával erősödött a fájdalom, meg aluszékony lettem; kétszer is elaludtam délután, de egyik ébredés után sem lett jobb és akkor már átfutott az agyamon, hogy ebből roham lesz. Este próbáltam chaten beszélgetni, de nem ment, mert gondolkodni sem tudtam egyrészt a fájdalomtól, másrészt tompa volt az agyam, aztán éreztem, hogy tényleg roham lesz, jött a jellegzetes furcsa közérzet. Olyan gyorsan jött rám a cucc, hogy amint elköszöntem a beszélgetésből, már alig volt erőm kikapcsolni a mobilt.
Kiment az erőm, aztán jött a rángásos merevgörcs a szokásos finomságokkal. Azon túl, hogy a fejem szét akart robbanni, kiszáradt a szám, hányingerem volt, erősen izzadtam, a ketyegőm ezerrel vert és jöttek az ...
fel
le
2021. február 6.-i jegyzet:
Nem bízom el magam, ismerve a libikókára hajazó kedélyállapotomat, de most csakazértis' merek örülni a jónak, ennyi jár! Nem történt semmi extra, csak átkattant az agyam és most van életkedvem, magammal is majdnem jóban vagyok, ami csoda, mivel ki nem állhatom magamat, sokat beszélek, tevékeny vagyok, megint vannak terveim és hiszem, hogy be fognak jönni, időnként kirobbanó jókedvem van, megint hallgatok zenét, persze hangosan, stb., szóval hirtelen bepörögtem, ami elég durva élesváltás az eddigi reményvesztett, letargikus, lassult, szótlan, morcos, magát gyűlölő, befejezést fontolgató, vergődő fazonhoz képest. Nem gondolok most arra, hogy milyen kényes egyensúlya van ennek a pörgésnek és bármelyik pillanatban átbillenhet megint minden, mert élvezni akarom, hogy most van kedvem élni, meg muszáj is fent lenni, ígyis a lent vezet gyakrabban. A múltkor úgyis zuhantam egy nagyot, mert a fentieket megspékelve kishíján elvesztettem a fogadott Tesómat is, szóval ...
fel
le
2021. január 31.-i jegyzet:
Ma tizenegy éve történt a baleset, de még mindig sajog néha egy részem. Ez így korrekt, különben nem lett volna valódi a kötelékünk, ha már nem hatna rám. Amit lehetett, kihoztam magamból és az új, Nélküle megtapasztalt életemből, ezért jóideje helyben vagyok, mert már sokévvel ezelőtt elértem azt a szintet, ami egészséges és ez a lényeg. Mi az egészséges szint? Véleményem szerint az, ahol az ember már tud a jelenben élni, tud nevetni és képes elengedni, aki elment, ugyanakkor belefér, ha néhanapján még összeugrik a gyomor egy emléktől. Nem vagyok a híve a dátumhoz kötött nosztalgiázásnak, mert azt bármikor tud az ember, viszont amikor távozik egy szeretett személy, az a dátum akarva-akaratlanul is beleég az emberbe és onnantól kezdve azokon a jeles napokon be fog villanni, hogy mi újság, megborítva kicsit a lelki békét. A hétköznapokban én sem agyalok a megváltoztathatatlanon, mert nem vagyok mazochista és értelme sem volna, plusz - ami megintcsak a ...
fel
le
2021. január 15.-i jegyzet:
Ez megint a szokásos dokumentáció, hogy lássam hol tartok egy hónap után. Azóta vagyok parkolópályán, de látom már a fényt az alagút végén, persze lehet, hogy nem ártana kimászni onnan, mielőtt elcsesz a közeledő InterCity. :-D Tényleg látok némi javulást, abbamaradt a majdnem folyamatos hőemelkedés és a csatakos izzadás, ideje is volt.
Már téli álmot sem alszom, bár még vannak napok, amikor aluszékony vagyok, viszont akkor sem az van, hogy este lefekszem és csak másnap este kelek fel. Legrosszabb esetben is délután, de volt már jópár olyan nap, hogy rendes időben ébredtem, szóval ez is halad.
Az étvágyam még mindig nem jó, mondjuk nincs is sok kedvem kajálni, miután mindennek tök más íze van, vagy nagyjából stimmel, de az utóíz ocsmány. Hogy ne legyen olyan unalmas, a mosogatószeríz után jött a szappan, majd pár napig a keserű volt terítéken és volt egy-két olyan nap, amikor alig voltak ízek. Visszatértek már, de a szar utóízek még boldogítanak és a ...
fel
le