- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2020. július 21.-i jegyzet:
Ez megint egy tőlem szokatlanul nyílt poszt lesz, de ezért van a blog, lekövetni az aktuális mentális/fizikai állapotomat. A későbbiekben jó lesz viszonyítási alapnak, hogy mennyit haladtam a dokival. Fater zajong, meg alapból is szét vagyok csúszva, szóval kusza lesz, meg kimarad csomó minden, de írom, ami beugrik.
Tegnap voltam a harmadik beszélgetésen. Az elsőn nagyjából feltérképezett, de nyilván gyűjti még az infókat, meg sorban csomagoljuk ki a dolgokat, egyelőre a családdal foglalkozunk. Sosem izgatott különösebben, sőt kb. semennyire a téma, mert nem ástam bele magam. Szerinte azért, mert így védekeztem, kizártam, ami érzékenyen érint. Lehet benne valami, mert amikor az Ildi megkapargatta a felszínt 2 éve, akkor tudott fájni a téma, meg is lepett, mert azelőtt csak annyi volt a reakcióm, hogy "a családom szét van esve, meg apám leszar, de ez van" és ennél jobban sosem mentem, meg gondoltam bele. Nemcsak a felszín alá nézünk pár ...
fel
le
2020. július 10.-i jegyzet:
fog kapni egy másik gyógyszert, ami mellett már mehet Napra. A jelenlegivel nem engedte a doki, viszont így nagyon megnehezült a bevásárlás, ügyintézés, mivel ma is egész nap tűzött a Nap és itthonragadt. Szólt a dokinak, aki mondta, hogy van másik gyógyszer, ami nem okoz fényérzékenységet, felírja azt. (Miért nem azzal kezdte?) Eltűnt a piros karika a csípés körül, viszont a doki szerint ez nem jelenti azt, hogy meggyógyult, vagy hogy mégsem Lyme. Hirtelen feledékeny lett, de ezt még nem mondta a dokinak, majd rákérdez, hogy elmúlhat-e az is a kezelés hatására, vagy maradandó? Nála eddig nem volt gond a rövidtávú memóriával (sem), de pár napja elfelejti pillanatok alatt, hogy mit akart, meg egyebeket. Eddig csak én voltam ilyen (nyilván más okból), szóval érdekes, amikor a két amnéziás próbál visszaemlékezni mondjuk egy 10 másodperccel azelőtti mozzanatra. :-D Reméljük legalább ő nem marad így.
Tegnap koraeste olyan rosszullétsorozat kapott el, ...
fel
le
2020. július 7.-i jegyzetem:
Mivel most voltam nála először, ezért egyelőre feltérképezett, meg tesztet töltetett ki. Nem bánom, hogy nem kellett még belemennem a sűrűjébe, mert nem lett volna humorom hozzá, ugyanis megint gondoskodik az élet arról, hogy a szokásos szar-adag a nyakamba zúduljon.
Egyrészt a fater erősen Lyme-kór gyanús, a doki egyből arra gondolt, amikor látta a kullancscsípés helyét, de írt fel neki Doxicyclint, egy hónapig kell szednie és 2 hét múlva vért kell vetetnie, hogy van-e antitest a vérében. Ő már temeti magát, de mondtam neki, hogy várja már meg a laboreredményt! Nyilván én is feszült vagyok, mert tud genya dolgokat művelni az a szar, de amíg nem bizonyosodik be, addig nem kell majrézni.
A másik gond az, hogy megint változnak dolgok és megint bizonytalanságban vagyunk. Ezt senki nem szereti, de ebben nőttem fel és már igencsak unom, hogy még mindig nincs körülöttem stabilitás. Volt nálunk egy újabb szaki, aki szerint ezt a házat nem lehet felújítani ...
fel
le
2020. május 26.-i jegyzet:
Rendberaktuk a teraszt nemrég és a kacsaólat is feljavítottuk. Kb. egy hete vett 5 kacsát a fater a Johnny mellé, aki azóta szorgalmasan csajozik. Az egyik szerencsétlent még aznap le kellett vágni, amikor érkeztek, mert láthatóan nagyon szenvedett, sántikált, de a lábán nem látszott semmi probléma. Amikor feldolgozta a fater, akkor láttuk meg, hogy amelyik lábára sántikált, a combján belül le volt szakadva a szövet, szóval nem csoda, hogy kínlódott.
Az Alexnek fogjuk most megcsinálni a rezidenciáját, mert fognak jönni a melósok és be kell csukni valahová, különben megeszi az embereket. :-D Mivel megkötni nem lehet, mert eltépett már 4 láncot, lerágott magáról 3 hámot és 2 nyakörvet (ezt nem tudom hogyan sikerült neki), így csakis az a megoldás marad, hogy becsukjuk egy tágas helyiségbe, erre alkalmas lesz az egyik nagy ól. Amúgy sem szeretem, ha meg van kötve egy kutya, úgyhogy mindenképp' így a jobb.
Ma kéthetesek a kölyökmacskák. Tegnap kinyílt a ...
fel
le
2020. május 12.-i jegyzet:
A múltkor valamit benéztem, amikor azt mondtam, hogy valószínűleg pár nap múlva megszületnek a kölyökmacskák. Tegnap este nyávogott a macskám, hogy engedjem ki. Tekintve, hogy a szokottnál is jobban rám volt tapadva mostanság, nem csuktam be éjjelre sem a kennelbe, mert úgysem az éjszakai randalírozáson jár az esze. Az első útja hozzám vezetett, pedig volt neki tágas, kipárnázott láda előkészítve, az egyik ruhásszekrényem aljába is raktam fekhelyet, hátha el akar bújni oda, de befeküdt mellém a takaró alá, a lábamhoz. Egy darabig elvolt ott, aztán éjjel 1 körül kezdett izgága lenni, minden zugba bemászott, de sehol nem találta a helyét, mindig nálam kötött ki és hol a hasamra feküdt, hol a lábamhoz ment le, hol a hónom alá kuporodott és a mellkasomra dőlve dorombolt. Egyszercsak a mellkasomra hasalt és éreztem a hasán végigfutó görcsöt. Ekkor volt 3 óra, de egyenletes görcsök csak fél 4-kor kezdődtek. Közben is járkált, de zömmel már rajtamfekve volt neki ...
fel
le
Van egy bácsi az utcánkban. Szerintem ő halhatatlan. Már akkor is sokszor kint állt a kiskapuban, amikor kisiskolásként naponta elsétáltam a házuk előtt. Az egyik osztálytársam nagypapája. Az én nagyapám már tíz éve meghalt.
Ő ott állt rengetegszer a kiskapuban, akkor is, amikor már messzi iskolából jártam haza, akkor is, amikor az első munkahelyemről jöttem haza, és tegnap is, ugyanúgy, mint mindig. Ha született volna gyermekem, ez idő alatt a negyvenhárom évemmel akár nagymama is lehetnék. Vihetném épp óvodába a gyermekem után az első unokámat, és akkor is ott sétálnánk el a bácsi előtt. Tavaly láttam, ahogyan az utcán nyíló rózsabokra fölé hajol, és egy nyíló, vörös rózsa illatát a kezével hajtja maga felé. Ezt látva én is az orromban éreztem a rózsa illatát.
Általában nem szoktam megállni és beszélgetni vele, csak köszönök és rohanok tova. De tegnapelőtt megálltam. Mondtam neki, hogy ő végig ott volt egészen gyerekkoromtól. Hogy lassan én öregszem meg, de ő még mindig itt van, ...
fel
le
2020. április 10.-i jegyzet:
viszont amikor az elengedésükre kerül sor, az kemény. Nem lehet megszokni, a huszonötödik szőrös családtag is éppolyan fájó űrt hagy, mint a legelső és mindegy, hogy 5 éves az ember, vagy 55, ugyanolyan megrázó mindig, hiszen hozzánőnek az emberhez. Tiszta sor, hogy aki állatot vesz magához, az számol a majdani (jó esetben tizenpár év múlva bekövetkező) elválással, ezt bekalkulálva dönt úgy, hogy gondoskodni fog egy érző lényről, de a száraz tények sem könnyítik meg azt, amit nem lehet.
A 8 éves Fricit el kellett tegnap este engednünk. Hiába készültem fel rá és voltam végig higgadt, hatalmas űrt hagyott. Már nagyon szenvedett látszólag is és a doki szerint is, szóval Neki így a jobb és csak ez számít.
Hívtam tegnap reggel a mélykúti dokit, hogy lát-e esélyt javulásra (akkor még nem tudtam, hogy mi a valós helyzet, készültem megműttetni). Az előzményeket ismerve azt mondta nem lát sok esélyt, de vigyük be. Kérdeztem mennyi pénzzel készüljön a fater? ...
fel
le
2020. április 7.-i jegyzet:
nagynehezen sikerült ma elintézni, hogy kiadják a pénzeket, viszont aki el tudja fuvarozni őt a macskával a dokihoz, csak csütörtökön, vagy pénteken ér rá. A macska viszont nem erősen, de cseppekben folyamatosan vérzik továbbra is és nincs jól, szóval idegtépő a várakozás. Ma is sokat evett-ivott, dumálgatott is, de nincs jó bőrben és továbbra is alig van produktum az alomban. A nap első felében még jobban volt, délután már panaszkodott és nagyon izgága volt, meg nagyon nyalogatta az alvázát, úgyhogy adtam neki fájdalomcsillapítót. Nem volt könnyű belediktálni, mert észrevette a párizsiban és kiköpte. Jutalomfalatba rejtve is kiszúrta. Porrázúztam és rákentem a párizsira. Az a fej mindent elárult... :-D Mohón bekapta, majd megérezte a gyógyszert, undorral nyújtogatta ki a nyelvét és "menj a pokolba, hogy ilyen förtelemmel tömsz!" fejjel nézett rám. Raktam még a táljába párizsit, hogy a nagy falásban megegye a gyógyszereset is, ez a trükk bejött. ...
fel
le
2020. április 6.-i jegyzet:
a macskát műtétre vinni, de valami okostojás elírta a fater nevét és így nem adták ki a postán a pénzt. Nem baj, hogy a többi adat egyezett... Holnap telefonál egyet és megpróbálja a szájukba rágni, hogy tévedés történt és adják ki a pénzt. Amíg nincs a kezünkben, a macska nem jut dokihoz, az óra meg ketyeg. Ma mondjuk jobb napunk volt. Neki fizikailag, nekem meg ezáltal mentálisan. Tegnap tudott vacsorázni, ma úgyszintén, sőt ma már vacsoraidőben reklamált Ő is, amit az utóbbi 1-2 napban nem tett. Rábukott a tele táljára, mint kígyó a zsákmányára és rá-rájár, iszik is sokat, nem hány ki semmit. Nyilván az erős fájdalmak okozták, mert amint enyhültek tegnap a kínjai, abbamaradt az öklendezés-hányás is. Már ígyis nagyon lefogyott, kell hogy bennemaradjon a táplálék. Élénkebb is volt ma, nem feküdt/aludt olyan sokat és már magyarázott, meg kéretzkedett a karomba. Az orra is nedves, viszont sápadt szerencsétlen. A fülei-orra-szája-talpa nem a megszokott ...
fel
le
2020. április 5.-i jegyzet:
A 8 éves kandúrom már kéthéttel ezelőtt sem volt rendben, bár a mostani állapotához képest még jól volt. Evett-ivott, érdeklődése felkelthető volt, dumált ezerrel, orra is nedves volt, csak annyi volt szokatlan, hogy nem bírt kábelt fektetni. Gondoltam szorulása van, szóval kapott konzervkaját, mert az mindig hajtotta, pont amiatt is lett leváltva. Hozott némi eredményt, bár alig, de mégis javulni látszott a helyzet. Abbahagyta a gyakori, de az erőlködés ellenére eredménytelen alomra járkálást, már volt egy igen csekély holmi. Asszem' sosem örültem még ennyire macskaszarnak. :-D A biztonság kedvéért egyeztettem a dokival, aki helyeselte a macska meghajtását, szerinte is lehetett szorulása, akár a tisztálkodás során lenyelt és a gyomrából a beleibe jutó szőrlabdáktól is. Mondtam, hogy néha hánynak tőlük, szóval szokott lenni ilyen gondjuk. Szőroldó pasztát javasolt venni, úgyhogy fognak kapni mindhárman. Gondoltam rejtély megfejtve, a doki szerint várjak ...
fel
le