- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2021. február 6.-i jegyzet:
Nem bízom el magam, ismerve a libikókára hajazó kedélyállapotomat, de most csakazértis' merek örülni a jónak, ennyi jár! Nem történt semmi extra, csak átkattant az agyam és most van életkedvem, magammal is majdnem jóban vagyok, ami csoda, mivel ki nem állhatom magamat, sokat beszélek, tevékeny vagyok, megint vannak terveim és hiszem, hogy be fognak jönni, időnként kirobbanó jókedvem van, megint hallgatok zenét, persze hangosan, stb., szóval hirtelen bepörögtem, ami elég durva élesváltás az eddigi reményvesztett, letargikus, lassult, szótlan, morcos, magát gyűlölő, befejezést fontolgató, vergődő fazonhoz képest. Nem gondolok most arra, hogy milyen kényes egyensúlya van ennek a pörgésnek és bármelyik pillanatban átbillenhet megint minden, mert élvezni akarom, hogy most van kedvem élni, meg muszáj is fent lenni, ígyis a lent vezet gyakrabban. A múltkor úgyis zuhantam egy nagyot, mert a fentieket megspékelve kishíján elvesztettem a fogadott Tesómat is, szóval ...
fel
le
2021. január 31.-i jegyzet:
Ma tizenegy éve történt a baleset, de még mindig sajog néha egy részem. Ez így korrekt, különben nem lett volna valódi a kötelékünk, ha már nem hatna rám. Amit lehetett, kihoztam magamból és az új, Nélküle megtapasztalt életemből, ezért jóideje helyben vagyok, mert már sokévvel ezelőtt elértem azt a szintet, ami egészséges és ez a lényeg. Mi az egészséges szint? Véleményem szerint az, ahol az ember már tud a jelenben élni, tud nevetni és képes elengedni, aki elment, ugyanakkor belefér, ha néhanapján még összeugrik a gyomor egy emléktől. Nem vagyok a híve a dátumhoz kötött nosztalgiázásnak, mert azt bármikor tud az ember, viszont amikor távozik egy szeretett személy, az a dátum akarva-akaratlanul is beleég az emberbe és onnantól kezdve azokon a jeles napokon be fog villanni, hogy mi újság, megborítva kicsit a lelki békét. A hétköznapokban én sem agyalok a megváltoztathatatlanon, mert nem vagyok mazochista és értelme sem volna, plusz - ami megintcsak a ...
fel
le
2021. január 15.-i jegyzet:
Ez megint a szokásos dokumentáció, hogy lássam hol tartok egy hónap után. Azóta vagyok parkolópályán, de látom már a fényt az alagút végén, persze lehet, hogy nem ártana kimászni onnan, mielőtt elcsesz a közeledő InterCity. :-D Tényleg látok némi javulást, abbamaradt a majdnem folyamatos hőemelkedés és a csatakos izzadás, ideje is volt.
Már téli álmot sem alszom, bár még vannak napok, amikor aluszékony vagyok, viszont akkor sem az van, hogy este lefekszem és csak másnap este kelek fel. Legrosszabb esetben is délután, de volt már jópár olyan nap, hogy rendes időben ébredtem, szóval ez is halad.
Az étvágyam még mindig nem jó, mondjuk nincs is sok kedvem kajálni, miután mindennek tök más íze van, vagy nagyjából stimmel, de az utóíz ocsmány. Hogy ne legyen olyan unalmas, a mosogatószeríz után jött a szappan, majd pár napig a keserű volt terítéken és volt egy-két olyan nap, amikor alig voltak ízek. Visszatértek már, de a szar utóízek még boldogítanak és a ...
fel
le
2021. január 5.-i jegyzetem:
csökkentett módban működöm, de már vannak jobb napjaim és ágyon kívül tudok tölteni akár egyórát is. Már nem alszom egész nap, max. rosszabb napokon, de zömmel ébren vagyok. A hőemelkedés azóta is naponta boldogít és nagyon durván izzadok, gyakran akkor is kiver a csatakos verejték, amikor épp' oké a hőmérsékletem. Fejemtől a lábam ujjáig csurom víz leszek, már kimarta a bőrt itt-ott és nem győzök mosakodni, dezodort használni, meg göncöt cserélni.
A ketyegőm mikor-hogy' van, valamelyik este nagyon szúrkált-nyomkodott ott valami, aztán éjjel is arra keltem, meg szarul voltam. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a kardiológus, bár hogy kicsit képben legyek, addig is lefordíttattam a leletemen lévő latin - nekem inkább kínai - cuccot. Az egyik kifejezés kórosan alacsony hullámfeszültséget takar, a másik szerint ingerületvezetési zavar van a szívemben. Állítólag a pitvar-kamrai 'kommunikációban' van valami gebasz, a baloldalon lassan jut át az impulzus ...
fel
le
2020. december 20.-i jegyzet:
hogy jól vagyok, erre másnapra lerobbantam. :-D Előtte is volt egy kis ezmegaz', de jelentéktelennek ítéltem, mert nem gondoltam, hogy előszél, főleg mert aztán jobban lettem néhány napra. Szokott módon dokumentálom a dolgokat, hogy jobban átlássam ezt a visszaesést is.
Pont egyhete vagyok szimbiózisban az ággyal, egyrészt mert megint 15-16 órákat alszom, másrészt ha ébren is vagyok, akkor sem bírok felkelni, mert nincs erőm, vagy nagyon fent van a vérnyomásom, vagy mert terhelésre megint légszomjam van és szorongat a mellkasom-karom. Ha nevetek egy nagyobbat, vagy köhögök/tüsszentek, akkor is belemarkolnak a szívtájékomba. Ezek ellenére időnként felkelek kis időre, mivel amúgy sem tesz jót a folyamatos fekvés és nincs kedvem megint tüdőgyulladást, vagy felfekvést begyűjteni, de a macskákat úgyis el kell látnom, meg wc-re is ki kell menni, szóval amíg ezek miatt ágyon kívül vagyok, addig le is tudom a napi kötelező felkeléseket. Ha az nem megy, akkor ...
fel
le
2020. december 12.-i jegyzet:
csak nem igazán történt semmi mostanság, ami egyfelől jó, mert nincs gond. Velem van egy kevés, de abban nyilván a napokban érkezett ciklon keze van. Még mindig csupa víz mindkét térdem és azóta már a bal könyököm is, érzem is őket, de a krémezés segít egy ideig, szóval éjszakára be szoktam vetni, hogy tudjak aludni. Az angina és a bedobogás is boldogít megint, de nem olyan gyakran, mint az elmúlt hetekben. Összességében nincs okom panaszra és ez maradjon is így. Faterommal is megvagyunk, mostanság nem öljük egymást. Vannak napok, amikor morog egész nap, de meglepően higgadtan sikerül kezelnem. A macskáknak megérkezett a karácsonyi ajándék. :-D Kaptak egy mászókát. Annyira bejött nekik, hogy le sem szállnak róla, Eszti még vacsorázni sem volt hajlandó, mert ahhoz le kellett volna másznia.
A kutyák már tönkre is tették, amit kaptak. :-D Alex állapota stagnál egy ideje, szóval a Karácsonyt is velünk tölti és remélem még Szilveszterkor is velünk lesz, ...
fel
le
Egy négyes ülésszett bal hátsó ülésén utaztam, amikor a jobb első ülésre, váratlanul leült velem átlósan az a lány, közvetlenül a szélvédő mellé.
Láthatóan magas volt, nagyjából hátközépig érő, világosbarna, egyenes szálú haj ékesítette. Feltűnően tündököltek ártatlan, gyönyörű, égszínkék szemei, arca további részét azonban világoskék orvosi maszk fedte. Fekete, finoman cizellált, de mindent takaró inget hordott egy nagyjából 2-3 ujjnyira felhajtott, klasszikus farmerkék színű farmernadrággal, amely a jobb térdénél „gyárilag” meg volt szaggatva, s ami mögül láthatóvá vált térdkalácsa, amit világos, feszes és patyolat tiszta bőre fedett. Csak, amikor a be-be szűrődő napsugár rávilágított, akkor lehetett látni néhány pihényi kis szőrszálacskát a térdkalácsán. Átlagos nappali megvilágítás mellett, ez még az aprólékos megfigyelő előtt is rejtve maradt.
Nagy, fekete bőrbakancsot viselt.
Világos, krém színű táskáját - melynek egyik cipzárján egy fehér, fekete szemű és szájú, gombóc szerű ...
fel
le
2020. november 22.-i jegyzetem:
Jó volt Pesten lenni, nekem az mindig olyan, mintha hazaérnék. Amikor megérkezünk a lakótelepre, ahol laktunk, méginkább otthonérzem magam. Mivel gyakorlatilag ott nőttem fel (mert ugyan sokat költöztünk, de mindig visszavitt minket a sors ugyanoda), így én azt szoktam meg, oda köt rengeteg jó emlék is. Jó lenne újra ott élni, de esélytelen, mivel megfizethetetlenek a panellakások.
Tegnap jöttünk haza, de nem volt energiám firkálni, mert az út is kifárasztott, meg amint hazaértünk, el kellett takarítanom a csatateret a szobámban, amit a macskák csináltak, aztán este a fogadott Tesómmal dumáltam.
Csütörtökön elvileg 5-kor keltem volna, de valamiért már fél 4-kor kipattantak a szemeim és nem tudtam visszaaludni, szóval korán indult a napom. Rendeztem a macskákat (alomtisztítás, 2 napi kaja-víz), aztán már csak öltöznöm kellett, szenyát gyártani az útra, fogmosás és kész voltam, de a fater szokása szerint elhúzta az időt, meg tiszta ideg volt, végül ...
fel
le
2020. november 18.-i jegyzet:
A macskám eljutott tegnap a dokihoz. Egy szelet felvágottal nem volt ügy rávenni, hogy besétáljon a macskahordozóba, de útközben állítólag már igen paprikás hangulata lett, egész végig zsörtölődött. Mondta a fater, hogy a dokinál nem lehetett kivenni a hordozóból, összekuporodott a végében, ezért szét kellett szedni azt, hogy ki lehessen venni. A doki szerint már el is kezdett gyógyulni a sebe, nem kell vele semmit csinálni, majd helyrejön. Persze megnyomkodta, de már nem volt mi ürüljön (az a nagy 'zacskó' teljesen leapadt tegnapra) és ki is tisztította, meg adott a combjába egy antibiotikum injekciót. Mondta a fater, hogy hős volt, mert a sebében matatást, csípős cuccal lefújást egy mukk nélkül tűrte, csak az injekció beszúrásakor kiáltott egyet. Kicsit itthon is panaszkodott, miközben bent gubbasztott a hordozóban még vagy 20 percet, aztán a jutalmul kapott felvágott és az amúgy is esedékes vacsora előcsalta. Bekajált egy szép adagot és ment aludni. ...
fel
le
2020. november 15.-i jegyzet:
Valamelyest jobban vagyok egy ideje és az étvágyam is megint jó, tegnapelőtt 64 kg-ot mutatott a mérleg, majd' kiugrott a szemem, mivel vagy 8 éve voltam utoljára annyi. Még a végén emberi formám lesz. :-D
Alex állapota - el ne kiabáljam - stagnál, ami nagyon jó! Remélem így is marad sokáig. 20.-án tölti be a 3. életévét. Az egyik macskámat holnap dokihoz kell vinni, mert valami történt a pofázmányával, feltehetően megharapta egy patkány. Hatalmas duzzanat volt ott tegnap, eltorzította a pofáját, mára jóval lejjebb lohadt ugyan és majdnem normális lett a külleme, de azon az oldalon a füle is vöröses és egy elfertőződött seb van a pofázmánya oldalán. Csoda, hogy nem panaszkodik. Eszik-iszik rendesen, élénk is, de ez nem jelent semmit, biztos hogy marhára fáj szerencsétlennek, szóval holnap irány a doki.
Csütörtökön utazunk fel Pestre, végre dokihoz kerülök. Jobban vagyok ugyan, de az az új szerzemény továbbra is boldogít, a fulladás is megvan, meg ...
fel
le