- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2021. november 17.-i jegyzet:
ismertem meg a fogadott Tesómat és ő, meg az az időszak, valamint az a kötelék megérdemel egy posztot.
Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és ez akkor is bebizonyosodott, ugyanis akkor botlottunk egymásba, amikor mind a ketten ki akartunk szállni. Akkor még nekem is bipoláris depresszióról szólt a papírom, ezért gondoltam érteni fogjuk egymást és úgy is lett. Később derült ki, hogy nálam mégsem az a helyzet, hanem a nagyon hasonló tünetekkel járó borderline szindróma áll fenn, de pontosan a hasonlóság, meg az egymás iránti tolerancia miatt ez a különbség semmit nem változtatott a barátságunkon. Naponta chateltünk - órákig, sokszor hajnalig. Nagyon hamar kialakult a kölcsönös szimpátia és a bizalom, erre a tortára a habot pedig az egyformán beteg humorunk tette fel. :-D Tetszett a lazasága, hogy nem finomkodott és vette a lapot Ő is, bármiből poént gyárthattunk, mert a másik azonnal fogta az adást és nem volt megrökönyödés, sértődés, vagy ilyesmi, ...
fel
le
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen.
...
Mindenáron meg akartam tenni. Most már bánom az egészet, tudom, nem kellett volna elsietnem a dolgot. A cédulát a sálja mellé csúsztattam. Abban bíztam, öltözésnél észreveszi. Tudni fogja, ki írta, efelől nem volt kétségem. A fogadtatásban azonban, nem voltam biztos. Igen, bánom már, de nem tudom visszacsinálni. Ha Eszter megtudja, magyarázkodhatok. Péternek elmondtam, csak nevetett.
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen. Évát már nem érte el, engem kért meg, hogy menjek el helyette a randira. A mozijegyét is odaadta, mert a Tiszában ment egy jó film, és Évával oda készültek, a késő délutáni előadásra. Éva nem maradhatott ki sokáig, este nyolcra mindig otthon kellett lennie.
Eszter ...
fel
le
2021. november 8.-i jegyzetem:
Tegnapelőtt este értünk haza, de már sem kedvem, sem energiám nem volt írkálni. Tegnap pedig a siserehad által hagyott csatateret számoltuk fel, aztán az Ildiéknél voltunk, este jöttünk haza és addigra megintcsak nem volt kedvem írkálni. Ma megint nem értem rá, most feküdtem le pihenni.
Nagyon örült a szőrös banda szombat este, amikor hazaértünk. Az indulás napján is tapadtak ránk, érezték, hogy elmegyünk itthonról. Fater jött be elsőként, hogy lepakoljon, amíg én behoztam a széket, meg bezártam a kaput és mondta, hogy a macskák síri csendben voltak, csak akkor kezdtek el fejhangon nyivákolni, amikor meghallották a hangomat. Kis szarzsákok. :-D
Az utat jól bírtam csütörtökön, egyszer voltam rosszul, de nem volt vészes. Fél 9-re értünk a Gabihoz, akkor ő már aludt, mert sokat melózott és ki volt merülve. Arra sem kelt fel, hogy a rács, meg az ajtó zárja kattogott, szóval hagytuk aludni. A kanapéval sem zajongtunk, hogy kihúzzuk, így a földön aludt a ...
fel
le
2021. november 2.-i jegyzet:
megyünk Pestre. Tudtam, hogy elhúzza az időt a fater, de a fő, hogy elindulunk végre. Elég szoros lesz a tempó, mert csütörtökön estére érünk fel, szóval teljes napot csak másnap leszünk ott, mert délután vár a Dokim, szombaton hajnalban pedig már indulunk haza.
Hála a szita agyamnak ötvenedszer felejtem el, hogy mit nem kéne elfelejteni (:-D) említeni a Dokinak, úgyhogy leírom inkább ide.
- Nem hat az újra beállított Nebivolol továbbra sem, gyakran üt a ketyegőm erős, szabálytalan pluszokat, meg beremeg. Minimális terhelésre is rohan, de van hogy nyugalmi helyzetben pörög fel. A légszomj és mellkasi/karfájdalom, meg lezsibbadás is jelentkezik közben továbbra is.
- A Pentoxyl valamit segített az érgörcsökön, de már nem hat, megint itt vannak a hosszantartó fájdalmas feszülések a fejemben-mellkasomban-lábszáramban. A lábfejem jeges, szìnes, a kezem csak időnként. Új tünet jelentkezett; újabban lezsibbad az egész szájberendezésem ...
fel
le
„Nem messze a parttól, van egy kicsi sziget,”
kopár sziklaként látható, mely csak csipet.
Az öböl titokzatos ékköve lehet,
ahova csupán egy rejtélyes út vezet.
Láthatatlan paradicsom, el sem hiszed,
hisz ott Művészlelkek táplálják a hitet.
Költők, írók, festők és fotósok helye,
hol aranyként fénylik a halak pikkelye.
Születnek ott gyémántkén csillogó művek,
az élettel telt festmények gyönyörűek,
láttatják az alkotók érzéseiket,
„nem rejt kincseket és nincsen rajta liget.”
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Idézet: Cseh Ildikó
Festmény: Balázs Katalin
Olkhon sziget 40 x 50 cm, olaj, vászon.
fel
le
„Nem messze a parttól, van egy kicsi sziget,”
kopár sziklaként látható, mely csak csipet.
Az öböl titokzatos ékköve lehet,
ahova csupán egy rejtélyes út vezet.
Láthatatlan paradicsom, el sem hiszed,
hisz ott Művészlelkek táplálják a hitet.
Költők, írók, festők és fotósok helye,
hol aranyként fénylik a halak pikkelye.
Születnek ott gyémántkén csillogó művek,
az élettel telt festmények gyönyörűek,
láttatják az alkotók érzéseiket,
„nem rejt kincseket és nincsen rajta liget.”
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Idézet: Cseh Ildikó
Festmény: Balázs Katalin
Olkhon sziget 40 x 50 cm, olaj, vászon.
fel
le
2021. október 21.-i jegyzetem:
végre utazunk Pestre - ha a fater nem variál megint, mert már kezdte, hogy mi lesz, ha esni fog az eső? (Mi lenne, vizesek leszünk.) Azt mondja szarrá ázunk és megfázunk. Tudtommal még senki nem ázott el a távolsági buszon, aztán a villamoson, majd megint egy buszon ülve, de amíg egyikről leszállva eljutunk a másikig, addig sem halunk bele egy kis vízbe. Ő mondjuk lehet, mert szökőévente mosdik (mégcsak nem is fürdik.) Mindenre van kifogása, de mint látszik, elég nevetséges magyarázatokat is ki tud találni. Mondtam neki, hogy ne húzza az időt tovább, ígyis már hó' vége lesz, holott az elejéről volt szó. Hallottam, ahogy ma mondta a Gabinak, hogy talán jövőhéten megyünk, szóval remélem tartja magát ehhez. Várom, persze nem az ötórányi zötyögés, meg a sok ember társasága lelkesít, hanem az, hogy megint 'hazamegyek', ha csak egynapra is. Mindig felfokozódik a hangulatom, amint felérünk. Mikor a Gabinál vagyunk, mindig nosztalgiázom, mert ugyanabban a ...
fel
le
2021. október 5.-i jegyzetem:
Én is úgy érzékelem, hogy pillanatok alatt elértem ezt a kort. Na ja, tegnap még 29 éves voltam. :-D Ha visszatekintek, úgy tűnik, hogy 5 perc alatt eltelt az idő. Nem érzem magam 30 évesnek. :-D
Gondolkodom, de 99%, hogy befizetek egy vakrepülésre. Nem tudom még, hogy pontosan mire is vállalkozom, csak annyit tudok, hogy nagyon rázós az 'utazás', többméteres zuhanások tarkítják, de muszáj felszállnom erre a járatra, mert a végállomás az úticélom; reményeim szerint úgy fogom elhagyni a kórházat, hogy megszabadulok a pszichémet mérgező terheknek legalább egy részétől és megtanulom a helyes megküzdési mechanizmusokat a megmaradóak lekezelésére, meg olyan tapasztalatokat nyerek, amik erőt adnak majd. Tiszta sor, hogy sosem leszek teljesen rendben, mivel a BPD nem megszüntethető (meg bizonyos károk és veszteségek is maradandóak), viszont kezelhető és ha kicsit is jobban leszek, az már segítség lesz, mert ahová eljutottam, az tarthatatlan. Az egyikfelem ...
fel
le