- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
2022. június 24.-i jegyzet:
arról a 3 gyermekmódról volt szó (boldog, sérült, dühös), ami bennünk működik, a gyermek személyiségrésznek a 3 jellemzője. Utána az ún. büntető hangról volt szó, ami az összes olyan negatív, degradáló mondatot játssza újra és újra az emberben, amit a szülőktől, rokonoktól, környezetétől hallott, vagy amiket önmagáról gondol. Nálam zömmel a fateromtól hallott dolgok játszódnak vissza, meg a saját magamról alkotott negatív véleménynek megfelelő megjegyzések. Az a 'hang' triggereli (trigger = egy adott inger általi automatikus érzelmi reakció) az embert, az élesíti a sémákat, magyarul miatta kattan be, amiatt reagál túlzottan bizonyos dolgokra, vagy fagy le bizonyos szituációkban. Ezek a reakciók az ún. megküzdési módok, amiből amúgy 5 van; elkerülés, önalávetés, túlkompenzálás, érzelmi eltávolodás, vagyis lefagyás és öngyilkossági szándék/kísérlet - ez nem mindenkinél játszik. (Nálam állítólag mind működik.) Mindegyik arra szolgál, hogy a gyermek ...
fel
le
2022. június 21.-i jegyzetem:
takarékon működöm, csak fekve jó és úgy is érzem a szívdobogásomat, meg semmi erőm, úgyhogy minden lehetséges alkalommal fekszem. A foglalkozásokon és üléseken alig tudtam a széken ülni. Hidegfront jön, gondolom azt érzem, meg persze a hőséget.
Ma kiderült a kitöltött tesztek, meg 'Csernus' doki véleménye alapján, hogy mely' sémák aktívak nálam. 18 van, abból pontosan a fele aktív. Megkérdeztem, hogy pontosan melyek, hogy ide be tudjam másolni egyrészt a 'dokumentáció' miatt, másrészt hátha segítek vele másnak felismerni, ha érintett. Aktív az érzelemmegvonás séma, ami röviden azt takarja, hogy aki így nőtt fel, abba az égett bele, hogy nem szereti a környezete és nem számít senkinek. Aktív az elhagyatottság, bizonytalanság séma, magyarul az emberbe beleivódott, hogy senkire se számíthat és nem bízhat senkiben (nekem itt a Tesóm, de ugye ő 'csak' virtuálisan, szóval akik fizikálisan is körülvesznek, azok közt senki sincs). Azért sem enged igazán ...
fel
le
2022. június 20.-i jegyzet:
üzent a fater, hogy már otthon van, állítólag nem találtak nála semmi gondot, valószínűleg a hőség viselte meg. Lehet, mert szombaton és tegnap engem is, nagyon rosszul voltam egész nap, tegnap 2× is jött roham, úgyhogy jól jött, hogy hétvégén nincsenek foglalkozások, mert egész nap feküdhettem. Ma eddig elvoltam, ami jól is jött, mert ma már voltak foglalkozások. Most kezdek kicsit szarul lenni, de remélhetőleg lightos lesz a rosszullét.
A mai csoportfoglalkozáson mindenki kapott egy anyagcsíkot, amit össze kellett kötni egy madzaggá és a kezünkben tartani, ahogy ültünk körben. Az volt a funkciója, hogy ha valaki beszéd közben elérzékenyült, akkor a mellette ülő meghúzta, hogy az illető érezze; nincs egyedül. Én még mindig nem érzékenyültem el egyszer sem (nem mintha bánnám), sőt, nem érzek kb. semmit, amikor beszélnem kell a rossz dolgokról, meg csomó dologra nem is emlékszem, csak a hatásokat érzem, amiket okoztak. Amire emlékszem, azzal ...
fel
le
2022. június 16.-i jegyzetem:
egy enyhébb pánikrohamon, meg egy rosszulléten, ami valójában még mindig tart. Szerencsére a foglalkozások után vagyunk, így nem zavartam meg semmit. Nemsokkal azután, hogy végeztünk a művészetterápiával, kaptam az üzenetet az Ilditől, hogy apám kórházba került szívpanaszok miatt. Ennyit tudok csak. Nem tudom, hogy volt-e értelme ezt közölni, hiszen otthon sem vagyok, nem tudok semmit tenni, bemenni sem, szóval csak az ideg ehet. Amiatt is, hogy mi lesz az állatokkal is? Nem megy le a pulzusom, nem múlik a remegés sem, a hányinger sem és a wc-re is el kellett sprintelnem. A sírás kerülget, de én vagyok az erősebb. Fater olyan, amilyen, de azért nyilván nem lenne jó, ha történne valami visszafordíthatatlan. Nagyon remélem, hogy csak egy átmeneti állapot! Mák, hogy mára nincs több foglalkozás, mert semmire sem tudok figyelni. Remélem átmegy hozzánk az Ildi ellátni az állatokat! Ha megint azt mondja, hogy elfelejtette (mint ahogy énrám sem nézett rám, ...
fel
le
2022. június 14.-i jegyzet:
még egy tesztem, szóval az egyik phd hallgatóval letudtuk, de már jojózik a szemem, mert napok óta töltögettünk. Hiába van diagnózisunk (többünknek nem is egy), a tesztek alapján újra megnézik, hogy kinek milyen fokú is pontosan a borderline-ja (én az ún. csendes fajta vagyok), meg van-e más mellette (nekem is van, de remélhetőleg nem csapnak hozzá semmi újat) és innentől az lesz a hivatalos eredmény, amit a terápia végén kapunk. Cselesek a tesztek, mert többször visszatér ugyanaz a kérdés, csak kicsit átfogalmazva, hátha nem veszi észre az ember és más választ ad. :-D Egy darabig jó 'játék', aztán már zsibbad az amúgy is kevés agysejtem. Ma délben fejeztem be egy 770 kérdéseset, csupán 6 napomba került. ;-P
Kommunikáció órán olyan feladatot kaptunk, amiben 4 csapatkapitánynak gyümölcsök és zöldségek alapján adott csoportja lett és annak adott téma alapján beszélgetést kellett vezetnie, aztán arról összefoglalót adnia. A lényeg nem ez volt, hanem az, ...
fel
le
2022. június 13.-i jegyzetem:
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül a közösségünket érintő hétköznapi problémákat, a társaságban lévő esetleges konfliktusokat vezetetten megbeszéljük.
Volt megint mozgásterápia is, ezúttal szalagokkal kellett táncolni különböző ritmusú zenére. Kört alkotva freestyleban (mivel semmi táncérzékem, így el lehet képzelni azt a szerencsétlenkedést), aztán utánozva az oktatót, azután párban, majd továbbra is körben úgy, hogy középen egy pár állt és nekik is egymásra kellett hangolódni, nekünk pedig rájuk, végül a pár tagjait cserélgettük addig, amíg mindenki sorra nem került. Persze megint leblokkoltunk majdnem mindannyian.
Meseterápia is volt. A mai mese arról szólt, hogy egy kissrácot az anyja figyelmeztet, hogy ne hagyja nyitva az ajtót, ha kiszalad az udvarra, mert a félelmetes vaskecske bemegy a házba és nem fogják tudni kiűzni. Az anya elmegy otthonról, a kölyök kiszalad játszani és véletlenül úgyhagyja az ajtót, persze a vaskecske bemegy ...
fel
le
Kos (márc.21.-ápr.19.)
Attól, hogy te sem akarod elhinni a magadban zajló változást, az még létezhet. Vannak dolgok, amelyek megakadhatnak, míg mások elindulhatnak.
Bika (ápr.20.-máj.20.)
Lelkesedésed határtalan, semmi sem állíthat meg, pedig olykor mintha még a létezésed is maga a rejtély lenne, sikert sikerre halmozhatsz!
Ikrek (máj.21.-jún.21.)
Semmiképp ne temetkezz bele a negatív érzéseidbe, akármennyire reálisak is. Sétálj nagyokat esténként, s keress hozzá társat!
Rák (júni.22.-júl.22.)
Egy újabb munkalehetőség villanyozhat fel, még akkor is, ha az egészséged megakadályoz vagy lassít pár nagyszabású tervedben.
Oroszlán (júl.23.-aug.22.)
Harmónikusan alakulhat az életed mostanában, ha a saját utadat járod a saját tempódban és nem hagyod magadat befolyásolni.
Szűz (aug.23.-szept.22.)
Egy kapcsolatod új szintet léphet, most szárnyalhatsz a boldogságtól, a karriered is szépen alakulhat, de talán kicsit többet is aludhatnál.
Mérleg (szept. 23 ...
fel
le
2022. június 10.-i jegyzet:
kicsit odatesznek, most ébredtem egy rosszullét utáni alvásból, de ezt leszámítva egész' élhető még a helyzet.
Tegnap délelőtt a 2 és fél órás csoportülésen a csoport megtartó erején volt a hangsúly. A doki egy spárgagombolyag végét kötötte a kezére és továbbdobta egy embernek, akinek részletesen kellett beszélni magáról (ez is kihívás számomra, mégha itt úgy is tűnik a szófosó bejegyzésekből, hogy könnyen beszélek) és a jelen állapotáról, arról a problémáról, amiért idejött. Megint fogyott a százas pzs. rendesen, meg a Xanax és a Frontin. 2-3-an még mindig bírjuk egyben, szóval ha ennél durvább nem lesz, akkor nem lesz nagyon nehéz ez az 1 hónap. Komoly volt hallgatni jófej, értékesnek tűnő embereket, ahogy arról beszélnek, hogy mekkora szarnak látják magukat, látni a nagydarab, kigyúrt srácot rázkódó vállakkal, stb. Sokukhoz képest nekem jó életem volt/van és el is gondolkodtam, hogy milyen gáz vagyok, amiért az övékhez képest pitiáner dolgok miatt ...
fel
le
Fehérbe burkolt már a táj,
Megrázta dunyháját az ég.
Minden gyerek izgulva vár,
Száncsengőt, békét, gyertyafényt.
A hóemberek strázsálnak,
Kémlelik, mit rejt az égbolt.
Üdvözlet a piros ruhásnak!
Ilyen nagy puttonya régvolt.
Integet a nagy-szakállú,
Ma hozzátok megérkezett.
Kéményen huppant be hátul,
Varázslata, a képzelet.
Fényes csizmák ablakokban,
Megteltek ínyencségekkel.
Minden jóval megrakottan,
A lelkünk tele kincsekkel!
Szent Miklós csak mosolyog most,
Terád kacsintva még, megáll:
-Békés Karácsonyt Kívánok!-
Mondta, s ahogy jött, tovaszállt.
- Black Ice -
*Barátunk már nincs köztünk, elragadta a halál. De sorai köztünk szállnak, emlékeink közé így visszajár.
fel
le
2022. június 8.-i jegyzet:
de a csoport kb. fele (10-en vagyunk, 6 nő, 4 férfi) máris megreccsent, ezért úgy osztogatták a pánik-, meg sírásrohamokra a bogyókat, mint a cukorkát. Én az (egyelőre?) egybenmaradtak táborát erősítettem.
Úgy tűnik a csapat összetart, mert ahogy kijön valaki a rohamából, nyújtja a kezét annak, aki meg akkor zuhan bele. Ezt persze leginkább a nők csinálják egymás közt, meg az egyik srácot is istápolták, de azért a skacok is figyelnek egymásra. Én az a fajta vagyok, aki nem tud mit kezdeni a sírással, leblokkolok és azt se tudom hová nézzek zavaromban, így érzéketlennek tűnhetek. Ez lehet gyári beállítás is, mivel férfi vagyok, de nyilván annak is van benne szerepe, hogy a szülők sosem mutattak példát arra, hogy hogyan kell kezelni. Ők nem sírtak előttünk (ha nagyritkán mégis megtörtént és még le is bukott valamelyikük, akkor úgy tettek, mintha nem történne meg) és ha más tette, azt is leszólták, minket is, szóval minden esetben azt üzenték, hogy helytelen ...
fel
le
2022. június 7.-i jegyzetem:
Nem tudom meddig tudok itt lenni, mert nem én lennék, ha nem mostanra estem volna vissza a rosszullétekbe, de nem akartam sokadszor is lemondani, meg lehet, hogy csak 1-2 szar napom lesz, akkor meg kár lenne az egészet halasztani újra, pláne hogy heteket kell várni, mire bejut az ember. Tegnap délután jött rám a távolsági buszon a rosszullét és ki is tartott estig, amíg el nem aludtam. Fater mondta, hogy ne jöjjek be, de a fentiek miatt bejöttem. Ha tényleg napi szintűek lesznek, akkor nyilván hazamegyek, haza is kell menni, mert nem lehet hiányozni az ülésekről, de kivárok, mert mint mondtam, lehet hogy csak 1-2 nap lesz szar. Pihenni is tudok, mert amikor épp' nincs foglalkozás, vagy ülés, akkor bent lehetek a kórteremben és feküdhetek. Ezzel is kiegyeznék, ha amikor kéne, fel tudnék kelni és részt tudnék venni a feladatokban. Majd kiderül, de ami tőlem telik, azt kihozom magamból. Egyelőre a szorongásom ezerrel melózik az idegen közegtől, idegen ...
fel
le