- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
csak kedvem sem volt írkálni (sem) és nem is igazán történt olyasmi, amiről érdemes lett volna. Amikről mégis, azokról meg azért nem írtam/írok, mert nem publikusak, a másik esetben pedig bizonytalan a helyzet. Próbálkozom aktivizálni magam, mert a rajzolással is leálltam egy ideje, de ma (vagyis már tegnap, mivel éjjel van) rávettem magam és más teendőkre is muszáj lesz.
A ház elvileg haladni fog idén, már gyűlik a pénz rá és elvileg szakik is vannak, de a tapasztalatok miatt majd akkor hiszek bármit, ha látom a megvalósulást. Vannak tervek a nyárra, de kérdéses, hogy melyek fognak összejönni így, hogy csomó pénz megy a felújításba és ugye itthon kell lennünk, hogy fogadjuk a szakikat. Azért remélem, hogy minimum egy program össze fog jönni, mert rohadtul unom már, hogy soha, sehová nem megyünk, meg nem történik velünk semmi. Tavaly ugye majdnem összejött egy 3 napos lazulás, de 'természetesen' egy-két héttel a lefoglalt időpont előtt derült ki, hogy másra kell a 'nyaralásra' ...
fel
le
Legyen világosság, és lőn világosság!
Sötétben tengette napjait. Fény nélkül. Nem hiányzott neki. Ismerte azt. A kezei közt tűz égett. Körülötte víz és a mindenség. Ereje hatalmas volt. Teremteni volt képes. De végtelen idők óta csak leste, mikor jön el az ő ideje. Létezett, sötét árnyékaként isteni önmagának.
Amikor végtelen gondolatában belegondolt, megremegett körülötte az egész. Világot gondolt, és elindult azt keresni. Tudta, hogy a semmibe megy és semmit talál. Biztos volt benne, hogy magának kell felépíteni azt.
És elkezdte...
Előbb felkapcsolta szellemének füstölgő gyertyáját.
Majd helyet talált fortyogó vizeinek.
Létrehozta a szárazföldet fáinak és tüskés virágainak.
Sötét csillagokat, kénes napot és rejtőző holdat teremtett.
Állatokat hozott létre, égre, vízbe és földre.
Játékának megalkotta a férfit és ördögi művének - annak oldalbordájából - a nőt.
Majd lefeküdt.
- Nem szoktam én a munkát - mormogta, és fáradtan elaludt.
***
- Uram - kopogtatott be hozzá ...
fel
le
Sziasztok kedves Barátaim!
Bevallom, hogy a naplómat úgy szerettem volna írni, hogy ne mindig az oldallal kapcsolatos aktualitásokról szóljon. Néha szerettem volna megírni nektek egy jó történetet, ami velem és családommal történt, vagy az is eszembe volt, hogy időnként felkérem valamelyikőtöket, hogy írjon nekem egy bejegyzést, ami felkerülhet a heti ajánló vezércikkébe.
Na ez nem mindig akar összejönni.
Mindig vannak aktualitások, vagy problémák, amikről ki kell nyilatkoztatnom az álláspontomat... Így, ugyan ígértem, hogy majd írok nektek a szerzői jogokról is, de azt már annyira kijavítgattuk az impresszumban (fő oldal alja, vagy segítség gomb mindenütt, bal oldalon csúszkálva), hogy szerintem erről nem fogok többet locsogni. Akit érdekel, kérdezzen személyesen.
Be kellene számolnom a megalakult klubokról is, de ezzel se foglalkozzunk most. Csináljátok, próbálgassátok, ha valami nem tiszta, keressetek!
Kis (igaz) történet nektek is..., a Rózsadombról lopva;-)
A minap a ...
fel
le
A mélymulcs nálam a 10cm vastagságútól az 1méteres vastagságig megtalálható. Az alapja javarészt szalmás-szénás kecskealom, nem 24 órás, hanem olyan, amelyen legalább egy hónapig álltak a kecskék az ólban. Néhány csoportban 24 órás lócitromot gyűjtenek, minden bizonnyal brit tudósok és a NASA által is elismert okok miatt, de egész életemben annyi típusú trágyadombot láttam már a saját udvarunkban is, s abban óriási tököket, hogy akármit már nem hiszek el.
És meséltem ma valakinek, hogy én nem ragaszkodom a szabályokhoz, nem is hiszem, hogy annyival jobb mereven ragaszkodni pl. Iván féle tanításhoz, mint néhányan a Szentírást se tartják be annyira, - mert eleve mindenkinek mások a körülményei és a lehetőségei, és főleg a kertje.
Ha irányként tekintünk rá (mert amit ő csinált, az neki bejött), akkor alighanem kevesebb megfelelési kényszer, s az abból adódó kudarc ér. Tanulópénz mindig lesz, de meg kell tanulnunk a saját kertünket.
A saját mélymulcsom pedig azt tanította, hogy ...
fel
le
hogy egy sorstárs lett öngyilkos a tegnap (vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnapelőtt) koraesti vonatgázolásnál Nagykőrösön. Hátborzongató, mert olvastam a bejegyzését tegnapelőtt, amiben arról írt, hogy mostanság naponta gondol arra, hogy vonat elé fekszik és fél magától, mert a napokban többször is elindult az állomásra. A posztját azzal zárta, hogy nem igaz az, hogy aki beszél róla, az nem teszi meg. Írtunk neki páran, de nem reagált. Ez tegnapelőtt délutáni poszt volt, koraeste pedig ezúttal tényleg kiment a vonat elé! Ugyan szembejött velem aznap este a baleset híre, de nem tudtam, hogy róla van szó, mivel a cikk nem említett sem nemet, sem kort, nevet meg nyilván pláne, csak egy ismerősétől tudtam meg, hogy őt ütötte el a vonat. Volt ő is a terápián és ismételt volna, de így már sajnos nem tud. Én újra nekifutok, már csak azért is, hogy ne jussak ugyanerre a sorsra. Talán harmadszor már fog majd rajtam a terápia, addig meg péntekenként dumálgatok az itteni dokival.
Más ...
fel
le
az 'első' beszélgetés a pszichodokival. Jóideje nem jártam nála, de úgy vagyok ezzel a (ki)beszélgetősdivel, mint a fájdalomcsillapítóval; csak akkor folyamodom hozzá, ha már nagyon muszáj. Eléggé hullámzó a helyzet az utóbbi időben, nagy a kilengés a fent és a lent között és a váltások közti idő is meredek, mert egyik pillanatról a másikra kattan át valami a toronyban. A Lángoló agy című filmben produkált ilyeneket a főszereplő, persze nála más volt az ok, de aki látta a filmet, annak megvannak fejben azok a jelenetek. Na, kb. úgy néz ki a dolog nálam is. :-D Ellentmondásosak is dolgok, pl. semmi kedvem semmihez, mégis valami hajt, hogy alkossak, tegyek-vegyek, beszéljek (szóban, vagy írásban), baromkodjak (ez egyfajta kompenzációnak tűnik, mert mindig sokat poénkodom és röhögök szar időszakban, de legalább valami pozitív megnyilvánulás). Nincs életkedvem, sem célok, mégis vannak, akár nagyratörőek és akkor el is hiszem, hogy bejönnek, aztán amikor a realitás kap szerepet, akkor látom ...
fel
le
Nyár elején elérkezett a várt pillanat,
izgatottan ébredtem, akár a pirkadat.
Kíváncsiság borzolta fel testem és lelkem,
nem utaztam eddig repülőn életemben.
Lábaim is maguktól sprinteltek előre,
hogy mielőbb ott lehessek a levegőben.
A hajtómű süvítő hanggal felmorajlott,
és a gép emelkedve felfelé áramlott.
Impulzusára hallószervem eltömődőt,
mivelhogy légnyomás változás készülődőt.
Engedélyezett magasságnál a kapitány
egyenletesen tartotta a fő útirányt.
Ablakon kitekintve fantasztikus látvány
tárult elém, a szikrázó napsütés láttán,
ahogy hófehér vattapamacs a magasban
táncot lejt, amint felcsendül a szél dallama.
Hollandia légteréből a panoráma
elbájolt, akárcsak egy operett nyitánya.
Parcellák szemléltették színes varázsukat,
erre az elbűvölő helyre vitt az utam.
2023. 01. 19.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
fel
le
fogad a pszichológus és innentől kezdve minden pénteken jelenésem lesz nála. A négyhetes, befekvős, intenzív csoportterápiát egyelőre jegelem, mert két nekifutás sem fogott rajtam, szóval vagy alkalmatlan vagyok rá, vagy csak túl vastagra sikerült építeni a védőfalakat. Ez a heti 50 perc nyilván nem lesz olyan, mint a kórházban a napi többórás foglalkozások, beszélgetések, de mégis szakavatott személytől érkeznek majd visszajelzések, iránymutatások. Nem szokásom megnyílni (a fogadott Tesómnak igen, de nem fogom traktálni, mert van elég baja és amúgy is az én dolgom vállat tartani), viszont már 'megtelt a tárhely' és mivel a fatert nem érdekli, hogy mi van bennem, meg sok dolgot nem is lehet vele megbeszélni, mert egyből ordítva hárít, támad, érvényteleníti a mondandómat, vagy az adott reakciómat (ezek miatt ugrottam össze vele a napokban), másokat meg szintén nem fogok traktálni, ezért marad a szaki, akinél 'legálisan' lehet kimondani, ami nem fér már el bent. Olyan vagyok, mint egy ...
fel
le
A tegnapi napom lehetett volna nagyon gáz, mert a fater megint megvillantotta a nárcisztikus vonásait, jól össze is balhéztunk, meg ismét a képembe tolódott a valóság bizonyos dolgokkal kapcsolatban és volt is emiatt pár nehéz órám, de aztán jöttek az áldások és mindez erőt adott, egyelőre még hat az a jó érzés.
- Csupán 1.500 forintunk maradt, mert egyrészt ebben a hónapban ugye jóval kevesebb pénzt küldtek, 1/3-át a szokásos összegnek, másrészt apám kölcsön is adott a szomszédnak és 2.-án jönnek csak a pénzek, úgyhogy ment a sakkozás, hogy hogyan is legyen addig. A kajával nem lett volna gond, azzal sikerült úgy zsonglőrködni, hogy elég legyen, viszont az állatoknak is kell étel, elfogyott a budipapír is, mosogatószer is pont most fogyott el, stb., erre talált apám pénzt az egyik felsőjében és 4.500 forintunk lett. Már ennek is örültünk, vett is, ami fontos volt és belefért a keretbe (szinte semmi, ilyen árak mellett -.-), de aztán hívta a Gabi, hogy van-e pénzünk (ez aztán a ...
fel
le