újabb események régebbi események további események
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:57
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:45
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Pinokkió módosította a cikkét
13:47
Ilona módosította a naplóbejegyzését
11:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

A lusta asszonyka effektus

2012. november 15.

Vissza a naplóhoz

Mindenki hallott már anyósviccet, ugye? Nos, az én anyósjelöltemre ezen viccek mintegy 80%-a igaz lenne. De nem is ez a lényeg.
"Anyóspajtás", ahogy anyukámmal hívjuk, nem éppen a világ legjobb háziasszonya. De még csak a leggondoskodóbb anya címét sem nyerné el soha.
Egyébként nincs vele bajom. Békén hagy, békén hagyom. Éldegélünk egymás mellett szépen, csendesen, kulturáltan. Csak éppen teljesen lelomboz. Az összes élettársi lelkesedésemet kiöli belőlem. Na persze nem ő az élettársam, hanem a fia. Az én Drágám. Aki minden tőle telhetőt megtesz értem. Így aztán kicsit el is kényelmesedtem.
A bejegyzést a lelkesedésem pillanatnyi felvillanása ihlette. Ugyanis tegnap mondtam valamit, amit nem akartam. Úgy hangzott, mintha panaszkodnék. Anyós ugyanis nem főz szinte soha, kaja sincs itthon, így mindig veszünk valami hideg kaját kettecskén, mert ugye a főzéshez minden alapanyag drága és egyikünk sincs olyan helyzetben anyagilag, hogy eltartsuk magunkat. Szóval, tegnap kicsúszott valami a kis számon, amivel jól a lelkébe tiportam a Szerelmemnek. Borzalmas lelkifurdalásom volt utána és próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem úgy értettem. Mert tényleg nem volt szándékos és tényleg nem úgy értettem. Elhatároztam hát, hogy ma meglepem. Mivel úgy alakult, hogy én ma nem mentem iskolába - valami rendezvény van és az előadónknak ott kellett lennie, szóval elmaradt az előadás -, fogom magam, felöltözök, és ahelyett, hogy főznék, mert ugye nincs miből, meg igazán anyukám konyhai tehetségét sem örököltem - mert ő igazi tehetség -, elszaladok abba a kínai étterembe, ahová egyszer elmentünk, és ahová ő is járt párszor a nyáron. Meglepem, megetetem, és jóvá is teszem, hogy lusta vagyok és néha nyűgös. Másképp is kiengesztelhetném, ha nem lenne vörös riasztás a tenyészeti központomban. De van. Meg amúgy is, fáradt lesz, mikor hazaér a munkából.

Tanulság: ha lusta is vagy, hálátlan ne legyél!

A bejegyzést írta: Reenzy

Hozzászólások

időrendi sorrend

2013. május 27. 23:48
Reenzy!!! Hol vagy???
2012. november 19. 19:33

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2012. november 16. 11:25

Kedves Reenzy!

Ha anyósjelölted negyedszázad alatt nem tanult meg főzni, akkor már nem is fog, mert nyilván anyagilag megteheti, hogy étteremben ebédeljen, és a nem túl olcsó, minőségi felvágottakat, zöldségeket megvegye.

Volt egy nagyon régi bankreklám, amely takarékosságra sarkallt, azzal, hogy egyesek azért takarékoskodnak, mert ezt látták otthon, mások meg azért, mert nem ezt látták.

Egyszer próbáld meg összeszámolni, mennyit költesz hideg kajára, utána konzultálj édesanyáddal, hogy ennyi pénzből mennyi meleg ételt tudnál főzni.

Szerintem a meleg étellel jobban jól lehet lakni. A főzés pl. engem mindig nyugtat. Néhány alapfogást megtanulsz és akkor könnyedén elboldogulsz az étel készítéssel.

Ezzel mindannyian jobban járnátok. És most könnyebb megtanulni, mint később, amikor már gyerekeid vannak.

Sok sikert!

Üdv: Yolla

Kedves Yolla!

Az anyós egyáltalán nem teheti meg, hogy étteremben ebédeljen. De még csak nem is igyekszik. A családjáról semmilyen szinten nem gondoskodik, sőt, elvárja, hogy mindenki kiszolgálja, mert ő "felnevelte" a gyerekeit és már nekik kéne őt eltartani. Megjegyzem, ideje bőven lenne, hogy tevékenykedjen itthon. Senki másnak nincs ideje, hogy főzzön vagy bármit csináljon. Nekem sincs, pedig csak iskolába járok. Hosszú a sztori és nem akarom a háta mögött becsmérelni. Az más kérdés, hogy ha jelenleg nem tőle függne, hogy tető van a fejem fölött, akkor a szemébe is megmondanám. Csak hát nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem. Még a saját fiát is kidobná az utcára velem együtt. Egy kedves szava nincs soha az emberhez, mindent csak elvár, és szinte minden nap a pénzt követeli. Na mindegy, nem is bosszantom magam..
2012. november 16. 11:25
Kedves Reenzy!

Ha anyósjelölted negyedszázad alatt nem tanult meg főzni, akkor már nem is fog, mert nyilván anyagilag megteheti, hogy étteremben ebédeljen, és a nem túl olcsó, minőségi felvágottakat, zöldségeket megvegye.

Volt egy nagyon régi bankreklám, amely takarékosságra sarkallt, azzal, hogy egyesek azért takarékoskodnak, mert ezt látták otthon, mások meg azért, mert nem ezt látták.

Egyszer próbáld meg összeszámolni, mennyit költesz hideg kajára, utána konzultálj édesanyáddal, hogy ennyi pénzből mennyi meleg ételt tudnál főzni.

Szerintem a meleg étellel jobban jól lehet lakni. A főzés pl. engem mindig nyugtat. Néhány alapfogást megtanulsz és akkor könnyedén elboldogulsz az étel készítéssel.

Ezzel mindannyian jobban járnátok. És most könnyebb megtanulni, mint később, amikor már gyerekeid vannak.

Sok sikert!

Üdv: Yolla
2012. november 15. 14:31

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. november 15. 11:44

Kedves Reenzy!

Őszinte vallomásod némiképp enyhíti micsoda súlyos gondokkal küzdesz. Éppen ideje lenne valami megoldást találni. Mert ami egyszer jó volt, nem biztos, hogy másodszor is az lesz. Bár ezt azonnal meg is cáfolom. Mert például minden kezdet nehéz...
A saját lábunkra állni a legnehezebb és akkor ezzel majdnem mindent elmondtam.
Senkire nem támaszkodnék. Ott kezdődik, legfeljebb néha jól jönne a segítség, amit elfogadnék.
Én a helyedben palacsintával kezdenék a páromnak kedveskedni. Nem baj, ha mégsem sikerül, a szándék a fontos! :-)

Tanulság: Soha ne éld bele magad más olyan helyzetébe, mellyel magad sem tudsz néha mit kezdeni? Magyarul: Ne kövesd az anyós jelölted példáját!

Pussz,
Éva

Teljesen egyetértek veled. Most is. Nem követem az anyós példáját, azonnal főbe is lőném magam. Arra pedig sajnos még sokat kell várnunk, hogy saját lábra tudjunk állni. A körülmények nagyon kedvezőtlenek. Igyekszünk mindenből a lehető legjobbat kihozni és egymás mellett állni. Jóban és rosszban, egészségben és betegségben, ecetera :) Csak tartanánk már ott, hogy minden a helyén van. Akkor én is jobban érezném magam, mert eltűnne a bűntudat, amiért gyakorlatilag eltart engem, plusz anyukám is támogat valamennyivel minden hónapban. Az iskola mellett sajnos nem tudok dolgozni. Nincs hol. De nem is panaszkodom tovább. Így is bódottág van, mert minden nap mellette ébredhetek és alhatok el. Nekem az is elég, ami van. Csak legyen velem.
2012. november 15. 11:44
Kedves Reenzy!

Őszinte vallomásod némiképp enyhíti micsoda súlyos gondokkal küzdesz. Éppen ideje lenne valami megoldást találni. Mert ami egyszer jó volt, nem biztos, hogy másodszor is az lesz. Bár ezt azonnal meg is cáfolom. Mert például minden kezdet nehéz...
A saját lábunkra állni a legnehezebb és akkor ezzel majdnem mindent elmondtam.
Senkire nem támaszkodnék. Ott kezdődik, legfeljebb néha jól jönne a segítség, amit elfogadnék.
Én a helyedben palacsintával kezdenék a páromnak kedveskedni. Nem baj, ha mégsem sikerül, a szándék a fontos! :-)

Tanulság: Soha ne éld bele magad más olyan helyzetébe, mellyel magad sem tudsz néha mit kezdeni? Magyarul: Ne kövesd az anyós jelölted példáját!

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: