Hajaj, fahaj...

2014. november 5.

Vissza a naplóhoz

...nem tudom, mia baj, de nagyon rosszul voltam, erősen dobogott a szívem, szorított a mellkasom, hányingerem volt, azt hittem , leteszem a kanalat.

Jutka barátnőmmel megbeszéltük, hogy nálam ebédel és délután elmegyünk a városba, sétálunk egy nagyot ebben a szép, meleg, napsütéses időben.

Megfőztem az ebédet, de Jutka késett és azt hittem, meghalok az éhségtől, ezért megebédeltem. Mire ideért a barátnőm, már gyöngyözött a homlokom és a fentebb említett gondokkal küzdöttem.

Végignyúltam a heverőn és vagy egy órát agonizáltam, s próbáltam meggyőzni Jutkát, ne hívja a mentőket, inkább ebédeljen meg.

Utána bevettem a gyógyszereimet és jobban lettem.

Hát, mit mondjak, nem mindenben előny a nyugdíjas kor.

A bejegyzést írta: Yolla

Hozzászólások

időrendi sorrend

D Klári

Meghalok az éhségtől, - nem játék, ha az ember azt érzi ... Ott lehetett a baj, no meg a gyógyszert is időbe kell bevenni, ha már van. Örülök, hogy jól vagy.

Én csak magam tudom riasztani ... :) Először is válogatás nélkül eszek mindent ami a hűtőbe található. Ilyen alkalmakra van benne, lekvár, savanyúság, befőtt ...

zsoltne.eva

Szerencsésen végződött, de fele sem tréfa... azért konzultálj egy szakemberrel...
Erről meg az jut az eszembe, nekem még egy alkalmi barátnőm sincs, aki rám nyitná az ajtót, hogy lebeszéljem... a lányom egészen biztos riasztotta volna a mentőket és engem már újraélesztettek volna. Abba belehalnék tuti...