Idióta
2012. július 14.
Két hónapja költözünk össze, a gyerekkel jöttünk ide, a pasimhoz.
Vannak konfliktusok, hol nincs?
Ma este a pasim 19 órára randira ment egy étterembe.
Egy nőcivel van még "tisztázatlan" megbeszélnivalója, akivel 2 hónappal ezelőtt kavart.
Mielőtt kilépett az ajtón, megkérdeztem: szex is lesz?
Mire azt válaszolta: nem tudom. Legalább azt mondta volna, áááá, dehogy.
Szánalmas seggfej.
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Szőlőszemem!
Legalább annyira kell vigyázni rájuk, mint nekik ránk. :)
Meg fogom találni!
Puszillak, Zsöti
Szia Kedves KisRéka! :)
A legfontosabbat le kell szögeznem: nem kell, hogy szexéhes legyen. :)
Bárki is legyen, és bármikor, nem ez a fontos.
Szeressen őszintén és nyitottan, elfogadón és érzékenyen, tisztelettel és csodálattal, önzetlenül. Ugyanezt fogja viszont kapni. :)
Ezekből már akkora parázs indul be, hogy természetes velejárója lesz a szenvedély, a végtelen vágy. A Boldogság. :)
Az "idiótával" - elnézést kérek ily távolból is a titulusért, de akkor ez őszinte gondolat - düh volt, amikor kiköltöttem, - sikerült tegnap este mindent megbeszélni, és békésen, barátságosan, egymást továbbiakban a munkában teljes vállszélességben erősítve úgy döntöttünk, hogy az iskolakezdésre külön költözünk.
Megyünk vissza a hazai pályára, az Otthonunkba.
Ennek örömére, hogy sikerült mindkettőnknek ezt a nagy terhet és feszültséget leraknia, tegnap este bontottunk egy üveg bort, és végre felszabadultan tudtunk egymásra mosolyogni, a legjobbakat kívánva a másiknak a jövőjére nézve.
Úgyhogy jól aludtam, energikus lettem, van reményteli jövőképem, és terveim a következő 7 éves ciklusra. :)
Addig is, gyakrabban kell járnom kiállításokra, ezek szerint. :D
Puszil Zsötem
Szia Zsötem!
A szellemgyógyász "művész" festőre gondolt vajon? mert az is lehet, hogy a szomszéd házban lakó szobafestő a nagy szerelem, vagy egy alkalmazott grafikus, aki a helyi hirdetőnél dolgozik.
Tudod, van, aki Szkeptikának hív, pedig szerintem a Realistácska inkább illene rám. Nem hiszek a tündérmesékben...
Szeptemberig meg jó borozgatást!
Réka
Szia Zsötim!
Amit leírtál... "Szeressen őszintén és nyitottan, elfogadón és érzékenyen, tisztelettel és csodálattal, önzetlenül. " ... remélem és tudom, hogy léteznek ilyen férfiak is, de úgy kell vigyáznunk rájuk, mint a világ legértékesebb gyöngyszemére!
Kívánom, hogy találd meg őt!
Puszillak!
Legalább annyira kell vigyázni rájuk, mint nekik ránk. :)
Meg fogom találni!
Puszillak, Zsöti
Amit leírtál... "Szeressen őszintén és nyitottan, elfogadón és érzékenyen, tisztelettel és csodálattal, önzetlenül. " ... remélem és tudom, hogy léteznek ilyen férfiak is, de úgy kell vigyáznunk rájuk, mint a világ legértékesebb gyöngyszemére!
Kívánom, hogy találd meg őt!
Puszillak!
Szia Je t'aime!
Kívánom, hogy sikerüljön, bár engem már se a húsvéti nyuszi, se a Mikulás nem vesz le a lábamról.
Lehet, hogy nekem is kellene a szellememet gyógyítani??? :)
Akkor a 17. vagy a 19. hónap nem ér? Ha akkor találkozol egy helyes szexéhes művésszel, akkor nem ő az igazi?
Ha véletlen mégis megtalálnád, akkor remélhetőleg kevesebb átalakítani való lesz és jobban megéri, vagy megbecsüli a befektetett energiát.
Ajánlott desztinációk:
http://galeria.lap.hu/budapesti_galeriak/20020650
http://galeria.lap.hu/varosi_galeriak/11258193
Minden jót!
Réka
A legfontosabbat le kell szögeznem: nem kell, hogy szexéhes legyen. :)
Bárki is legyen, és bármikor, nem ez a fontos.
Szeressen őszintén és nyitottan, elfogadón és érzékenyen, tisztelettel és csodálattal, önzetlenül. Ugyanezt fogja viszont kapni. :)
Ezekből már akkora parázs indul be, hogy természetes velejárója lesz a szenvedély, a végtelen vágy. A Boldogság. :)
Az "idiótával" - elnézést kérek ily távolból is a titulusért, de akkor ez őszinte gondolat - düh volt, amikor kiköltöttem, - sikerült tegnap este mindent megbeszélni, és békésen, barátságosan, egymást továbbiakban a munkában teljes vállszélességben erősítve úgy döntöttünk, hogy az iskolakezdésre külön költözünk.
Megyünk vissza a hazai pályára, az Otthonunkba.
Ennek örömére, hogy sikerült mindkettőnknek ezt a nagy terhet és feszültséget leraknia, tegnap este bontottunk egy üveg bort, és végre felszabadultan tudtunk egymásra mosolyogni, a legjobbakat kívánva a másiknak a jövőjére nézve.
Úgyhogy jól aludtam, energikus lettem, van reményteli jövőképem, és terveim a következő 7 éves ciklusra. :)
Addig is, gyakrabban kell járnom kiállításokra, ezek szerint. :D
Puszil Zsötem
Áprilisban (is) voltam a pszichotronikusomnál (szellemgyógyász), azt mondta, kb. 18 hónap múlva jön az Igazi párom. Olyan, akivel egymásra nézünk, és végig fut a villám bennünk. :) Akivel odafenn egymás mellé rendeltek, akivel összecsengünk és szavak nélkül is értjük egymást.
Nagyon figyelnem kell majd, mert nekem kell megszólítanom. :) Tudja, hogy valahol "vagyok", és mint mindannyian, ahogy Te is, várja a csodát. :) Csak egy ilyen alkalom lesz, hogy találkozzunk, több nem. "Megnézte", mivel foglalkozik az illető: festőművész. :) Még a küllemét is leírta, de többet nem mondhatott. Csak annyit, hogy most sincs távol tőlem.
Addig viszont éljek, élvezzem az életet, aminek a szex is része. Nem kell böjtölni azért, mert egyszer jön valaki, akire várunk.
Ez a mostani "kapcsolat" viszont nem a miénk, ezt megmondta a pasimnak is, ő is volt nála. Nagy tolerancia kell hozzá. Erőlködhetünk, de nem illünk össze.
Úgyhogy várd a csodát, ha eddig azt érezted, még nem teljes az, amiben Vagy.
Kívánom, hogy sikerüljön, bár engem már se a húsvéti nyuszi, se a Mikulás nem vesz le a lábamról.
Lehet, hogy nekem is kellene a szellememet gyógyítani??? :)
Akkor a 17. vagy a 19. hónap nem ér? Ha akkor találkozol egy helyes szexéhes művésszel, akkor nem ő az igazi?
Ha véletlen mégis megtalálnád, akkor remélhetőleg kevesebb átalakítani való lesz és jobban megéri, vagy megbecsüli a befektetett energiát.
Ajánlott desztinációk:
http://galeria.lap.hu/budapesti_galeriak/20020650
http://galeria.lap.hu/varosi_galeriak/11258193
Minden jót!
Réka
Mondanám, h. mán nem várok csodákat, de hazudnék...még várom. Magam sem tom, miért...
Nagyon figyelnem kell majd, mert nekem kell megszólítanom. :) Tudja, hogy valahol "vagyok", és mint mindannyian, ahogy Te is, várja a csodát. :) Csak egy ilyen alkalom lesz, hogy találkozzunk, több nem. "Megnézte", mivel foglalkozik az illető: festőművész. :) Még a küllemét is leírta, de többet nem mondhatott. Csak annyit, hogy most sincs távol tőlem.
Addig viszont éljek, élvezzem az életet, aminek a szex is része. Nem kell böjtölni azért, mert egyszer jön valaki, akire várunk.
Ez a mostani "kapcsolat" viszont nem a miénk, ezt megmondta a pasimnak is, ő is volt nála. Nagy tolerancia kell hozzá. Erőlködhetünk, de nem illünk össze.
Úgyhogy várd a csodát, ha eddig azt érezted, még nem teljes az, amiben Vagy.
Szia Bianka!
2 hónappal ezelőtt volt már egy mosolyszünet, akkor 3 hétig mással "járt".
Mivel több napig nem voltunk együtt (nem volt szex), így alakult (napi rohanás, munka, eltérő életritmus, stb.) úgy gondolta, hogy akkor mi nem vagyunk már együtt, és ismerkedhet...
Ez volt a kavarás része. Miután rájöttünk mindketten, hogy az elmúlt 1 évet nem lehet csak úgy lerakni, kibékültünk, és összeköltöztünk. Próbáljuk meg, hátha működik.
Megpróbáltuk.
Üdv., Zsötem
Kedves Éva!
A naivság tőlem messze áll. :)
Az összeköltözés egy próba volt. Engedtem a kérésnek, és a burkolt "zsarolásnak", ha én nem megyek oda, majd jön más. Mert ugye tele van a város elvált, magányos, gyerekes asszonyokkal, akik kapnak a frissen elvált 50-es pasikra.
Én folyamatosan tiltakoztam a költözés ellen, mert szabadnak születtem. :) Szárnyalok és repülök, ha meg nem perzsel a szerelem, minek összeköltözni?
Felőlem kavarhatnak, de akkor, mikor már nem lesz közünk egymáshoz.
A normális pasik nem ilyenek, és vannak normálisak, tudom. :) Volt is, lesz is.
Az a pár mondatod, amit első indulatból leírtál ide mások olvasatában pontosan azt mondja, amit itt a hsz-ekben megfogalmaztunk. Nem szeretjük, ha "falhoz állítanak bennünket"... ha ilyen és ehhez hasonló "zsarolásoknak" vagyunk kitéve, hogy bármikor, bárkivel pótolhatóak vagyunk, pontosan azért, amit te is gondolsz... "tele van a város..."
Szabadnak születtünk, de mégis jólesik, ha néha erős karok korlátozzák ezt a nagy szabadságot és ha elengednek, akkor is azt szeretnénk, ha ugyanezt nem próbálnák ki másutt, mással is. Mert, ha csak idáig terjed egy kapcsolat, akkor nem szabad engednünk.
Pussz,
Éva
Ó te kis naiv... Téged ennyire felzaklatott, még csak most ébredezel? Mitől lett volna jobb, hogy összeköltöztél vele? Nem tudtad, hogy minden pasi egyforma? Kár a beléjük fektetett energiáért!... Próbáld csak elhitetni magaddal, hogy nem zavar, ha mással is kavar. Nem fog menni!
Ebből a kapcsolatból minél előbb ki kell lépni, amíg emelt fővel teheted...
A naivság tőlem messze áll. :)
Az összeköltözés egy próba volt. Engedtem a kérésnek, és a burkolt "zsarolásnak", ha én nem megyek oda, majd jön más. Mert ugye tele van a város elvált, magányos, gyerekes asszonyokkal, akik kapnak a frissen elvált 50-es pasikra.
Én folyamatosan tiltakoztam a költözés ellen, mert szabadnak születtem. :) Szárnyalok és repülök, ha meg nem perzsel a szerelem, minek összeköltözni?
Felőlem kavarhatnak, de akkor, mikor már nem lesz közünk egymáshoz.
A normális pasik nem ilyenek, és vannak normálisak, tudom. :) Volt is, lesz is.
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Sajnos van arra is példa, rövidebb/hosszabb kapcsolatokban is, de ezt nem ilyennek gondolom. Értelmes emberek, értelmesen képesek beszélgetni. Ha már nem kőbunkót lengetünk, akkor kommunikáljunk ehhez méltóan. :)) Én ebből indulok ki.
Üdv:A
Ebből a kapcsolatból minél előbb ki kell lépni, amíg emelt fővel teheted...
ha vkivel 2 hónapja (még) kavart mire fel az összeköltözés?!
2 hónappal ezelőtt volt már egy mosolyszünet, akkor 3 hétig mással "járt".
Mivel több napig nem voltunk együtt (nem volt szex), így alakult (napi rohanás, munka, eltérő életritmus, stb.) úgy gondolta, hogy akkor mi nem vagyunk már együtt, és ismerkedhet...
Ez volt a kavarás része. Miután rájöttünk mindketten, hogy az elmúlt 1 évet nem lehet csak úgy lerakni, kibékültünk, és összeköltöztünk. Próbáljuk meg, hátha működik.
Megpróbáltuk.
Üdv., Zsötem
Én egyáltalán nem. :)
Csak a beleheccelt energiát, amit eddig ráfordítottam, hogy kihúzzam a lelki válságból, mikor egy éve otthagyta a felesége egy fess srácért. Akárhogy próbáltam egészségesebb, ésszerűbb életmódra sarkallni, annál inkább - bosszantásként - az ellenkezőjét csinálta.
Most már inkább magamra figyelek, meg az alkotói munkára. :)
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Azért lehet hinni a férfiaknak, és bízni is bennük. :) Nem mindnek, persze.
Szerintem minden "párnak", akármilyen szintű viszonyban vannak is egymással, rendszeresen át kellene beszélnie a kapcsolatát. Nem várni, míg a vélt vagy valós sérelmek annyira felhalmozódnak, hogy csak vagdalkozni tudjanak velük egymás felé.
Hál' Istennek nincsenek tisztázatlan megbeszélni valóim. :)
Üdv., Zsöti
Szia, Je t'aime!
Szóval, nem tudtam, valóban, ezeket az előzményeket.
A munkahelyen kollégák dolgoznak, akik sokszor több időt töltenek együtt, mint a családtagjaikkal.
De nem tartom jónak a kollégák közötti szerelmi viszonyokat, azok 90 %-a visszaüt, mint a bumeráng.
Üdv: Yolla
Nálunk előbb a barátkozás volt, utána jött a közös munka.
A munkatársi viszonyból is lehet harmonikus párkapcsolat. Van rá példa minden cégnél, szerintem. Persze ennek több verziója létezik, mikor bujkálva, légyottokon randiznak, vagy céges bulin van egy etyem-petyem. :)
Van a barátaim között szépen élő, családot alapító házaspárok, akik kollégákból lettek azzá. Nem csaltak meg senkit, egyszerűen jól érezték magukat együtt munkaidő alatt és azon túl. :)
Igen, gyakran több időt töltenek egy cégnél összezárva a kollégák, mint otthon, és ugyan kinek mondják el legelőbb az otthoni gondokat, ha nem egy megértő kollégának, kolléganőnek.
Jó kis kanyart tettünk ebben a témában. :)
Köszönöm a válaszod,
Üdv., Zsöti
Lányok, valamit félreolvastatok. :)
Bő 1 éve tart a kapcsolat. A gyerekek kezdettől fogva ismerik egymást.
Együtt dolgozunk, sőt, 1984-ben már jártunk is együtt.
Róla írtam a "Kan" című cikkemet. Tehát nem teljesen új a dolog. (Ami akkor nem működött, az úgy tűnik, most sem...)
Reggel-délben-este együtt voltunk-vagyunk. Itthon a munkahelyi dolgokat beszéljük meg, bent az otthonit. Nehéz külön választani egy ilyen kapcsolatban a munkát a magánélettől. Ráadásul ő a főnököm. Mivel egész nap együtt vagyunk, a keze alá dolgozom, ez olyan bizalmi állás is.
Estére elfárad a kapcsolat.
Eleinte fura volt, hogy hazajövök a főnökömmel, reggel meg bemegyek a pasimmal dolgozni, aki utasítgat erre-arra. :) Ott nem tudjuk 100%-ban lerakni azt, hogy férfi-nő vagyunk, itthon meg azt, hogy kollégák. Ott is beszólok neki, ha valami nem tetszik, ő meg itthon osztja az észt, mint a beosztottaknak.
Alapjában véve egészségtelen szituáció.
Én sportos, filigrán alkat vagyok, szeretem, ha a másik is rendben van. Neki erősen kellene ezen dolgoznia, és egy darabig ment is a fogyókúra, a sport. Ő is jobban érezte magát, a környezete is dicsérte, milyen sokat változott, jó irányban. Itt azonban megállt az igyekezet. Behabzsolta az elismerést, és kezdett lazítani a diétán. Nem kicsit, hanem mértéktelenül. Egy évig dolgoztam rajta, hogy lelkileg helyre rázódjon a házassági káosz, majd válás közben-után. Megcsinosodott, sármos lett, segítettem az új ruhatárat összeállítani, hogyan borotválkozzon, színeket, illatokat választottam neki, stb. Kikupálódott, és ezt észre vette más is. No azért még messze maradt az ideálistól, de jó volt az irány.
Ahogy jöttek vissza a kilók, és minden igyekezetem kudarcba fulladt, úgy lettem egyre ingerültebb, kritikusabb vele. Nagy tolerancia kellett a részemről, hogy elfogadjam úgy, ahogy van. Ő erre megmakacsolta magát és csak azért sem úgy csinálta a dolgokat, ahogy szóvá tettem. Az egymás mellett élés és dolgozás feszültségekkel telivé vált. Egyébként sem szerelmi kapcsolatként indult már a kezdetén sem. Mindegy.
Ami miatt ezt a naplóbejegyzést írtam szombat este, annak az volt az oka, hogy felháborítónak és megalázónak tartottam a viselkedését. Legalább várja meg míg visszaköltözünk, és utána kezdjen találkákba. Nem az zavart, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, menjen, érezze jól magát, de ne járasson le a város és az ismerőseink előtt.
Egyébként a beszélgetésükön kívül nem történt semmi, arra sem emlékezett másnap hogy nekem mit válaszolt, mikor kilépett az ajtón...
Bejárunk együtt dolgozni, megoldjuk amit kell, majd hazajövünk, és ülünk a monitorok előtt.
Mindenki a saját szobájában....
Szóval, nem tudtam, valóban, ezeket az előzményeket.
A munkahelyen kollégák dolgoznak, akik sokszor több időt töltenek együtt, mint a családtagjaikkal.
De nem tartom jónak a kollégák közötti szerelmi viszonyokat, azok 90 %-a visszaüt, mint a bumeráng.
Üdv: Yolla
Szia, Zsöti!
Megbocsáss, de kissé felelőtlen voltál. Nem magad miatt, az a Te dolgod, de a gyermekedet nem teheted ki egy olyan kapcsolat viharainak, amely meglehetősen gyenge alapokon áll.
Két hónap alatt nem biztos, hogy megismered a másik embert.
Tapasztalatom szerint senkit sem lehet akarattal megváltoztatni, ahhoz, hogy változtasson, nagyfokú szeretetre és tiszteletre van szükség a részéről, s ha ez megvan, magától alkalmazkodik az elvárásaidhoz is.
Az, hogy idegen nővel elmegy randevúra, azt jelenti, hogy máris kikacsingat a kapcsolatból.
Bocs, hogy ezt mondom.
Remélem, sikerül megoldanod ezt a helyzetet.
Sok szerencsét hozzá.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Bő 1 éve tart a kapcsolat. A gyerekek kezdettől fogva ismerik egymást.
Együtt dolgozunk, sőt, 1984-ben már jártunk is együtt.
Róla írtam a "Kan" című cikkemet. Tehát nem teljesen új a dolog. (Ami akkor nem működött, az úgy tűnik, most sem...)
Reggel-délben-este együtt voltunk-vagyunk. Itthon a munkahelyi dolgokat beszéljük meg, bent az otthonit. Nehéz külön választani egy ilyen kapcsolatban a munkát a magánélettől. Ráadásul ő a főnököm. Mivel egész nap együtt vagyunk, a keze alá dolgozom, ez olyan bizalmi állás is.
Estére elfárad a kapcsolat.
Eleinte fura volt, hogy hazajövök a főnökömmel, reggel meg bemegyek a pasimmal dolgozni, aki utasítgat erre-arra. :) Ott nem tudjuk 100%-ban lerakni azt, hogy férfi-nő vagyunk, itthon meg azt, hogy kollégák. Ott is beszólok neki, ha valami nem tetszik, ő meg itthon osztja az észt, mint a beosztottaknak.
Alapjában véve egészségtelen szituáció.
Én sportos, filigrán alkat vagyok, szeretem, ha a másik is rendben van. Neki erősen kellene ezen dolgoznia, és egy darabig ment is a fogyókúra, a sport. Ő is jobban érezte magát, a környezete is dicsérte, milyen sokat változott, jó irányban. Itt azonban megállt az igyekezet. Behabzsolta az elismerést, és kezdett lazítani a diétán. Nem kicsit, hanem mértéktelenül. Egy évig dolgoztam rajta, hogy lelkileg helyre rázódjon a házassági káosz, majd válás közben-után. Megcsinosodott, sármos lett, segítettem az új ruhatárat összeállítani, hogyan borotválkozzon, színeket, illatokat választottam neki, stb. Kikupálódott, és ezt észre vette más is. No azért még messze maradt az ideálistól, de jó volt az irány.
Ahogy jöttek vissza a kilók, és minden igyekezetem kudarcba fulladt, úgy lettem egyre ingerültebb, kritikusabb vele. Nagy tolerancia kellett a részemről, hogy elfogadjam úgy, ahogy van. Ő erre megmakacsolta magát és csak azért sem úgy csinálta a dolgokat, ahogy szóvá tettem. Az egymás mellett élés és dolgozás feszültségekkel telivé vált. Egyébként sem szerelmi kapcsolatként indult már a kezdetén sem. Mindegy.
Ami miatt ezt a naplóbejegyzést írtam szombat este, annak az volt az oka, hogy felháborítónak és megalázónak tartottam a viselkedését. Legalább várja meg míg visszaköltözünk, és utána kezdjen találkákba. Nem az zavart, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, menjen, érezze jól magát, de ne járasson le a város és az ismerőseink előtt.
Egyébként a beszélgetésükön kívül nem történt semmi, arra sem emlékezett másnap hogy nekem mit válaszolt, mikor kilépett az ajtón...
Bejárunk együtt dolgozni, megoldjuk amit kell, majd hazajövünk, és ülünk a monitorok előtt.
Mindenki a saját szobájában....