újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Kiforratlan Egyperces novella - Sínen vagyunk

2011. február 12.

Vissza a naplóhoz

Emberünk hatalmas léptekkel haladt a vonat állomás felé. Arcán a mosoly, már-már vigyorra váltott át. Mindenki, aki reá nézett, vissza mosolygott, és feldobódott.
Ha rá nézett az ember azt gondolta: "Micsoda boldog fickó! Több ilyen emberre van szükség a világon!"
Ahogy haladt az útján kémlelte a házak ablakait, hol egy fiát homlokon csókoló édesanyát látott, hol pedig egy vadul szeretkező fiatal párt, és volt, ahol az idősek békében nézték a televíziót. Csodálatos világ.
Amint megérkezett emberünk a peronra, keze fejét homloka elé tette, majd körülkémlelt. A távoli napsütötte homályban meglátta a közeledő vasúti szörnyet. Meglazította nyakkendőjét. Beletúrt a sűrű hajába. Majd lelépett a peronról, a vonat alá vetve magát. Még mindig mosolygott. Még akkor is, mikor minden testrészén átcsusszant a vonat, leszakítva karjait, lábait.
Az a mosoly valóban a boldogság mosolya volt egész végig emberünkön. A halál mosolya. Mert tudta, hogy...
Vége.

A bejegyzést írta: Cranium

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. február 16. 08:37
Ezt azért már mégsem!
 
2011. február 16. 08:29
Sínen vagyunk, mint József Attila?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: