November 1.
2011. október 30.
Kislánykoromban szerettem temetőbe járni. Közeli rokonaink sírjának rendbetétele szinte mindig szertartásszerűen zajlott: nagymamám a kertjében illatozó virágok közül levágott egy csokorra valót, kezébe vett egy kiskapát, gereblyét, locsoló kannát, úgy indultunk útra. Amíg ő kapálgatott, én vizet hordtam, és sétálgattam a sírok között. Gyönyörködtem a friss sírhantokon roskadozó koszorúhalmokból kikandikáló szebbnél-szebb virágokban, kíváncsian olvasgattam a szalagokra írt búcsúüzeneteket, mélyen beszívtam a sírcsokrokból áradó friss fenyőillatot.
Próbáltam elképzelni, milyen életük lehetett a hideg sírköveken elhelyezett fényképekről kedvesen rám mosolygó embereknek. Akkor még úgy kószáltam a sírok között, mintha múzeumban lennék, a hatalmas, súlyos márvány, gránit tömbökre, a rajtuk lévő arany feliratokra, mint érdekes látnivalókra tekintettem.
Nagymamám, akivel együtt gondoztuk a sírokat már réges-rég nincs az élők sorában. Amikor ellátogatok hozzá, és megállok a sírja mellett, mindig eszembe jutnak az emlékek.
Mindenszentek napja van. Ezen a napon minden évben készítek egy mohakoszorút, veszek néhány mécsest, és ünneplőbe öltöztetem a testemet és a lelkemet.
A temető előtt mindig hosszú kocsisor fogad, az emberek virágokkal, koszorúkkal, gyertyákkal a kezükben ballagnak csendesen befelé.
Míg odakint morajlás, hangos beszélgetés tölti be a teret, odabent meghitt, bensőséges hangulat uralkodik.
Egy másik világba lépünk be.
November eleje van, sötétség uralkodik az égbolton. Bárhova nézek, sárga gyertyalángokat táncoltatnak a hűvös szellők, narancsvörös fények pislákolnak a mécsesekben. A sírok közelében a fűszálak kecsesen hajladoznak, a fákról lehulló sárgás-barnás szélfútta levelek könnyedén szállingóznak. Különös érzés kerít hatalmába, békességet, nyugalmat érzek. Mintha a szeretteink lelke táncot lejtene körülöttünk.
Becsukom a szemem. Angyalokat látok, akik körtáncot járnak a nagyszüleimmel… fogják egymás kezét, légiesen suhannak, derűsek, boldogok. Azt üzenik a tekintetükkel, hogy jól érzik magukat ott, ahol vannak.
Hideg arcomon legördül egy forró, kövér könnycsepp, kezeimet összekulcsolom, halkan beszélek hozzájuk, imádkozom.
Amikor kinyitom a szemem, a fehér krizantémról lábam elé pottyan egy szirom, mosolyogva felveszem.
- Szeretlek benneteket, nyugodjatok békében!
- Lizelotte -
Video: youtube.com
Kép: Internet
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Liz !
Nagyon megható az emlékezésed. Jómagam is gyerekként kezdtem a temetőre kijárni először nagyimmal, majd édesanyámmal, s később már önállóan. Aztán a férjemmel, majd a gyerekeimmel, m most már vegyesen a párommal vagy a gyerekeimmel ha itthon vannak. Mi is eldöntjük merre indulunk, hol kezdjük és melyik temetőben zárjuk a sort. Ahogy életünkben haladunk úgy növekszik a látogatni való helyek száma, sőt a temetők köre is bővül. Elmondunk egy imát a halottainkért, s talán valahol belül magunkért is. A következő körséta a karácsonyt megelőző séta. Üdv Éva.
Sajnos igaz, az évek múlásával egyre több helyre kell menni. De ez az élet rendje.
Üdv,
L.
Liz ! Amíg olvastam a cikkedet,és hallgattam Demjént , végig sírtam.Ez most tényleg találó , a mai napra való a cikked.
joboszi
Köszönjük Lizelotte!
Pussz, Tündér
Nagyon szép ez a érzelmes, szép szavakkal kifejezett megemlékezés. Hasonló érzéseket ébreszt bennem is, amikor a sorok között járok, olyan béke, nyugalom vesz körül, mégis ha csak lehet elkerülöm a temetőt.
Egyedül szeretek ott is lenni az én szeretteimmel. A sok ember valahogy ott, ahol a csend uralkodik olyan zavaró.
Köszönöm.
Éva
Nagyon megható az emlékezésed. Jómagam is gyerekként kezdtem a temetőre kijárni először nagyimmal, majd édesanyámmal, s később már önállóan. Aztán a férjemmel, majd a gyerekeimmel, m most már vegyesen a párommal vagy a gyerekeimmel ha itthon vannak. Mi is eldöntjük merre indulunk, hol kezdjük és melyik temetőben zárjuk a sort. Ahogy életünkben haladunk úgy növekszik a látogatni való helyek száma, sőt a temetők köre is bővül. Elmondunk egy imát a halottainkért, s talán valahol belül magunkért is. A következő körséta a karácsonyt megelőző séta. Üdv Éva.
Megható megemlékezés volt!
Halottaink emlékét örökre őrizzük szívünkben.
Pinokkió
joboszi
Pussz, Tündér
Búcsúztató
http://www.youtube.com/watch?v=OTfpgL6TEyg
Boldog angyalok
http://www.youtube.com/watch?v=amw30WfTZiA&feature=related
Egyedül szeretek ott is lenni az én szeretteimmel. A sok ember valahogy ott, ahol a csend uralkodik olyan zavaró.
Köszönöm.
Éva
Tisztelt Lizelotte!
Színvonalas írás, sok érzelemmel.
Gratulálok!
Bokor
Köszönöm!
Örülök, hogy tetszett!
Üdv,
L.
Színvonalas írás, sok érzelemmel.
Gratulálok!
Bokor
Ez nagyon szép Liz!