Próba

N ez Én is imádom a tavaszt:)

Drága Évi!

Az embert az tartja életben, hogy van mihez kötődnie még, van amit szeret, ahol munkálkodhat,amit még megalkothat. Ilyen egyszerü. Igy még az időskori élet sem silányul le vegetálássá. A tevékeny életben benne van a "tevés" öröme, ami fárasztó, ha monotonná válik, de a természet gondoskodik a változatosságról..Nagyon sajnálom azt, aki nem él, vagy nem tud élni ezzel a lehetőséggel.
Igen, az ott középen egy füves "sétány", ahol-mikor megvettem ezt a kertet, egy keskeny sáros utacska volt.Most jó végigmenni, kocsival beállni a fűre. Kétoldalt gyümölcsfasor volt, egyrészük elöregedett, az idő őket sem kíméli,-azokat kivágtam, helyükön veteményes van,amit összel apránként felások.De hátul szintén van egy veteményes, középen pedig egy kis épület pihenőhellyel.Ennyi.
De látod, -Neked nem kell magyarázni-még ez a kis terület is értelmet ad az életnek ebben a nagy össze-viszaságban. Mert hol lehetsz-e ma csak a magad ura,ahol nem kell a markodban a választási papírokat gyűrögetni, ahol nem a napi bűneseteket hallgatod, hanem a madarak énekét? Persze mindezért meg kell dolgozni, de mit adnak ingyen? Én ezt így fogom föl és megelőlegezem, szerintem Te is és még vagyunk egy páran..

Puszim, Ica

Én is elővettem. Erre elkezdett esni. :)

Drága Ilikém! Le sem tagadhatnánk, hogy bennünket már csak az tart életben, hogy várjuk a tavaszt, a munka-, no meg az élet szeretete. Ezért ma én is utolsó téli álmomat álmodtam... és megállapítottam, hogy rettentő lusta vagyok... Azért csak kikecmeregtem az ágyamból a számítógépig, hogy ezt lepötyögjem... Nem lesz ez így jó, ha az első utam mindig oda vezet. :-)

Te, az ott a képen a kis kerted? Ott balra gyümölcsfák? Középen valami sétáló utca, haszontalan nagy füves terület - mondaná a volt párom. Mi van ott jobbra (csak nem már felásóztál?)

Nem hiszed el, de nálunk nem én vagyok a mag-beszerző..., hanem a lányom. Előszeretettel vásárolja a legkülönfélébb fűszermagokat - már van kettő évelő, ami be is jött - azt nézegeti, lapozgatja napjában... ha eljön az ideje, adogatni fogja a kezembe, én meg csak előkészítem a talajt, és belevetem...
Mondtam már neki, lányom, ez így nem lesz jó, ettől te nem fogsz megizmosodni, de mint a falra hányt borsó... csak nevet... :-)

Puszillak!