újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Ég veled!

Látogatók száma: 130

Ettől féltem. Az érzéstől, amit okozni fog majd, amikor vége lesz. Ezért húztam, halasztottam, minél későbbre szerettem volna kitolni...

Egyre többször gondoltam arra, hogy már nem ugyanazt érzem, ami korábban még hajtott a férfi felé. Mi változott meg? Miért nincs bennem ugyanaz a vágy iránta, mint régen? Hiszen mindössze féléve ismerem (ismerem?!), és ez alatt számtalanszor határoztam el, hogy ez volt az utolsó találkozásunk.

Aztán mégis folytatta tovább. Mi hajtotta? Mi vonzotta? Mit akart elérni azzal, hogy vállalta akár a kellemetlenségeket is elnyomva magában, azokért az egy pillanatokért, azokért a fél órákért, amikor önfeledten adhatták át magukat az érzéseknek, amikor maguk voltak teljes valójukban. Semmi és senki nem gátolta meg a fékezhetetlen ölelkezéseiket. Mit szeretett akkor vajon, magát az aktust? Vagy a férfit, akinek a karjaiban szinte elolvadt? Hogy a lábai előtt hevert? Azt, hogy egészen addig, semmire sem kellett gondolnia? De utána... igen. Akkor mindig hirtelen olyan üressé vált minden, olyan rideggé, mintha nem is ugyanaz az ember lett volna már, mint előtte. Az előbb még oly heves szeretkezésnek hirtelen vége lett… és nem értette a hangulatváltozás okát. Kereste a választ, de ott azokban a pillanatokban még maga sem tudta... Lemosta magáról a szerelem hagyatékát, és mintha semmi sem történt volna, képes volt valami egészen távoli, szextől és érzésektől mentes cselekvésre. Maradék józanságát összeszedve, a cikkeit formába önteni. Kezdett rájönni, hogy kettőjük között valami egészen más kezd kialakulni, mint amit korábban szeretett benne...
Részben megvalósult talán, amit keresett, de érzelmileg egyre távolabb került a férfitől... Megváltozott a viselkedése, amikor közeledett hozzá, szerette volna átölelni utána is, egy puszit adni… de a férfi eltolta magától. Akkor ő is elhúzódott, de fájt az elutasítása. Már nem volt annyira vicces. Ilyenkor nemegyszer feltette magának a kérdést - Szereti őt egyáltalán ez a férfi? Majd kimondta hangosan.
- Hát persze - volt rá a válasz... Milyen rideg, és hamis volt ez a válasza! Nem erre számított persze. Tudta, hogy ennek előbb-utóbb be kell fejeződnie, de amikor és ahogy ez bekövetkezik, attól nagyon félt...
Régi kapcsolatai jutottak az eszébe, azoknak is mindig így lett vége, valahányszor ez eszébe jutott, fájdalommal gondolt vissza azokra, akiket szeretett... És ettől félt. Az érzéstől, amit okozni fog majd a vége.
Ezért húzta, halasztotta, minél későbbre szerette volna kitolni, több esélyt is adva maguknak... Aztán valamit mintha megérzett volna. Megváltozott hangulatát észrevette és arra gondolhatott talán képes rá, hogy újra szeretheti, de nem érte el a célját. Még idő előtt abbahagyta... szeretett volna akkor is odabújni hozzá, de nem engedte, elfordult és már csak azt az ürességet érezte ismét, amitől mindig is menekült... El akarta mondani neki többször mit érez, megosztani vele a gondolatait, az érzést, de nem vette őt komolyan, vagy legalábbis nem értette meg, majd az egész szándéka más értelmet kapott a részéről... amikor megírta... először félreértette, majd félremagyarázta. Azt hitte, szabadulni akar tőle és elkezdett vádaskodni, szitkozódni, bántó, sértő szavakat vágott a fejéhez, meggyanúsította, fájdalmat okozva ezzel és ő egy idő után már meg sem próbált többet védekezni. Megértette, hogy az egyszer elkövetett rossz döntését soha nem lesz képes helyrehozni, nem fogja neki megbocsájtani, elfelejteni..., mindig a fejére fogja olvasni.

Eltelt egy-két nap és közben őrlődtem, egyre távolabb kerültem tőle, és amilyen hirtelen és viharos volt a megismerkedésünk, olyan gyorsan vége lett ennek a szenvedélyes kapcsolatomnak. Mit kellett volna még tennem?...
Feladtam.

A cikket írta: zsoltne.eva

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: taki

Kedves Éva!
A tanár úrral együtt jók voltak.
Üdvözli: Taki

Kedves Taki!

Köszönöm, ha így látja én is ezt gondolom. Az írástechnikával kapcsolatos javaslatait igyekszem megszívlelni, de mint lejjebb is írtam részemről könnyebb kívülre helyezni a személyt, akiről szól. Talán a tartalom miatt. Sokféle módon ki lehet fejezni magunkat.
Az írás az egyik mód. :-)

Éva
Kedves Éva!
A tanár úrral együtt jók voltak.
Üdvözli: Taki

megtekintés Válasz erre:

:-)

Így is ki lehet valamit fejezni. Egy mosollyal. Csak azt nem lehet eldönteni, hogy az milyen szándékkal lett idetetoválva. Lehet felfogni közömbösségnek, gúnynak... sok minden egyébnek. Szólhat a cikk tartalmának, magának az írójának, de a hsz-elők párbeszédének is. De kifejezhet egyfajta saját véleményt. Ki-ki gondoljon, amit akar.
A lényegen mit sem változtat.
 
:-)

megtekintés Válasz erre: Ailet

Kedves bokor úr, vesézze ki nyugodtan, nem vitázni akarok, mert nem értek hozzá, tehát én csak azt írtam le, amit éreztem. Ön jobban ért hozzá, elfogadom. Lehet, túl szélsőséges voltam.

Az érzés benne volt és ez a lényeg, a technika meg legyen más gondja (nem az enyém)! :)

Üdv: Ailet

Tisztelt Ailet!
Nékem eszembe nem jutott, hogy Ön velem vitázni akart volna. Mindig írja le, amit érez, az segít.
Ön csak ötletet adott, amit hálásan köszönök! Várom a kávéházban!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Az írás tényleg játék és csak azt tudom mondani, játssz tovább. Mert mindig tanulunk. Jó pap is holtig... :)

Én is tanultam ebből.

Köszönöm, hogy olvashattam.

Pusz:Aielt

Csekély vigasz, ha más is ezen töri a fejét, vagy hasonló cipőben jár. Se így, se úgy nem egy felemelő érzés. Én már nem akartam tanulni többet! Azt hittem már mindent tudok. Tévedni emberi dolog... :-)
Szia Éva!

Az írás tényleg játék és csak azt tudom mondani, játssz tovább. Mert mindig tanulunk. Jó pap is holtig... :)

Én is tanultam ebből.

Köszönöm, hogy olvashattam.

Pusz:Aielt

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
Én is szívvel írok és olvasok, de néha gondolkodom (nem "k", mert ikes ige, ugye ezt már Bianka Gumirózsája óta tudjuk), és most rajtad gondolkodtam. Miért írtad ezt, és miért így? Nekem az jött ki, hogy az elfogadás nem elfogadásának frusztrációija miatt. (Ezt a cikkeidből vontam le, mint kezdő pszichológusod;-))
Én ugyan tudom milyen volt E/3-ban, mert úgy is olvastam, de be kell vallanom, gratulálok a szerzőpárosnak a végeredményhez, jobb lett!
P.

Szia P!

A kérdésedre a válasz: ösztönből. Ilyenkor előfordul, hogy nem figyelek eléggé és szélsőségesre sikeredik, amit mondok/írok.

Itt is megjegyzem, ettől a lényeg nem változott. A mondanivaló ütött nálam.

A

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
Én is szívvel írok és olvasok, de néha gondolkodom (nem "k", mert ikes ige, ugye ezt már Bianka Gumirózsája óta tudjuk), és most rajtad gondolkodtam. Miért írtad ezt, és miért így? Nekem az jött ki, hogy az elfogadás nem elfogadásának frusztrációija miatt. (Ezt a cikkeidből vontam le, mint kezdő pszichológusod;-))
Én ugyan tudom milyen volt E/3-ban, mert úgy is olvastam, de be kell vallanom, gratulálok a szerzőpárosnak a végeredményhez, jobb lett!
P.

Köszönöm Pinokkió!

Hozzám közelebb áll kívülre helyezni a személyt, akiről írok. Könnyebb ráolvasni a hibáit, a gyengéit... hogy mikor jutok el odáig, hogy magamról vallok E/1-ben azt nem tudom. Az írás csak egy játék. Az élet nem az. Ott nincs választás, vagy ha van is nem csak tőlünk függ. Magamnak vagyok a pszichológusa. Valaki szerint még nekem is szükségem van rá. :-)

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: bokorur

Ide akartam írni egy dolgot, de eszembe jutott a hétfő esti kávéházam...
Megvan a témám!
Bokor

Kedves bokor úr, vesézze ki nyugodtan, nem vitázni akarok, mert nem értek hozzá, tehát én csak azt írtam le, amit éreztem. Ön jobban ért hozzá, elfogadom. Lehet, túl szélsőséges voltam.

Az érzés benne volt és ez a lényeg, a technika meg legyen más gondja (nem az enyém)! :)

Üdv: Ailet

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Nem tudom milyen volt E/3-ban az egész, de be kell vallanom, nekem törést okozott olvasás közben a személyváltás. Talán ha fordítva lett volna, az első és utolsó rész E/3 és a középső E/1... csak így érzem... persze én csak érzek, nem tudok. :)

Egyébként a lényegen nem változtat. Remekül adtad át a kételyeket és a folyamatot, hogyan értél el a feladáshoz.

Pusz:A

Szi A!
Én is szívvel írok és olvasok, de néha gondolkodom (nem "k", mert ikes ige, ugye ezt már Bianka Gumirózsája óta tudjuk), és most rajtad gondolkodtam. Miért írtad ezt, és miért így? Nekem az jött ki, hogy az elfogadás nem elfogadásának frusztrációija miatt. (Ezt a cikkeidből vontam le, mint kezdő pszichológusod;-))
Én ugyan tudom milyen volt E/3-ban, mert úgy is olvastam, de be kell vallanom, gratulálok a szerzőpárosnak a végeredményhez, jobb lett!
P.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Nem tudom milyen volt E/3-ban az egész, de be kell vallanom, nekem törést okozott olvasás közben a személyváltás. Talán ha fordítva lett volna, az első és utolsó rész E/3 és a középső E/1... csak így érzem... persze én csak érzek, nem tudok. :)

Egyébként a lényegen nem változtat. Remekül adtad át a kételyeket és a folyamatot, hogyan értél el a feladáshoz.

Pusz:A

Ide akartam írni egy dolgot, de eszembe jutott a hétfő esti kávéházam...
Megvan a témám!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Nem tudom milyen volt E/3-ban az egész, de be kell vallanom, nekem törést okozott olvasás közben a személyváltás. Talán ha fordítva lett volna, az első és utolsó rész E/3 és a középső E/1... csak így érzem... persze én csak érzek, nem tudok. :)

Egyébként a lényegen nem változtat. Remekül adtad át a kételyeket és a folyamatot, hogyan értél el a feladáshoz.

Pusz:A

Szia Ailet!

Az írás is csak egy kifejezésmód. A stílust magunk alakítjuk. Ha sokáig hagyják rögzül bennünk, ezért jó néha más tanácsát elfogadva próbálkozni más írásmóddal és a végén ki fog alakulni mi áll hozzánk a legközelebb. A lényegen valóban nem változtat.

Egyszer majd talán, ha még lesz időm, visszatekintve a múltra megírom, hogy mi vezetett a feladásig. Nem mindig döntünk egyedül, ehhez vagy hozzásegítenek, vagy még a gondolatáig sem hagynak eljutni. Nálam az előbbi állt közelebb.

Puszi,
Éva
Szia Éva!

Nem tudom milyen volt E/3-ban az egész, de be kell vallanom, nekem törést okozott olvasás közben a személyváltás. Talán ha fordítva lett volna, az első és utolsó rész E/3 és a középső E/1... csak így érzem... persze én csak érzek, nem tudok. :)

Egyébként a lényegen nem változtat. Remekül adtad át a kételyeket és a folyamatot, hogyan értél el a feladáshoz.

Pusz:A
Nem könnyű, amikor valaminek vége van. Ettől féltem.
Mit gondoltok ez az utolsó őrlődése, vagy amíg él számára ez örökletes marad?
Azt hiszem jól döntöttem. Nem tehettem mást.

Köszönöm a hsz-eket.

Éva
Szia Évi!! Nagyon szépen megírtad az "őrlődésedet"! Gratulálok!
Puss:Angel :)
Ez megint nagyon jó írás lett, Éva!
:)

megtekintés Válasz erre: bokorur

Sokkal jobb lett, mint végig E/3-ban!
Bokor

Örülök, ha ilyen tanácsokkal lát el. Most már ezt is tudom mit jelent. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Köszönöm. Sose tudtam mire mondják E/1-ben írni. Már értem. Már tudom mi a keretes írás. Köszönöm, megkaptam, alkalmaztam. :-)

Szép napot!

Éva

Sokkal jobb lett, mint végig E/3-ban!
Bokor

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztel Éva!
Nagyon tetszett (pár hibát leszámítva!). Egy ötlet; ha megfogadja jó, ha nem akkor is. Önnek van egy egyéni stílusa. Az egyesszám harmadik személyben való írás. Mi lenne, ha keretesen E/1-ben írna? Elküldöm Önnek ahogy gondolom.
Bokor

Köszönöm. Sose tudtam mire mondják E/1-ben írni. Már értem. Már tudom mi a keretes írás. Köszönöm, megkaptam, alkalmaztam. :-)

Szép napot!

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: