Nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez, ugyanis az író letiltott Téged
Látogatók száma: 220
Bóklászom a cikkek között. Nézem a Fotóz! címűt, mondjuk ezt már tegnap is láttam, de akkor is csak az egyik Kedvencem hsz-e miatt néztem oda.
Megakad a szemem egy kis figyelmeztető mondaton.
Mintha zártkörű rendezvényből maradnék ki. Pedig be sem akartam menni.
„Nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez, ugyanis az író letiltott Téged” – olvasom, az Álmodni csak nagyban lehet című remekmű alatt ugyanezt. Pedig már meg akartam dicsérni, hogy igen, így szokott kezdődni a rácsodálkozás a világra.
Bár a fogalmazás kezdetleges, a helyesírás sántikál, de az igyekezet a téma irányában már előre mutató: türelem, lesz ez még jobb is. Van ideje kiforrni még a fiatal hajtásnak, személyiségnek.
Milyen örömteli, hogy foglalkoztatja a teremtés lehetősége kicsiben, majd a cikk szerint nagyban is, mert ugye erre buzdít: álmodjunk nagyot. Mintha épp tegnap írtam volna a legfrissebb cikkem hsz-ében: merek nagyot álmodni. Aztán valamennyi majd csak bejön belőle.
(A lottó 4-esig már eljutottam - megjegyzem zárójelben).
Mire föl ez a félelem?
Hogy a szabad véleménynyilvánítás joga alapból korlátozva van. Mert volt két hozzászólásom A pálmalevek rejtélye cikknél? Könyörgöm, van, akit ezért fizetnek! Hogy megmondja a tutit kertelés nélkül. Hogy szembesítsen a hibákkal, amit az egótól nem látni.
Magától sosem jönne rá, csak betokozódott bábként figyelne kifelé saját kis védett világából. Még több habarcsot dobálna magára, fedezéket építve.
Nekem ez a kitiltás ehhez hasonlít. Meneküléshez, csak a szépet hagyni, a látszat a lényeg, minden olybá tűnik, mintha rendben lenne. Pedig nem.
Belül sincs rendben, különben nem kellene kívül építkezni.
A trágyadombra ráhordunk egy rakás falevelet.
Nem látszik, csak szaga van.
Merni kell tudni kilépni a küzdőtérre. Ott van az igazi kihívás, a megmérettetés. Fájni fog, de gyomirtás nélkül nem tud előbújni a hajtás.
Ha mindent kizárnánk az életünkből, amit nem szeretnénk látni, vagy nem szeretnénk hallani, az a visszafelé fejlődés útjának kezdetét jelentené.
A cikk témája meg is adja tudatlanul írójának (tudatlanul író írójának) a választ.
Pozitív hozzáállásra buzdít, miközben félve menekül, a vélemények elöl.
Hol a következetesség? Ha pozitív vagyok, baj nem érhet, magas a rezonanciám, áradok, sugárzik a kedvesség, befogadó vagyok és megbocsátó.
Ilyen állapotban nem tételezem fel a bántást, ergo magamból indulok ki.
Aki rosszindulattal bánt, az jobban fél, mint én. Aki viszont építő kritikával illet, annak meg kell köszönni a segítséget. Sokszor maga sem tudja, hogy a hsz-e mit lendít rajtam. Csak mondja, mert ez jön ki belőle, tolják a fejébe a gondolatot. Az első gondolat, ami hirtelen, spontán jön, az a tiszta információ. A második, amin már spekulálunk, azt már az ego ferdíti.
Helyzetgyakorlatok alatt egy önként jelentkezőt (a tanerő választotta ki) úgymond „kiültetéses” módszerrel vetkőztettünk le. Nem a ruháját kellett levenni, hanem becélzott kérdésekkel a sallangokat, a félelmeit. A vége általában megkönnyebbülés és sírás lett.
30 ember előtt sírni nem könnyű, de több ezer olvasó előtt sem szégyellnivaló.
Kedvenc előadóm Molnár Gábor, nem sértő célzattal vallja: a gyűszűagyba hiába töltöd a Niagara vízesést, nem fér bele. Majd ahogy tágul a tudata, nyílik és válik befogadóbbá, akkor egyre inkább.
Aki cikket mer írni, az merje bevállalni a hozzá szóló véleményeket, csiszolni fog a személyiségén. Eleinte dörzspapírnak érződik, majd szépen lassan gyémántnak, sok év elteltével.
Van idő, egy egész élet adatott rá.
A cikkhez csak itt tudok hozzászólni.
„Álmodni csak nagyban lehet”.
A rossz hír az, hogy sokkal több negatív gondolatunk van, mint pozitív.
Ez lehet magyar sajátosság is. A tudatosságot a negatív gondolatok kordában tartása alapozza meg. Pár másodperc van a törlésükre, a visszavonásra.
Naivság lenne azt hinni, hogy minden gondolatunk megvalósul, csak 3x megperdülünk a sarkunkon, és elmondjuk a varázsigét.
Először is ismerni kellene, honnan fakadnak a gondolataink. Mi táplálja őket, a szív a szűrő.
Csak gondolni, és várni a sült galambot, a megvalósulást, kevés. Döntések előtt állunk percenként. Hirtelen választunk (az első a tiszta gondolat) vagy hosszasan mérlegeljük, nagyban befolyásolja a megvalósulást. Hiába gondolsz arra, a hasonlatnál maradva, hogy nyersz a lottón, ha nem kell megtapasztalnod ezt az élményét. Milliónyi tényező függvénye, mi történik velünk, a pozitív hozzáállás kétségtelenül alap. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott békés lelki állapot tisztább döntéshozatalra képes, mint a gátolt és befolyásolt, félelmekkel teli.
Összességében azt mondom, még gondolatban sem kívánjunk senkinek semmi rosszat.
Ez nagyon működik, ugyanis visszaüt.
Magammal akkor teszem a legjobbat, ha az ellenségemnek is azt kívánom: legyen nagyon boldog, de tőlem minél távolabb.
Kedves Cuki1.
Gondolom mostanában találkoztál a Titok c. filmmel vagy könyvvel.
Az ilyen spirit témák iránti igazi érdeklődés 30-40 éves kor körül kezdődik. Persze egyénenként van eltérés. A korai kezdés jöhet a divat irányából is, megpiszkálva a téma felszínét, és nem elmerülve benne.
Ahogy a kocadohányos is belepancsol, de nincs benne mélység. Mint az írásodban. Megpiszkáltad és felszínesre sikeredett.
U.i.: mindenki saját felelőssége szerint hsz-eljen, nem fogom letiltatni őket.
Had tanuljunk belőlük.
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
lehet, hogy mások is így vannak ezzel?
:D Abban biztos voltam.
Sőt, meg is mondom mit adtál: 1 - est.
Egy est, a sok közül. :)
Zsöti
:-D És még pontoztam is !!!
Sőt, meg is mondom mit adtál: 1 - est.
Egy est, a sok közül. :)
Zsöti
Előkerültél?, Szépség. :)
Szép jó reggelt Neked.
Zsöti
Előkerültél?, Szépség. :)
Szép jó reggelt Neked.
Zsöti
Cuki1
Ez van!!!!
Szép jó reggelt Neked.
Zsöti
Sziasztok!
Nekem egy kicsit különvéleményem van, de ezt egy cikkben fogalmaztam meg a Kérdezd a nőt klubban:
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/sertodottseg/miert-reagaljatok-tul-mindig-a-dolgokat_4783
Üdv,
MM
válaszoltam is rá, ott, a klubban. :)
Üdv. Zsötem
Nekem egy kicsit különvéleményem van, de ezt egy cikkben fogalmaztam meg a Kérdezd a nőt klubban:
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/sertodottseg/miert-reagaljatok-tul-mindig-a-dolgokat_4783
Üdv,
MM
Nagyon is ellenzem én is azt,hogy valaki letiltja nekem a jogot a hozzászóláshoz.Ha nem meri elfogadni a birálatot a dicséretet sem érdemli. Hanem pedig az ilyesmit töntesse fel a cím után,s el sem olvasom.Mégsem lehet,hogy a közönség elé kivánkozik valaki,elvárja,hogy olvassák,de nem fogad el hozzászóllást.
Hát...máskor tartsa alkotásait a fiókban!
Ha nem akar senkivel sem találkozni,akkor üljön otthon!
Köszönöm, hogy erre jártál, és elmondtad a véleményed.
Igen, a letiltás olyan egyoldalú kommunikáció, mint a rossz házasságban, ahol csak a férjnek lehet igaza. Az asszonyt meg se hallgatják. :)
További jó olvasgatást, üdv. a fedélzeten.
Zsötem
Hát...máskor tartsa alkotásait a fiókban!
Ha nem akar senkivel sem találkozni,akkor üljön otthon!
Kedves Zsötem!
Mint már a Ktr. naplójánál
(www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/cuki_1280?page=1#comment3217) is írtam, én Cuki1 fan vagyok!
Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok Zsötem fan is egyben! Az is vagyok! Így nem fogok egyikőtöknek igazat adni, mert szerintem nincs is abszolút igazság. Cukinak is lenne mit tanulnia, és neked is meg kell értened a "Cukikat"! Szíve joga azt csinálni ezen az oldalon, amit akar, ha az nem sért szabályzatot. Ha olyat tesz, ami nem etikus, de még a szabályokon belüli, akkor úgyis magát minősíti, vagy zárja ki a közösségből. De azt be kell látni, nem lehet mindenki mindenkivel cuki-pajtás, ahogy te se lettél az Cukival.
Ugyan ez a "béke szigete" a nagy NET-tengerben, de azért ezen a szigeten is lehetnek, vannak néha kisebb nagyobb cunamik...
Puszi, Barátod,
Pinokkió
Köszönöm szépen.
Amint láttad, Karácsonykor megvédtem, és most is dicsérni indultam. Sőt, ha lehetőséget ad, és az írásai is okot rá, bármikor pozitívan tudom értékelni. Viszont nem rejtem véka alá a nemtetszésem, ha nagyon szélsőséges dolgot látok. Ez bármelyik írásra igaz, nem kell cukinak lenni hozzá.
Ha valaki megbánt, feltéve ha bántásnak veszem, az még nem ok arra, hogy a bántó stílusában szúrjak-szóljak vissza. Amint olvasod, az ilyen írásaim úgy rakom össze, hogy szélesebb réteget is megszólítson, és bárki ki tudja szedni belőle azt az üzenetet, amire szüksége van.
"...bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!" - vallom a "cukikra", a jelenségre. Épp ezért nem haragudhatom senkire, semleges vagyok.
A csendes kommunikáció híve vagyok, a rosszindulatot és az igazságtalanságot is így próbálom kezelni, ha találkozom vele.
Tudod, az olyan embert hiába "dobod vissza kenyérrel", aki hátat fordít és nem fogadja el. Az ő baja, majd kinövi. :)
Békesség Veled. :)
Puszillak, Zsötem
Mint már a Ktr. naplójánál
(www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/cuki_1280?page=1#comment3217) is írtam, én Cuki1 fan vagyok!
Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok Zsötem fan is egyben! Az is vagyok! Így nem fogok egyikőtöknek igazat adni, mert szerintem nincs is abszolút igazság. Cukinak is lenne mit tanulnia, és neked is meg kell értened a "Cukikat"! Szíve joga azt csinálni ezen az oldalon, amit akar, ha az nem sért szabályzatot. Ha olyat tesz, ami nem etikus, de még a szabályokon belüli, akkor úgyis magát minősíti, vagy zárja ki a közösségből. De azt be kell látni, nem lehet mindenki mindenkivel cuki-pajtás, ahogy te se lettél az Cukival.
Ugyan ez a "béke szigete" a nagy NET-tengerben, de azért ezen a szigeten is lehetnek, vannak néha kisebb nagyobb cunamik...
Puszi, Barátod,
Pinokkió
Szia Zsötem! :-)
Íme saját Tulok(osság) -om.
Nekem nem nagyon számít a visszajelzési hozzászólás, hanem a teljes elemző levezetés ami személy szerint engem érdekel, és kizárólag a közzétett ALKOTÁSHOZ. Amúgy vagy jó, vagy nem jó másnak. Mivel ízlések és pofonok, Istenek hála nem vagyunk 1formák... Letiltás: Mivel nem csak itt teszem közzé a műveim, viszont itt engedve van a hozzászólás, az azért van mert képtelenség számomra mindenhol követni kellően az eseményeket. Amihez meg itt sem lehet nálam hozzászólni, azért van mert lényegében 100% ban senki véleménye nem érdekel, érje be ha érdekli, az olvasás élményével. Hogy befolyásolatlanul hat a sima hsz. ? A sima igen, az csak adat arra hogy 1embernek tetccik" e vagy sem.
Az igazi kritika akár pozitív vagy negatív, nem hasonlítható össze egy "átlagos" tetszésnyilvánítással akár milyen státusz szerint is legyen írva az. De mint reagálási forma örvendek neki,de az írásom folyamatára 6ással nincs. Őszintén szívem szerint 1hónap után az összes hozzászólást törölném a műveimtől értve itt a pozitívat is (miképpen máshol ezt alkalmazom is) hiszen az már befolyásolással élhet az olvasó számára tudatosan, vagy tudattalanul, mint egy reklám... A jó bornak nem kell cégér alapon. És magától a saját tiszta vélemény alkotásától fosztja meg az embert. (Akinek nem inge nem vegye gatyára...) A tetccik direkt lett emlitve most. Én örülők és várom azt ha valaki helyesírási hibát talál nálam, mivel megtisztelt a figyelmével, még ha csak a betűket is elemezi csak.-) Bár sajnálattal látom a élő hibajavítók eltunyultak mostanság, kinek szeme tudja mit vakerok. Nagyon szép dolog hogy látszódik ez egy működő kiváló családias légkörű oldal ez boldogsággal tölt el engem is. Van pozitív és negatív lényegében külön álló művek, történetek, események, amik a hozzászólásoknál alakulnak ki, és vallja be mindenki magának én is megteszem... Van olyan mű, aminél jobban érdekel már a hozzászólás, mint maga az alkotás... És bármennyire érdekes, mert lényegében a hozzászólásoknál társalgunk oly sokat, számomra ez akkor is negatív, mert az írót, és költőt, a lényeget a művet nem kellően tisztelem meg, és ezért szeretnék most mindenkitől bocsánatot kérni amikor ÉN is ebbe zuhanok .
És mivel lényegében nem lefikáztam az elején a sima hozzászólást. Kiemelném az nem azt jelenti hogy az átlag ember véleménye nem érdekel, sőt többet ér a legjobban kidolgozott kritikától is. Mivel mint itt és oly sok helyen ha egy írásom ami komolyan belsőleg megérinti az olvasót, és hatást gyakorol az élethelyzetéhez, nem hozzászólást ír, hanem levelet nekem. Ezért közlöm a cuccaimnál nekem ez a lényege, hogy ha tudok valamit adni ami már több mint tartalom. De viszont én nem másnak, hanem magamnak írok 90%ban, ha célzott személynek írok művet az részemről a legnagyobb tisztelet jele. Számomra az sem elfogadott dolog hogy építő a kritika vagy a hozzászólás.
Mert csak a fantáziám, és a tudásom, és az életpasztalatom által írok lényegében magamnak? Mert ha azt írom sárga,sárga, sárga. Erre másnak lehet az piros, zöld, vagy sárga, attól még nem befolyásolja nálam egyáltalán azt, milyen színű lesz a következő alkotICE.
De minden tiszteletem azé aki írás, vagy bármi más formában megtisztel saját művével!
Ezt csak köszönni tudom szívből...
Ennyi volt részemről a TULOK(osság) -om.
Pux. üdv. Lacó
Neked már van élettapasztalatod és bölcsességed, hogy rá/beleláss a mélyebb rétegekbe. A személyiséged is kiforrt, van egy célirányos egyenes ösvény, amit kijelöltél, életvállalásod és szemléleted szerint. Nincs már ami megbillentene.
Idő függvénye is, mire az ember tudja már mit akar, és egyáltalán miért született? Nehéz elhinni, hogy nem csak azért, hogy egyen, igyon, szaporodjon. Ahhoz nem kell embernek lenni.
Emberi méltóságunk önmagunk felé is - a másik iránti tiszteletben nyilvánul(hat) meg.
Ha a figyelmével megtisztel valaki, és nálam olvas, azzal élményt gyűjt, vagy legalább is remél. Nem biztos, hogy sikerül neki, de mindenképp kap egy szeletet a tortámból. Ami nekem édes, lehet másnak keserű, és szóvá is teszi.
A szájízt nem tudom befolyásolni, de elfogadom.
Ahogy fejlődöm, visszanézek, és látom, hol sóztam el az írást, javítok rajta.
Megbocsátón gondolok vissza több hét, hónap távlatából az akkori "segítőre", akinek a hsz-ét én is rossz szájízzel fogadtam anno. Nem az ő hibája volt.
Itt jön át a tanítás. Ebből látom, mennyit változtam. Ha semmi nem esik le, futnunk kell még pár kört, évet, életet.
A Samsara lehetőséget ad, soha sem késő, megvár.
Ki előbb, ki utóbb, de célba ér. Nem vagyunk egyforma fejlettségi szinten, semmilyen szinten. A test-lélek-szellem egységét, egyensúlyát tekintve önmagunkon belül is van min munkálkodnunk.
Ennek tudatában aki már előbbre tart, vagy aki még megküzdi a sorsát a mindennapokban, lehetőséget tud adni/elfogadni, ha észre veszi a szándékot, és azt, hogy szüksége lehet rá.
Köszönöm, puszil Zsötem
Íme saját Tulok(osság) -om.
Nekem nem nagyon számít a visszajelzési hozzászólás, hanem a teljes elemző levezetés ami személy szerint engem érdekel, és kizárólag a közzétett ALKOTÁSHOZ. Amúgy vagy jó, vagy nem jó másnak. Mivel ízlések és pofonok, Istenek hála nem vagyunk 1formák... Letiltás: Mivel nem csak itt teszem közzé a műveim, viszont itt engedve van a hozzászólás, az azért van mert képtelenség számomra mindenhol követni kellően az eseményeket. Amihez meg itt sem lehet nálam hozzászólni, azért van mert lényegében 100% ban senki véleménye nem érdekel, érje be ha érdekli, az olvasás élményével. Hogy befolyásolatlanul hat a sima hsz. ? A sima igen, az csak adat arra hogy 1embernek tetccik" e vagy sem.
Az igazi kritika akár pozitív vagy negatív, nem hasonlítható össze egy "átlagos" tetszésnyilvánítással akár milyen státusz szerint is legyen írva az. De mint reagálási forma örvendek neki,de az írásom folyamatára 6ással nincs. Őszintén szívem szerint 1hónap után az összes hozzászólást törölném a műveimtől értve itt a pozitívat is (miképpen máshol ezt alkalmazom is) hiszen az már befolyásolással élhet az olvasó számára tudatosan, vagy tudattalanul, mint egy reklám... A jó bornak nem kell cégér alapon. És magától a saját tiszta vélemény alkotásától fosztja meg az embert. (Akinek nem inge nem vegye gatyára...) A tetccik direkt lett emlitve most. Én örülők és várom azt ha valaki helyesírási hibát talál nálam, mivel megtisztelt a figyelmével, még ha csak a betűket is elemezi csak.-) Bár sajnálattal látom a élő hibajavítók eltunyultak mostanság, kinek szeme tudja mit vakerok. Nagyon szép dolog hogy látszódik ez egy működő kiváló családias légkörű oldal ez boldogsággal tölt el engem is. Van pozitív és negatív lényegében külön álló művek, történetek, események, amik a hozzászólásoknál alakulnak ki, és vallja be mindenki magának én is megteszem... Van olyan mű, aminél jobban érdekel már a hozzászólás, mint maga az alkotás... És bármennyire érdekes, mert lényegében a hozzászólásoknál társalgunk oly sokat, számomra ez akkor is negatív, mert az írót, és költőt, a lényeget a művet nem kellően tisztelem meg, és ezért szeretnék most mindenkitől bocsánatot kérni amikor ÉN is ebbe zuhanok .
És mivel lényegében nem lefikáztam az elején a sima hozzászólást. Kiemelném az nem azt jelenti hogy az átlag ember véleménye nem érdekel, sőt többet ér a legjobban kidolgozott kritikától is. Mivel mint itt és oly sok helyen ha egy írásom ami komolyan belsőleg megérinti az olvasót, és hatást gyakorol az élethelyzetéhez, nem hozzászólást ír, hanem levelet nekem. Ezért közlöm a cuccaimnál nekem ez a lényege, hogy ha tudok valamit adni ami már több mint tartalom. De viszont én nem másnak, hanem magamnak írok 90%ban, ha célzott személynek írok művet az részemről a legnagyobb tisztelet jele. Számomra az sem elfogadott dolog hogy építő a kritika vagy a hozzászólás.
Mert csak a fantáziám, és a tudásom, és az életpasztalatom által írok lényegében magamnak? Mert ha azt írom sárga,sárga, sárga. Erre másnak lehet az piros, zöld, vagy sárga, attól még nem befolyásolja nálam egyáltalán azt, milyen színű lesz a következő alkotICE.
De minden tiszteletem azé aki írás, vagy bármi más formában megtisztel saját művével!
Ezt csak köszönni tudom szívből...
Ennyi volt részemről a TULOK(osság) -om.
Pux. üdv. Lacó
Ne bújj el, nem bánt senki. :) Megint fedezékből kiabálsz.
Sajnállak, őszintén.
Legyen szép estéd, Zsötem
Ja, további véleményem Könyvtündér rád vonatkozó naplóbejegyzésében olvashatod.
Nagyon a szívemből szóltál!
Amikor elkezdtem írni, bántott a kritika, személyes sértésnek éltem meg minden negatív hozzászólást, de aztán rájöttem, hogy ezek, a látszólag lehúzó, elbizonytalanító , néha bántónak érzett kritikák lettek azok, amik előre vittek. Emiatt akartam jobb és jobb lenni. Ha akkor csak szépet és jót kaptam volna, még mindig nyálas ostobaságokat írogatnék valami Ramónás stílusban.
Kellenek a kritikák. Fejlődik tőlük az ember. Már az az ember, aki képes befogadni. Mert ez alapfeltétel.
Tulajdonképpen kínek ír egy író? Saját magának, vagy az olvasónak? Ez az első és legfontosabb kérdés abban a pillanatban, amikor az asztalfiók tartalmát közzé tesszük. Ha már kirepítettük az írásunkat, attól fogva nem annyira a sajátunk, hanem sokkal inkább az olvasóé, és itt jön a képbe, hogy az olvasó majd eldönti, hogy mit kezdjen vele.
Hosszan lehetne írni okosságokat. Minden esetre, nem értem én ezt a letiltogatós dolgot, de talán a hiba az én receptoraimban van.
Nurse
Rátapintottál a lényegre, erről van szó. :)
Kell a visszajelzés, de a távolságtartó némaság is vélemény.
Felveszi a kesztyűt-párbajozik, aki kimegy hozzászólni, de kesztyűs kézzel is lehet bánni az íróval, egyéni beállítottság kérdése.
Egy rövid hsz is teljes jellemrajzot adhat gazdájáról, néhány sor árulkodóbb lehet, mint 6000 karakter.
Zsötem
szerintem is, ha nem az alkotó személyét boncolgatja a "kritikus", akkor érdemes foglalkozni a bírálattal
de sokat kaptam én is, legfeljebb vagy megfogadtam, vagy pedig nem
:)
A véleményező szándékát félre értheti az író, ha a fától nem akarja meglátni az erdőt, de valljuk be, amíg cikkek születnek, addig személyesebb hangvételű hsz-ek is, feltételezem, csupa jó szándékkal.
:)
Amikor elkezdtem írni, bántott a kritika, személyes sértésnek éltem meg minden negatív hozzászólást, de aztán rájöttem, hogy ezek, a látszólag lehúzó, elbizonytalanító , néha bántónak érzett kritikák lettek azok, amik előre vittek. Emiatt akartam jobb és jobb lenni. Ha akkor csak szépet és jót kaptam volna, még mindig nyálas ostobaságokat írogatnék valami Ramónás stílusban.
Kellenek a kritikák. Fejlődik tőlük az ember. Már az az ember, aki képes befogadni. Mert ez alapfeltétel.
Tulajdonképpen kínek ír egy író? Saját magának, vagy az olvasónak? Ez az első és legfontosabb kérdés abban a pillanatban, amikor az asztalfiók tartalmát közzé tesszük. Ha már kirepítettük az írásunkat, attól fogva nem annyira a sajátunk, hanem sokkal inkább az olvasóé, és itt jön a képbe, hogy az olvasó majd eldönti, hogy mit kezdjen vele.
Hosszan lehetne írni okosságokat. Minden esetre, nem értem én ezt a letiltogatós dolgot, de talán a hiba az én receptoraimban van.
Nurse
de sokat kaptam én is, legfeljebb vagy megfogadtam, vagy pedig nem
:)