Két óra
Látogatók száma: 107
Hívjalak, vagy ne?
Nem-nem.
Kósza gondolatok
cikáznak fejemben.
Zöld gomb,
piros gomb.
Kinyomom,
mielőtt kicsörögne.
Félek még,
hogy csak...
összetöröm a szíved...
Összetörném...
Féltelek.
Gondolkodom,
lábam puha
fűben tapos,
mégis-mégis:
zöld gomb...
Én vagyok...
- suttogom.
Szia!!! - örülsz.
Arra gondoltam...
megosztom veled
a madárcsicsergést...
olyan szép...
Hallom!
Valahogy ilyenkor
este hangosabbak,
elül a munka zaja,
csak egy traktor
boronál már,
naplemente van.
Félig még látszik a nap.
Rózsaszín-kék az ég alja...
Szép lehet...
Hol vagy?
Tisztáson...
egy gyümölcsösben,
szőlő határolja
mindenhonnan.
Nemsokára minden
virágba borul.
Hmmmm...
Valójában...
barackfán ülök éppen,
alacsony a törzse.
Szégyenkezem...
mert én tudok fán ülni...
de te nem...
Vannak ott mókusok?
Talán. A parkban igen,
de biztosan itt is vannak,
mert van mogyoróbokor is.
Egyszerű logika.
Akarom, legyen mókus,
mert szereted őket.
Fürgék, szaladnak,
fára másznak,
ahogy akár én is...
Sétálni kezdek,
sötétedik...
A naplementéről
már csak egy vörös
árnyalat árulkodik
a dombok mögött.
Hűvösödik.
Mikor találkozunk? - kérded.
Jó lenne együtt sétálni...
Fogalmam sincs,
nem vagyok szabad,
és te messze vagy...
Mi jót csináltál ma?
Hirtelen nem is tudom.
Mindenfélét.
Sok mindent kérdezel.
Zenéről, filmről,
mit szeretek,
mi a kedvencem?
Közben ránk sötétedik...
Azért hívtalak,
mert hiányzott a hangod...
Hmmm...
A barátok pedig
bármikor hívhatják egymást,
ha hiányzik a másik.
Barátok vagyunk.
Mászkálni kezdek
a cseresznyésig és vissza.
Valami zörög...
talán egy róka...
Közelebb megyek a házhoz,
kicsit félek,
fekete az ég.
Mesélsz...
Leülök a kerti székre.
Fényesen ragyognak
már a csillagok,
a holdnak nyoma sincs.
Egy kandúr dörgölőzik a lábamhoz...
Megijesztett,
nem láttam jönni.
Az avarban sünök,
szaladnak apró talpaikon...
Mennyi időnk van még?
Még fél óra,
de már fázom,
bemegyek a házba.
Csupasz hokedlire ülök,
lábam felteszem a gurulós székre.
Mozgatom a lábujjaim,
hogy kiolvadjanak...
Mozognak...
Enyhe bűntudatom van,
nem kéne...
tudom, hogy nem...
Még három percünk van.
Forrócsokit készítek.
Én is kérek!
Gyere ide! - incselkedem,
s tudom, hogy nem tudsz jönni.
Újra bámulom a lábujjaim...
Már nem fáznak.
Mozognak...
Kevesebb, mint egy perc.
Jó legyél!
Később jövök géphez.
Szia!
Szia!
Piros gomb.
Felállok, elöblítem a bögrét.
Egyszerű mozdulatok.
Nekem könnyű...
nem én vagyok
kerekesszékben...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm Kiki, nem is tudtam, hogy ez az. :)
nagyon tetszett ez a versblokkod
:)
:)
Szia Donna!
Nagyon szépen és meghatóan írsz! Ez fájdalmasan szép lett!
Puszi
heleenke
Nagyon szépen és meghatóan írsz! Ez fájdalmasan szép lett!
Puszi
heleenke
Szia !
Gyönyörűen fáj!!! Üdv Éva.
Gyönyörűen fáj!!! Üdv Éva.
Sziasztok!
Ez a Nurse tud valamit... meg te is;-)
"Szívbemarkoló.
Annyira laza, és könnyed, mégis annyi minden keserűség van ezekben a sorokban!" Gratulálok Nurse, gondolatolvasó vagy!
...és Donna!
Nekem ez az írásod az egyik legjobb (már megint, meg a láblógatós tündéred), szuper jóóóó!
Üdv, Pinokkió
Pedig, ha tudnád, hogy kezdetben csak egy giccses klubcikket akartam írni a tegnapi naplementéről... Komolyan, nem viccelek!
Csak aztán éreztem, hogy valami más lesz belőle, és inkább kihoztam onnan.
Örülök, hogy ez a legjobb szerinted... Most majd törhetem a fejem, hogy már megint hogyan múljam felül önmagam. :)
Ehhh.... ezek a fránya elvárások és a maximalizmus... :)
Puszi! D. J.
Ez a Nurse tud valamit... meg te is;-)
"Szívbemarkoló.
Annyira laza, és könnyed, mégis annyi minden keserűség van ezekben a sorokban!" Gratulálok Nurse, gondolatolvasó vagy!
...és Donna!
Nekem ez az írásod az egyik legjobb (már megint, meg a láblógatós tündéred), szuper jóóóó!
Üdv, Pinokkió
Megleptél. Az utolsó szóval, egészen addig valami mást hittem, aztán...
Szívbemarkoló.
Annyira laza, és könnyed, mégis annyi minden keserűség van ezekben a sorokban!
Gratulálok!
Nurse
Bár remélem, hogy inkább csak szomorúság, nem keserűség.
D. J.
Annyira laza, és könnyed, mégis annyi minden keserűség van ezekben a sorokban!
Gratulálok!
Nurse