újabb események
régebbi események
további események
12:50
Tündér módosította a naplóbejegyzését
12:49
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
Feleségek.hu
új cikk írása
interaktív online női magazin
http://www.eset.com/hu
Címlap
Cikkeink
Naplóink
Kérdezd a férfit
Események
Írásaim
Naplóm
Kedvenceim
Üzeneteim
Csevegő
Klubok
Bejelentkezés
Regisztráció
Naplóírók
Tündér
Arnold91
wadbikaiy
Anyu
Virág
Horoszkóp
Ilpaki
D Klári
Ilona
Gaya
Visszafogott Vénusz
Divi Éva
zsoltne.eva
peonia
Nurse
Pillangó
Sark Csillag
Zsüsztin
kalozlány
Főnix Madárka
Yolla
Hanna Firkál
KiralyCsilla1965
Black Ice
L. Alexa
Ada
Dildaln
Orsolya
m.lilla
Sharon
Horoszkóp
Fotópályázat
Szavazások
Képeslap küldő
Pontverseny
Múlt heti top 10
Toplista
Programajánló
Videók
Pályázat
E-könyv
Vendégkönyv
Blog
Naptár
«
2025. július
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Napló bejegyzések
Bloggerek példák?
Idióta? A minap kikövettem egy oldalt, aki visszaidiótázta az egyik hozzászólót, de nem az a kommentelő volt az egyetlen, aki különvéleményen volt, és az oldal szerzője azzal is arogáns volt, aki konkrétan, gyakorlati tapasztalatán alapuló szakmai alapú érvekkel indokolta a különvéleményét. És én nem tagadom, hogy aki hozzám "csak beszólni" jövő troll, azt én már válasz nélkül tiltom. De... mondjuk nem alacsonyodom le a szintjére. De... A legjobb barátnőimnek mondhatom, hogy bolondok, ők meg rám, hogy dinka vagyok és teljesen igazuk is van. De... egy szakmai véleménnyel nem tudni mit kezdeni, hanem felhúzni magát, s mikor egy másik ugyanott ugyanazért leidiótázza, azt simán visszaidiótázni... épp csak a káromkodás maradt el. Szóval én úgy vagyok vele, hogy bármit is szólnak be a fotelbetyárok és a szófanénik, én nem engedhetem meg magamnak azt a stílust, amitől elveszteném a finom és nőies lelkületemet, még akkor sem, ha jobban rotálok, mint sok férfi. Reggeli ...
fel
le
Ébredjetek!
Reggelente, amikor felkel a nap, s kiveti csodálatos testemet magából az ágyikó, félálomban feltipegek kiengedni a kacsákat, a törpe tyúkcsapatot és a nagyobb tyúkféléket is. S mikor a harmadik csapat is szabadlábra kerül, ott lecövekelek és megvárom, hogy a lelkem beérje a testemet. Ez olyan végtelenül békés folyamat, a nyomkövető Lucykutya szokott vádlin bökni a nedves orrával, hogy ideje továbbmenni. De! Nemrég rájöttem, hogy még egy módja van testem és lelkem kora hajnali összeolvadásának. Nem, nem fogjátok kitalálni, mert a fotó elterelő hadművelet... De elárulom. Amikor megállok reggel rögtön a kacsák kiengedése után a házuk melletti málnásban, s mint pőrébb maci, elkezdem a számba bepakolni a reggeli friss levegőtől még hűvös málnaszemeket, s azok atomjaira esnek szét a számban, azonnal felszívódnak bennem, s akkor hirtelen belém ugrik a lelkem. De nem ám lassan feloldódva, mint csirkebámulásnál! Nem. Hanem, mint mikor vakmerően és eszetlenül túl magasról dobod a fasírgolyót a ...
fel
le
Ma tevékeny napom volt
mert miután a macskákat szokott mód' elláttam reggel, a házaikat is kezelésbe vettem, mert rájukfért a takarítás, meg amúgy is át kellett költöztetni őket a kennelbe, mert kell a hely az öregnek a teraszon, de a 6 macskarezidencia elfoglalta. A banda jól viselte a költözést és úgy tűnt, jó lesz ott nekik, teljesen árnyékos volt mindegyik blokk. Kinéztem később, hogy minden oké-e, az volt, szóval lepihentem, mert fáradt is voltam, meg nem is voltam jól. Fater valamikor mondta, hogy elmegy boltba, mondom neki, hogy nézzen már rá a bandára, hogy még mindig árnyékos-e nekik a kennel, mert ha esetleg mégis odasüt a nap, akkor árnyékolni kell nekik. (Azt hittem, ennyit azért rá lehet bízni...) Aszondja' "jó" és elindult. Mivel nem szólt vissza, ezért azt gondoltam árnyékban vannak továbbra is és pihentem tovább. 4 körül szoktam kimenni kaját, meg vizet utántölteni, almokat kitakarítani, de valami azt súgta már 3 körül, hogy menjek ki. Arra léptem ki, hogy nagyon nyávog a banda, de ...
fel
le
Kánikula
Ti hogyan éltek túl? Még nincs is olyan forróság, amilyen még lesz! A mobilom már nem hajlandó fotózni nappal. Igaz, negyedik évét betöltötte. Vagy ötödiket? Túlélésre játszom. Hajnalban, reggel öttől dolgozom, ameddig bírom, az itthoni állatos kezdéssel, és este dolgozok még kint. Este hatra megyek holnap is egy nénihez segíteni. Aztán hazajövök, s ameddig látok még kint vagyok. Lámpafényben már. Rövid kis pihenőkkel, mert néha háromszor indulok el ugyanaz miatt, de csak ötödszörre nem térít el semmi. Tiszta ADHD eltérülés. Itthon az állatokkal zárok este tízkor. Szerencsésebb esetben fél tízkor. Majd hajnali ötkor újra velük kezdek. A kettő közt próbálom pótolni a mindennapos éjszakai alváshiányt + a saját dolgaim csinálgatni mindennemű maximalizmus nélkül, pl. házimunkák. De ebéd után alvás szigorúan, mint az ovisoknak, ha itthon tudok lenni. Különben felbuknék. Még tíz éve bírtam napi négy órás alvásokkal nyáron, mert a fényből nyertem az energiát, mint a francos fényevő, de most ...
fel
le
Úgy volt
hogy tegnap megyünk valami programra (amit apám nem akar elárulni, szóval nem tudom mi az), de a hőség miatt is halasztva lett, meg annak a fickónak sem lett volna alkalmas a tegnapi nap mégsem, aki biztosítja majd nekünk a programot. Nem szeretem a meglepetéseket, mert feszélyez a váratlan, meg az idegenektől is feszengek, de fater nem akarja elárulni, hogy mire számíthatok és azt az embert sem ismerem, aki majd lehetővé teszi nekünk a programot. Már nem próbálom megtudni, hogy mi vár rám, mert válasz helyett fater mindannyiszor lehurrogott, nem fogja fel, hogy segítene oldani a szorongást, ha tudnám mire számítsak. Itt megint saját maga a lényeg, mert megmondta, hogy látni akarja a reakciómat, ezért nem fog elárulni semmit. Jó lesz már csinálni valamit, mert mindjárt eltelik a nyár első hónapja és még sehol nem voltunk. Úgy volt, hogy ma reggel kivisz legalább sétálni, de megint nem vitt, elcseszte az időt a szomszédban és mire hazaért, már minden baja volt, hogy hőség van. Dühös ...
fel
le
Farkasok
Tegnap kimentünk Jé barátnőmmel a szőlőhegyre eperfát dézsmálni, és ahogy körbenéztem, megállapítottam, hogy innentől nem kell a dombon kaszálni, ha eddig még nem jutottunk odáig, de a szőlőbe se muszáj, mert nálam nem a magas sás nő, mint a 4 éve gondozatlan szomszédban, és az a pár szál seprence is semmi ahhoz képest, ami azelőtt volt. Nagyjából térdig ér a legmagasabb fű, és az is jófajta, nem a toklászos. Azelőtt embermagas gazok nőttek ki két hónap alatt. És hogy most látja az ember, hogy nem is baj, ha az elhanyagolt területek szaporodnak körülöttem, mert ott legalább elerdősül lassan a terület. Mert néha azt érzed, amikor a legnagyobb aszályban is négy centisre nyírják az utcában a füvet a közterületeken, mert az a rendezett (mondjuk van értelme, ha idén már nem akarnak nyírni), hogy mindenki vak és süket és önként megy a vesztébe. De tényleg nem látja senki, aki megállíthatná? Tényleg megérettünk a pusztulásra. Telibemurvázzuk az udvart, a szélén némi levendulával, de ...
fel
le
Füstjelzés
Jaja, még élek, de nem volt miről írnom, a semmiről meg nem fogok csak azért, hogy írkáljak. A tartalomra megyek, nem a mennyiségre. Kezdem a szokásos állapotkövetős rizsával: Továbbra is inaktív az immun finomság és remélem az is marad még jódarabig! Mondjuk a napi imákba bele is foglalom, hogy az Úr tartson meg ebben az állapotban, valamint a gondolataimban is azt engedem csak érvényesülni, hogy jól vagyok és így is maradok. A ketyegőm is meglepően jól bírja magához képest a frontokat és a meleget, persze terhelni nem lehet kb. semennyire, de ez sem új. Görcsroham sincs egy ideje, legutóbb május végén volt, ha jól rémlik. Idegfájdalmak viszont vannak, könnycsorgós, anyázós, katatón állapotban bambulós szintig fokozódva, szóval ez szívás, de még mindig azt mondom, hogy inkább ez, mint a rosszullétek, mert ez legalább nem veszélyes. A lényeg, hogy a ketyegőmet leszámítva működöm még mindig. Úgy volt, hogy megyünk Szegedre, a Vadasparkba most a hó' elején, de fater begyűjtött egy ...
fel
le
Utólag
Azt még nem meséltem nektek - na, nem azért mert titok lenne, hanem mert az igazán jó dolgokat szereti az ember egy darabig csak magában dédelgetni... - hogy amikor Telki Közéleti Klub szervezésében tarthattam egy előadást, az nem csak arra volt lehetőség, hogy az ember végre kipróbálja, hogy milyen stand up kertész lenne, hanem arra is, hogy olyan emberekkel találkozzon, akikkel ezeddig az idő és távolság örök harca miatt nem volt eddig lehetőség. Meg nyilván azért sem, mert egyikünknek sincs magánhelikoptere. De ott sikerült találkoznom többetekkel újra, és valakivel, aki évek óta követi mindenféle írói pályafutásomat, velem volt a legszebb és a legrosszabb órákban is hűségesen, mellettem állt, amikor megtaláltam önmagam, amikor először megmutattam az igazi hangomat, amikor szomorú voltam, majd boldog, majd kétségbeesett, majd újra boldog, és bízom benne, hogy valamennyire én is ott voltam neki, amikor szüksége volt rám. S mindezt anélkül, hogy bármikor is legalább csak egymás ...
fel
le
Elfoglalva
Tudom, keveset posztolok, már feltűnt néhányatoknak. A himesi kertben a szőlő sorközt időnként lakaszálom valamennyire, és ahol hiányos volt a szőlő, oda veteményeztem és palántáztam paprikákat és paradicsomot, de kibújt a borsó után vetett uborka és a futó zöldbab is. A spárgatökök is bújnak. Jó kései vetés, de tovább lesz friss! Ezeket 3-5 naponta egyszer alaposan beöntözöm a friss szőlőültetésekkel együtt. Ahol nincs zöldség, ott hagyom a gyomokat, s ha folytatódik az aszály, akkor még ennél is magasabbra. A valahai veteményes helyén a kaszálóra lassan beköltöznek a vadvirágok önmaguktól is, mikrocsiga pedig annyi van, hogy sose úszom meg, hogy ne kerüljön pár a talpam és a papucsom közé. De ahogyan elnézem, itt már őszig nem nagyon kaszálunk. Idén egyszer kellett csak. Örülök, hogy a szomszéd régi birkalegelőjén is derékig érnek a füvek és a vadvirágok, mert szép is, romantikus is, és felettébb hasznos! Nem száradunk ki mi sem annyira gyorsan. Ma Lucy felengedte a ...
fel
le
Ez már tiszta őrület...!
Bukósisakban motorozni és csónakról lábat vízbe lógatva horgászni tilos! - mondta az öcsém. Voltunk sétálni a halastónál, de most nem erről akarok mesélni. Fotók később! Kaptam egy mikrofon a zuramtól a NemTibitől, hogy jobb hangú videókat műveljek. Csináltam is egy közel tíz percest a laza kertemről, vagy lazán kezelt kertemről, de nem töltötte fel a hangot valami zenei jogi izére hivatkozva. Mondom: nem értem! Hiszen csupán én beszéltem rá sületlenségeket. YT csatornán se volt hang. Mire a zuram, a NemTibi megkérdi, hogy a videón van hang? Nézem... azon sincs! Majd a következő kérdést tette fel: - A mikrofont bekapcsoltad? - Khm... - ugye már kitaláltátok?
fel
le
Májusfa
A napokban eszembe jutott egy emlék, még abból az időből, amikor kamaszként az ember lelke telve szeretettel, amikor úgy érzi, hogy kinyílik előtte az egész világ, s egyre nagyobbakat harap a tudás fájának gyümölcséből, amelyből minél többet fogyaszt, annál többre éhezik, és lelkesen keresi az újabb ízeket, felfedezve az emberi tudás számára újabbnál újabb élményeket adó forrásait, s úgy érzi, ismereteinek bővülésével szeme előtt egyre csak tágul horizont, ezzel együtt nő benne a szabadság élménye, mert energiával telve keresi saját útját és hangját, hiszi, hogy bármit elérhet, megtanulhat, befoghat, befogadhat, miközben keveredik benne az álom és a valóság, a vágy és remény, csak az biztos, hogy nem ismer lehetetlent. Családi házunk, melyben a szüleink felneveltek bennünket, egy jászkunsági faluban áll, két utca kereszteződésében, amely bizony azt jelenti, hogy elég hosszú kerítés veszi körül, melyet Apukám ötven évvel ezelőtt, tavasszal készíttetett. Akkoriban nem lehetett készen ...
fel
le
« előző
1
2
3
4
5
6
7
...
872
következő »
támogatóink
https://aktivmacska.hu
http://www.proconer.hu/gdpr
üzenek Tündérnek
segítség
Médiaajánlat
Impresszum
Oldal tetejére
Feleségek.hu csevegő
Online felhasználók:
Privát csevegő
béta
Csevegő partnerek:
Idióta?
A minap kikövettem egy oldalt, aki visszaidiótázta az egyik hozzászólót, de nem az a kommentelő volt az egyetlen, aki különvéleményen volt, és az oldal szerzője azzal is arogáns volt, aki konkrétan, gyakorlati tapasztalatán alapuló szakmai alapú érvekkel indokolta a különvéleményét.
És én nem tagadom, hogy aki hozzám "csak beszólni" jövő troll, azt én már válasz nélkül tiltom. De... mondjuk nem alacsonyodom le a szintjére. De... A legjobb barátnőimnek mondhatom, hogy bolondok, ők meg rám, hogy dinka vagyok és teljesen igazuk is van. De... egy szakmai véleménnyel nem tudni mit kezdeni, hanem felhúzni magát, s mikor egy másik ugyanott ugyanazért leidiótázza, azt simán visszaidiótázni... épp csak a káromkodás maradt el.
Szóval én úgy vagyok vele, hogy bármit is szólnak be a fotelbetyárok és a szófanénik, én nem engedhetem meg magamnak azt a stílust, amitől elveszteném a finom és nőies lelkületemet, még akkor sem, ha jobban rotálok, mint sok férfi.
Reggeli ...
Reggelente, amikor felkel a nap, s kiveti csodálatos testemet magából az ágyikó, félálomban feltipegek kiengedni a kacsákat, a törpe tyúkcsapatot és a nagyobb tyúkféléket is. S mikor a harmadik csapat is szabadlábra kerül, ott lecövekelek és megvárom, hogy a lelkem beérje a testemet. Ez olyan végtelenül békés folyamat, a nyomkövető Lucykutya szokott vádlin bökni a nedves orrával, hogy ideje továbbmenni.
De! Nemrég rájöttem, hogy még egy módja van testem és lelkem kora hajnali összeolvadásának. Nem, nem fogjátok kitalálni, mert a fotó elterelő hadművelet... De elárulom. Amikor megállok reggel rögtön a kacsák kiengedése után a házuk melletti málnásban, s mint pőrébb maci, elkezdem a számba bepakolni a reggeli friss levegőtől még hűvös málnaszemeket, s azok atomjaira esnek szét a számban, azonnal felszívódnak bennem, s akkor hirtelen belém ugrik a lelkem. De nem ám lassan feloldódva, mint csirkebámulásnál! Nem. Hanem, mint mikor vakmerően és eszetlenül túl magasról dobod a fasírgolyót a ...
Ti hogyan éltek túl? Még nincs is olyan forróság, amilyen még lesz! A mobilom már nem hajlandó fotózni nappal. Igaz, negyedik évét betöltötte. Vagy ötödiket?
Túlélésre játszom. Hajnalban, reggel öttől dolgozom, ameddig bírom, az itthoni állatos kezdéssel, és este dolgozok még kint. Este hatra megyek holnap is egy nénihez segíteni. Aztán hazajövök, s ameddig látok még kint vagyok. Lámpafényben már. Rövid kis pihenőkkel, mert néha háromszor indulok el ugyanaz miatt, de csak ötödszörre nem térít el semmi. Tiszta ADHD eltérülés. Itthon az állatokkal zárok este tízkor. Szerencsésebb esetben fél tízkor. Majd hajnali ötkor újra velük kezdek. A kettő közt próbálom pótolni a mindennapos éjszakai alváshiányt + a saját dolgaim csinálgatni mindennemű maximalizmus nélkül, pl. házimunkák. De ebéd után alvás szigorúan, mint az ovisoknak, ha itthon tudok lenni. Különben felbuknék. Még tíz éve bírtam napi négy órás alvásokkal nyáron, mert a fényből nyertem az energiát, mint a francos fényevő, de most ...
Tegnap kimentünk Jé barátnőmmel a szőlőhegyre eperfát dézsmálni, és ahogy körbenéztem, megállapítottam, hogy innentől nem kell a dombon kaszálni, ha eddig még nem jutottunk odáig, de a szőlőbe se muszáj, mert nálam nem a magas sás nő, mint a 4 éve gondozatlan szomszédban, és az a pár szál seprence is semmi ahhoz képest, ami azelőtt volt. Nagyjából térdig ér a legmagasabb fű, és az is jófajta, nem a toklászos. Azelőtt embermagas gazok nőttek ki két hónap alatt. És hogy most látja az ember, hogy nem is baj, ha az elhanyagolt területek szaporodnak körülöttem, mert ott legalább elerdősül lassan a terület.
Mert néha azt érzed, amikor a legnagyobb aszályban is négy centisre nyírják az utcában a füvet a közterületeken, mert az a rendezett (mondjuk van értelme, ha idén már nem akarnak nyírni), hogy mindenki vak és süket és önként megy a vesztébe. De tényleg nem látja senki, aki megállíthatná? Tényleg megérettünk a pusztulásra.
Telibemurvázzuk az udvart, a szélén némi levendulával, de ...
Azt még nem meséltem nektek - na, nem azért mert titok lenne, hanem mert az igazán jó dolgokat szereti az ember egy darabig csak magában dédelgetni... - hogy amikor Telki Közéleti Klub szervezésében tarthattam egy előadást, az nem csak arra volt lehetőség, hogy az ember végre kipróbálja, hogy milyen stand up kertész lenne, hanem arra is, hogy olyan emberekkel találkozzon, akikkel ezeddig az idő és távolság örök harca miatt nem volt eddig lehetőség. Meg nyilván azért sem, mert egyikünknek sincs magánhelikoptere.
De ott sikerült találkoznom többetekkel újra, és valakivel, aki évek óta követi mindenféle írói pályafutásomat, velem volt a legszebb és a legrosszabb órákban is hűségesen, mellettem állt, amikor megtaláltam önmagam, amikor először megmutattam az igazi hangomat, amikor szomorú voltam, majd boldog, majd kétségbeesett, majd újra boldog, és bízom benne, hogy valamennyire én is ott voltam neki, amikor szüksége volt rám. S mindezt anélkül, hogy bármikor is legalább csak egymás ...
Tudom, keveset posztolok, már feltűnt néhányatoknak.
A himesi kertben a szőlő sorközt időnként lakaszálom valamennyire, és ahol hiányos volt a szőlő, oda veteményeztem és palántáztam paprikákat és paradicsomot, de kibújt a borsó után vetett uborka és a futó zöldbab is. A spárgatökök is bújnak. Jó kései vetés, de tovább lesz friss! Ezeket 3-5 naponta egyszer alaposan beöntözöm a friss szőlőültetésekkel együtt. Ahol nincs zöldség, ott hagyom a gyomokat, s ha folytatódik az aszály, akkor még ennél is magasabbra.
A valahai veteményes helyén a kaszálóra lassan beköltöznek a vadvirágok önmaguktól is, mikrocsiga pedig annyi van, hogy sose úszom meg, hogy ne kerüljön pár a talpam és a papucsom közé. De ahogyan elnézem, itt már őszig nem nagyon kaszálunk. Idén egyszer kellett csak. Örülök, hogy a szomszéd régi birkalegelőjén is derékig érnek a füvek és a vadvirágok, mert szép is, romantikus is, és felettébb hasznos! Nem száradunk ki mi sem annyira gyorsan.
Ma Lucy felengedte a ...
Bukósisakban motorozni és csónakról lábat vízbe lógatva horgászni tilos! - mondta az öcsém. Voltunk sétálni a halastónál, de most nem erről akarok mesélni. Fotók később!
Kaptam egy mikrofon a zuramtól a NemTibitől, hogy jobb hangú videókat műveljek. Csináltam is egy közel tíz percest a laza kertemről, vagy lazán kezelt kertemről, de nem töltötte fel a hangot valami zenei jogi izére hivatkozva. Mondom: nem értem! Hiszen csupán én beszéltem rá sületlenségeket. YT csatornán se volt hang. Mire a zuram, a NemTibi megkérdi, hogy a videón van hang? Nézem... azon sincs! Majd a következő kérdést tette fel:
- A mikrofont bekapcsoltad?
- Khm... - ugye már kitaláltátok?
A napokban eszembe jutott egy emlék, még abból az időből, amikor kamaszként az ember lelke telve szeretettel, amikor úgy érzi, hogy kinyílik előtte az egész világ, s egyre nagyobbakat harap a tudás fájának gyümölcséből, amelyből minél többet fogyaszt, annál többre éhezik, és lelkesen keresi az újabb ízeket, felfedezve az emberi tudás számára újabbnál újabb élményeket adó forrásait, s úgy érzi, ismereteinek bővülésével szeme előtt egyre csak tágul horizont, ezzel együtt nő benne a szabadság élménye, mert energiával telve keresi saját útját és hangját, hiszi, hogy bármit elérhet, megtanulhat, befoghat, befogadhat, miközben keveredik benne az álom és a valóság, a vágy és remény, csak az biztos, hogy nem ismer lehetetlent.
Családi házunk, melyben a szüleink felneveltek bennünket, egy jászkunsági faluban áll, két utca kereszteződésében, amely bizony azt jelenti, hogy elég hosszú kerítés veszi körül, melyet Apukám ötven évvel ezelőtt, tavasszal készíttetett. Akkoriban nem lehetett készen ...
