- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Nagyon büszke vagyok erre a darabka virágszigetre, amit még tavaly nyár végefelé ültettem be. Három hétig rendszeresen öntöztük. Akkor, azaz beültetés után fűnyiradék mulcsot kapott, az szépen filcesedett, nem sok gazolnivaló lett emiatt benne, csak azok a gyomok, amelyek a felszedett és beültetett virágokkal kerültek bele. Októberben műtöttek, azóta egyszer kellett kigazolni belőle a kinőtt gabonát a trágya miatt tavasszal, de más feladat nem igazán volt eddig vele. Lassan egy kis igazítás ráfér, de semmi cicó.
Ha azt most felsorolnám, hogy mit ültettem bele... a sárga az menyecskeszem, abból sokat, 2-3db hamvaska, 2db ernyős verbéna, egy bugás-, egy Annabelle hortenzia, egy Mezei rücskös, egy ribizlivirág, egy tarka levelű kékszakáll, pink és kék virágú himalájai gólyaorrokból többet. Most más nem ugrik be.
- Zöld ujj - Grüner Daumen -
fel
le
27.-én, elindultak a folyamatok, aztán majd kiderül, hogy mi lesz a dolog vége. Állítólag nem köteles fizetni a tulajdonos, viszont akkor ki kell költöznie, illetve állítólag bármekkora összeget kérhetett apám, csak volt egy minimumösszeg, ami 7 és fél milkára jött ki a m² alapján, így annyit kért. Azt mondta, hogy azért nem kért többet, mert félő volt, hogy akkor nem fizet a tulaj, mivel így sem köteles. Állítólag a levél kézhezvételétől számítva 2 hete van, hogy reagáljon. A fejemet vertem gondolatban a falba, amikor fater elmondta, hogy van az a lakás, meg a haszonélvezeti joga és realizáltam, hogy hosszú évek óta feleslegesen szívat az életkörülményeinkkel, ugyanis ha hamarabb lép, sok kínlódást spóroltunk volna meg. Persze magát is megszívatta, de az szíve joga. Állandóan játssza a nagyokost, aki mindenkinél okosabb, mindent jobban tud, mindenkinek osztogatja is a kéretlen tanácsokat, de ha ekkora zseni, akkor miért ott tart mindjárt 62 évesen, ahol? Innen látszik, hogy csak egy ...
fel
le
mert először nem volt miről firkálnom, azután pedig vagy agysejtem nem volt ahhoz, hogy két értelmes mondatot összerakjak, vagy pedig kedvem nem volt írni.
Úgy néz ki, hogy végre tényleg előrébblépünk a lakhatási körülményeket illetően, mert a sors váratlan fordulatot produkált. Na, ezért nem tudom igazán feladni soha a dolgokat, vagy magát az életet, mert mindig bennem van valahol tudatalatt a remény arra vonatkozóan, hogy lehet még jobb is, hogy minden holnap egy új esély arra, hogy történjen valami pozitív változás. Dióhéjban annyit, hogy miután az anyuval közös útjuk különvált, fater összejött egy másik nővel (abból a kapcsolatból született az Öcsém), össze is házasodtak és faterom haszonélvezeti jogot kapott a nő ingatlanára. A nő évekkel később meghalt, fater pedig azután jött vissza hozzánk. A lakásnak új tulajdonosa lett, de a haszonélvező apám maradt. Totál sügér vagyok az ilyen hivatalos dolgokhoz, szóval gőzöm sincs, mi hogyan megy, az alapján írok, amiket faterom mondott. ...
fel
le
Színek tavasza
Tavaszi csokromban ibolya, pipitér
elevenen élnek emlékeimben még.
Ibolya nyílott a kerítés tövében, az
orgonabokrok árnyas rejtekében.
Illatával csalta unokák seregét,
megörvendeztette azt, ki csak reánéz.
Kék színű ibolya remény hírhozója,
bölcsesség és hűség ékes szimbóluma.
Itt van még a lila, uralkodó színe,
festőin firtatja, ő is a béke jelképe.
Elszórva egy fehér, megmutatja magát,
tiszta egyszerűség tükrözi az útját.
Szín-harmóniához sorba áll a sárga,
napsütéses öröm jár a nyomdokában.
Tökéletességhez csatlakozik a zöld,
szivárványszíne a remény és öröm.
Megújul a természet, ha befestegeti,
a tájra mindenütt nyugalmát terít.
Frissen, üdén járja táncát a határban
kivirul a természet lába nyomában.
Ott mosolyognak a pipitérek sorra,
fehér és aranysárga bóbitáikkal.
Tarkítják a zöldet meleg vidámsággal,
tavaszt köszöntenek színes kavalkáddal.
- Clara62 -
fel
le
1.
Tavasznak fényét vágyod ősszel?
Csak szemembe nézz, és láthatod.
Jöhet november sűrű köddel,
szívedbe májust varázsolok.
Tél hava lepheti utadat,
az akkor is hozzám vezet,
s vezéreljen az a gondolat,
hogy vár valaki, aki szeret.
Ki már úgy lesi érkezésed,
nem kell mondanom, hiszen tudod,
hogy mennyire szeretlek Téged!
Amikor a kezemet fogod
tavaszt hoz a télbe érintésed,
madárdalt, és rózsaillatot.
2.
Madárdalt és rózsaillatot,
gyötört életemben új reményt,
sötét éjben hajnalcsillagot,
soha el nem halványuló fényt,
hideg éjben kályha melegét,
biztatást, s ha kell vigasztalást,
könnyet felszárító nevetést,
válaszútnál iránymutatást.
Mindent adhat, s mindent elvehet,
egy örök talány a szerelem!
Rendelkezik életünk felett.
Csak jön, és megy, mint egy égi jel,
kiszámítani nem lehet.
Szerelmes Május! Mikor jössz el?
3.
Szerelmes Május! Mikor jössz el?
Szunnyadó szíveket szítani,
mintha üstökös dübörög fel,
s mi útjában áll, ...
fel
le
Nem volt mit tenni, mint behúzódni az esőcseppektől védett sarokba, ha már találkozásunk színhelyéül, a kertre és ezen időpontra esett a választás ez egy alkalommal. Erre a legmegfelelőbb hely az ereszcsatorna alatt álló kis asztal volt a számunkra, fenekünk alatt egy-egy kispárnával.
Húgom és jómagam kényelmesen elhelyezkedtünk egymás mellett. Szélvédett is volt, és elég árnyékot, meleget adó ahhoz, hogy az általa készített és nagy becsben tartott családi albumot megmutathassa nekem és megóvhassa az esőcseppektől. Hol másutt lehetett volna erre sort keríteni, mint a nagy diófa árnyékában, ott, ahol, ha sütött volna a nap, sem lett volna élvezetesebb, helyette azonban elkezdett cseperegni az eső, és oda száműzött bennünket.
Lányom és a sógorom miközben mi elkezdtük nézegetni az albumot, hogy ne is zavarjanak bennünket elindultak májusi cseresznyeböngésző körútjukra, hova máshova, mint szüleim által Jóska bátyámra örökül hagyott öreg cseresznyefát megcélozva. Ez ekkor már cseppet ...
fel
le
Fater az Ildiéktől jött haza és mondta, hogy ők mennek a gyerekekkel és állítólag kérdezte az Ildi, hogy mi kimegyünk-e, szóval fater megkérdezte kimennék-e? (Csoda, mert kb. sosem visz sehová.) Naná, hogy mentem volna, pont az előbbi okból, mivel már begolyózom az állandó itthonrohadástól, szóval kajáltunk és hívta az Ildit, hogy jöjjön majd értünk, mert akkor nem kell toligálnia, ha kocsival megyünk, ott helyben meg lábon is tudok közlekedni, mert annyit nem sétálunk, hogy meghaladja a gyalogos hatótávomat. (Aztán ott kiderült, hogy annyit sem bírok. :-D Nem gáz, leültem a fűbe, ahányszor kellett.) Nem fértünk volna be annyian a kis Yarisba, úgyhogy előbb kivitte a gyerekekkel az unokatesómékat, azután eljött értünk. Elvileg 27 °C volt ma errefelé, de gyakorlatilag volt az 30 is, szóval nyári szerkóban nyomtuk. A végére mondjuk szélvihar lett és jócskán lehűlt, de akkor már jöttünk hazafelé. Elég lapos és szegényes volt a majális, gyerekkoromban nem ilyen volt ez sem, volt egy csomó ...
fel
le