- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Csókkal ölelők, békeszirmaink,
zöldellő sorsmezőn a virágaink.
Földre szállt, drága angyalaink,
életünk beragyogó lélekvágyaink.
Családi köralkotó, igaz párjaink.
nyílt rózsaajkaikról mosolyaink.
Fénnyel áldott, szűzi tündéreink,
csodálatos világra szabadítóink.
Igen ők a nők, éltető reményeink,
köszönve, mind gyöngyszemeink.
Köszöntve együtt most létálmaink,
boldog nőnapot kívánunk társaink!
- Black Ice -
fel
le
Ezzel nem vagy egyedül. Én is azon gondolkodom ki vagyok én?! Talán együtt megfejtjük! Egy örök álmodozók, akik nem várják mástól, hogy megmondják kik ők. Maguk próbálják kitalálni, megfejteni a megfejthetetlent... és tesznek érte. Az idő hozta, az élet elvitte. Talány!? Azok vagyunk, akik lenni akarunk, legalábbis szeretnénk... Jó emberek! Legalábbis szeretnénk, ha azok lennénk!... Hasznosak bárki, mindenki számára..., magunkat is beleértve, legyen az ember, állat, egyre megy. Csak szeressenek azért, amit teszünk! És mi magunkat is! Nem sok ez egy kicsit? Rosszat semmiképp, hát akkor, marad a szeretet. Ez azt hiszem a jobbik verzió! Vagy önzőek lennénk? Sok ez így egyszerre? Azt hiszed könnyű az a kérdés, amit feltettél? A legnehezebb, hogy bevalld saját magadnak először is, hogy ki vagy te valójában.... Én pl. olyan vagyok, aki még magam sem tudom, de azt se szeretném, ha mások mondanák meg, ki vagyok én!? Még mindig ott tartok, így 75 évesen, hogy próbálom megfejteni ki is vagyok én ...
fel
le
Már több hónapja, hogy egy közösségi oldal egyik csoportjában rábukkantam egy történetre. Annyira feldobta a napjaimat, hogy elhatároztam, kronológikusan visszafelé elolvasok tőle mindent. Még mindig nem értem a végére, ám közben ötletet és ihletet kaptam az írásra. Mi lenne ha… Kipróbálom. Talán hozzá hasonló módon, én is gyógyulhatok tőle.
A folyamat hatásos, szórakoztató, és egyben félelmetes is. Kis epizódokban újra átélve a történteket, kezdek mindent másképpen látni. Amit eddig tragédiának és visszavonhatatlannak éreztem, most egészen más megvilágításba helyeződik. Az új szárnybontogató írói életem egy új lehetőséget adott. Ezt az oldalamat csak nagyon kevesen ismerik. Semmilyen módon nem kapcsolódik a valódi életemhez, ahol szinte közszereplő vagyok több ezer ismerőssel.
Sokszor eszembe jut a gyerekkorom. Neves szakemberek állítják, hogy minden onnan indul: jó is, rossz is. Népes földműves családból származom. Ismerem a növénytermesztés, állattartás minden gyöngyszemét. Az ...
fel
le
Meséltem az álmaimról, hogy vak vagyok - azt mondod - és nem látok, ezért nem mondod el, hogy szeretsz-e. Vegyem végre észre... talán látom, vagy inkább remélem, bízom benne, de elhinni nem merem. Még nem. De talán, ha mondanád se hinném el és igazad van, nekem kell éreznem. És érzem, hogy jó veled, otthonos, meghitt és örülsz nekem, ezt szeretném, és szeretném elhinni, hogy szeretsz... és szeretném, ha igaz lenne. Szeretném elhinni, hogy lehet engem szeretni tiszta szívvel. És nem bánom, ha sokáig tart újra elérnem a szívedig. Az enyém nyitva áll előtted.
Egyszer, tizenegy éve azt kérdeztem tőled, hogy:
- Mit akarsz tőlem? - te a szívemre tetted a kezed és azt mondtad:
- Ezt akarom elérni.
Most én ugyanezt mondom neked, a szívedet szeretném elérni, és a szívemet szeretném odaadni cserébe.
fel
le
Valamikor réges-régen, az erdőnek másik részén, szegletének szegletvégén, várva-várta életének örök párját, egy kedves kis manólány.
- Apa - kérdezte a kicsi manóm -, manók szerinted vannak?
- Hogy ne lennének - válaszoltam apásan. - Minden apa álma, hogy az ő pici lánya, örökre az ő kis manócskája maradjon.
A lánykám szép kis szája mosolyra kerekedett.
- Vicces vagy. Én mindig is manó szeretnék maradni - nevetett. - A tiéd - ugrott a nyakamba a manólány.
Eltelt pár év, és a kis manóból, gyönyörű nagylány lett. Megtalálta élete párját.
Virágba borult a táj
könnybe lábadt a szem
lelkem egy darabja
szabad útjára kelt.
Oltárhoz vezettem őt
elengedtem kezét
szívembe zártam rejtve
néki minden szegletét.
Nem kell féltenem már
erős kezekbe adtam át
lánykámmal véle
minden álomát.
Társával rajzolt szigetjük
közös új életük
bennük bízva tör elő
az eljövendő szebb jövő.
Gyökérből nyílt rózsa ő
szíveket melengető
szabadon,
hiszem!
ezerszép szirma nő.
- ...
fel
le
A bűvös számok közt
itt a tizenhárom,
bőrömből kibújok,
helyem nem találom.
Születésem havában
érdekes e nap,
minden évben megríkat,
vagy életet ad.
Nézek szívmelengető,
kedves képeket,
szavam eláll, és már
mozdulni sem merek,
hangom visszatartva
izzik forró parázs,
csak el ne tűnjön már
soha ez a varázs!
Élhetnék sokáig
lobogó tüzemben,
szikráimat vetve
szív-veszedelemben!
Mesék erdejéből
soha ki ne lépjek,
ajkamról ne kopjon
a szerelmes ének!
- Ködmadár -
fel
le
Neked fontos! Akkor élj vele! Elég volt... Több, mint kellett volna, ahhoz, hogy megértsd végre, elég volt! Szenvedsz? Tiszta sor! Mindig is tudtad, ez ezzel jár! Mi változott: Az ember, vagy te? Te nem változtál, te még mindig hinni akartál! Nem megy? Vedd már észre!... Túlhaladta a kor a te fájdalmaidat! Túl már mindenen még mindig hinni akarsz. ami nem megy! Lásd be végre, hogy vége! Futsz még mindig egy-két kört... Miért? Nem! Nem tudod... Mégis adsz még magadnak egy esélyt, holott, másnak szánod. Annak, aki veled azt tette, amit?... Mi? Vagy ki vagy te, aki ezt eltűröd? Belegondoltál végre, vagy még mire vársz? Tapsra? Amit soha nem fogsz megkapni?... Kapj már magadhoz?! Tudd, hogy merre az annyi!... Nehéz? Az hát!
fel
le
Ma felhívtak elvileg a rendőrségtől, az ember nem teszi le egyből, mert sose tudni.
Ma, egy végtelenül kedves, fiatalos hangú intelligensnek tűnő nő hívott, elvileg a rendőrségtől, egy hajszálnyit hadart csak jobban nálam vagy bármelyik ügyintézőnél. S hogy Bp-en holmi Kovács Zsolt a lánykori nevemen meghatalmazással próbált felvenni hitelt a MBH banknál, 750.000-ret, és ismerem-e. Pár Kovács van az ismerősök közt ugyan, de egyik sem Zsolt, szóval nem. De biztosan nem ismerem? De nyomoznak utána és valószínűleg adathalászat, mondjuk elkövettem azt a hibát, hogy mondtam, hogy nem is az a nevem, és elárultam, hogy más, és Himesen lakok, bár ezek az információk seperc alatt bárkinek megvannak google vagy AI segítségével rólam, de akkor még beszélt, és akkor szakadt meg a vonal, amikor elkezdtem visszakérdezni, és amikor mondtam, hogy nincs is rendszeres jövedelmem és tuti nem tudnak hitelt felvenni a nevemben, és nincs is egy átlagos nevem mint mondjuk Szabó Margit.
És utána a ...
fel
le
meg lett nézve a kémény, nem repedt meg benne a burkolat (gondoltam, hogy 1 alkalomtól nem lesz baja), úgyhogy 10.-én, amikor megérkezett az idom, be lett üzemelve a sparhelt és azóta újra lehet itthon főzni. Nagyon gáz, hogy eddig a szomszédhoz járt át az öreg. Nyáron nyilván nem lehet majd begyújtani a tűzhelyet, de fater kitalálta, hogy kiviszi és majd a szabadban főz, hogy ne fűtse a házat. Mondtam neki, hogy zseniális ötlet, 40+ °C-ban király lesz a forró tűzhelynél ácsorognia (nálam ez felejtős szar szívvel, ezért nem azt mondtam, hogy ácsorognunk, bár neki sem tanácsos 60+ évesen hőgutát kapni, mégha - el ne kiabáljam - egészséges is). Fennhangon magyarázott, hogy "Mé'?! Tudsz jobbat?!" Mondom igen, gáztűzhelynek hívják! Azt mondja "a f@szom költ még arra is!" Ja, oké... Engem már nem érdekel hogyan sanyargatja saját magát. Már csak az dühít, amikor engem is szívat valamivel. 10.-én jött az Attila, hozott egy állítólagos villanyszerelőt, hogy legyen a ...
fel
le
Tegnap kérte valaki, hogy meséljek magamról. Aztán így elkezdtem, hogy van egy kutyám, négy macskám, csirkéim meg nyulaim, a kacsákat ki is felejtettem, és hogy kertészkedek, szittelek, matekot korrepetálok és számtalan dolog. Hogy imádom a fákat, mert évről-évre kihívás, és az ember folyamatosan fejlődhet és kiteljesedhet általuk.
És ugyan nem lett saját gyerekem, mégis lett legalább harmincöt az elmúlt huszonöt évben, és néhányan, akiket végigkísérhettem a felnőttéválásig, ők visszatérnek. És egyikük által már nagymama is lehettem. És tudjátok, hogy ez milyen érzés? Mintha én lennék a Mátra alján falu szélén lakó öreg néne az Öreg néne őzikéjéből. Hogy a meggyógyított kis gidáim, felnővén elhozzák bemutatni a gyerekeiket. És akkor pontosan tudom, hogy megérte. Hogy valamit jól csináltam. Semmi sem fontosabb a szívem gyermekeinél, lett légyenek akárhányan is. Nincs olyan, hogy kedvenc, vagy hogy egyiket jobban szeretném, mint a másikat. De úgy sem igaz, hogy mindet egyformán, hanem ...
fel
le