- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Járt volna virgács, de azt nem kaptam. :-D Csokit igen és mégvalamit, de azt nem a fateromtól. Épp' ez a lényege a sztorinak, hogy olyasvalamit kaptam, amit tőle kéne, de sosem kaptam és épp' dühös is voltam rá, amiért megint lemaradok egy élményről, mert nem juttat el a helyszínre, holott meg volt beszélve, valamint hogy szinte semmi élmény nem ér soha, mert nem visz sehová, erre pont akkor kaptam valakitől őszinte törődésről és szeretetről árulkodó mondatokat. Annyira nem vagyok hozzászokva, mivel nem kaptam a környezetemtől, meg annyira éles kontrasztot adott előbbinek a valódi törődés, hogy jött valamiféle pozitív sokk a kapott jó hatására. Nem tudtam hová tenni, hogy tényleg annyira számítok és ugyan szokás szerint vasszigorral fegyelmeztem magam, egy ponton beintett a kontroll és szégyenszemre sírvafakadtam. Hogy miért jegyzem le, holott égő? Azért, mert ez ugye egy mentális- és fizikai stagnálásokat/állapotváltozásokat is lekövető blog és most egy újabb mérföldkőhöz érkeztem ...
fel
le
és lett egy új hobbim, ami lelkesít és egyben ki is húzott abból az állapotból, amiről az előző posztokban beszéltem. Nem kizárólag ez segített, hanem a két legjobb barátom is, akik már-már a családom és az a tudat is, hogy menni kell tovább, meg ha támaszt kell nyújtanom nekik, akkor tudjak, ahhoz viszont talpon kell lennem. Időnként írkálok verseket és a napokban felfedeztem egy zenekészítő alkalmazást, aztán bevillant, hogy a verseimet dalokba tudnám foglalni és ahogy nekiláttam, a sikerélmények felspannoltak. Már kreáltam 5 zenét és agyalok az újabb, meg újabb dalszövegeken, amikhez aztán zenét készíthetek, ami amellett, hogy leköt és élvezem is, segíti az önkifejezést és terápiás hatása is van. Sosem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, de úgy érzem, hogy most rátaláltam valamire, ami megy és ez motivál. Persze a maximalizmusom most is azt mondja, hogy lehetne sokkal jobb is az eredmény, de legalább nem az van, hogy vállalhatatlannak tartom. Még a nagyon kritikus fateromnak is ...
fel
le
Végére értem a birs feldolgozásának idén. Eleve az már maga győzelem és nagy megkönnyebbülés, hogy túlterheltségem okán nem azt gondoltam, hogy ott rohadjon meg a maradék, ahol van. Az a másik nagy öröm, hogy amióta leszedtem a birseket, ami minimum két hete volt, ezidáig az utolsó szatyorból is csak nagyon kevés romlott meg, szinte jelentéktelen mennyiségben. Említésre se méltó. És ugye mennyire brilliáns a magháza?
Eddig készült belőle lekvár körtével vegyesen, majd egy csomót bezacskóztam a fagyasztóba a későbbi lekvárfőzésekhez, és így télen is lesz frissen főzött lekvár. Már amennyire a fagyasztott gyümölcsből friss lehet, na de akkor is.
Nézegetem a cseresznyebefőtteket a polcon egy ideje, hogy csak úgy csábítgatják az embert, de van is mellettük még némi hely, s arra gondoltam, hogy mivel Oma nagy kompótfogyasztó, nekem meg volt még zacskós befőtt tartósítóm, hogy megpróbálom simán, hogy a befőtt elteszi-e a nagymamát. De nem tette, így aztán én tettem el befőttnek a ...
fel
le
Úgy kezdődött hogy a fiamtól kaptam egy csodálatos kék orchideát. Ez mesterségesen volt színezve,így amikor újra virágot hozott az már fehér volt de így is nagyon szép. Látva az Örömömet a gyerekek, kezdtek orchideákat venni nekem alkalmakra. Egyik szebb volt mint a másik.
Előző télen azt vettem észre, mintha betegek lennének.Amint tavaszodott, mindet átültettem új orchidea földbe, előtte alaposan átnéztem és az elhalt gyökérrészeket levágtam, megfrissítettem őket. Aztán vártam a csodát. Megmaradtak egy kivételével és hajtottak is gyökereket,de virág sehol.
Aztán beköszöntött az ősz és kettő elkezdett virágozni, majd amikor a virág elhervadt, oldalágat hozni, bimbósat.Szép sorban egyik is, másik is elkezdett bimbós ágat hajtani, most van hét bimbós orchideám és még egy ami várakozik.Ők jobban tudták mikor kell megindulni. Nyáron sok szép virág nyílik, de most ők lesznek a szépségek.
fel
le
Merj csúnya lenni
Kata nem aludt jól az éjjel.
Nem volt telihold, nem volt bánatos sóhaj, az álom mégis elkerülte.
Reggel a tükör, nyúzottnak mutatta, de ezt ő egy cinkos kacsintással nyugtázta.
Munkába menet, az előtte lévő tócsát nem kikerülte, hanem beleugrott, bele a közepébe
Hangos kacagás tört fel belőle.
A sarkon épp akkor fordult be egy fiatalasszony, kézen fogva egy öt-hat éves forma kisfiút.
Kata rosszcsont gyerek tettét nem látták.
A kisfiú megállt s nevetve szólt az anyjának
- Anyu, nézd már! A néninek olyan fényes-szeretem szeme van.
…..........
Ágyam forró, lázam van
Dr. Krasznai Katalin bírónő, élete első válóperes tárgyalását vitte végig, s hozott benne ítéletet.
A tárgyalás menete alatt- mint esküjét híven betartó, hivatását tökéletesen végző , tiszta ítéletet hozni tudó bíró- személyes érzelmeit a tárgyalóterem ajtaján kívül hagyta.
Most, a nap lezárása után, már mint magánember, gondolkozott el a látottakon, hallottakon.
- Az Ember a ...
fel
le
Legutóbb írtam, hogy folyósítják tovább a GYOD-ot. Múltkor megérkezett erről a határozat is, amiben már szerepel a végleges állapot is, ezért elvileg innentől ismét csak a papírjaimból fognak dolgozni, nem cibáltatnak fel faterommal Pestre a felülvizsgálatra. Volt már egyszer ilyen, hogy a papírjaim alapján intézték a dolgokat, de aztán valaki elkeverte a végleges állapotról szóló szakvéleményemet és azóta hívogattak be. Nem volna ez gond, csak ugye 5 órát kell utazni és nem mindig partner ebben a szervezetem. Ha már az állapotnál tartok, az ügyetlenségem szintet lépett. Szokás szerint nem panasz, csupán a dokumentáció kedvéért jegyzem fel. Az már megszokott volt, hogy megrándul a kezem, meg random remegni kezd (főleg amikor finommozgásokat kéne végezni), azonban kb. 2 hete játszik olyat, hogy gyakran elejtem, ami a kezemben van, mert ügyetlen a kezem, vagy nemes egyszerűséggel elengedi az adott tárgyat anélkül, hogy szándékosság lenne mögötte. Ezzel is úgy vagyok, hogy az életem ettől ...
fel
le
Ilyen sem volt még!
Kollégám az egyik szomszédomnál ásózott fel egy kis részt zöldségesnek. Mondtam neki, ha végzett, jöjjön be meleg vacsorára. Délelőtt mindenhol is voltam, gondoltam, hogy mire őt ott éri a naplemente, addigra kész lesz a leves és a tepsiben sült csirkecomb is a vele sült burgonyával.
Amíg betermelte a vendég és a zuram a grízgaluskás, borsós csirkelevest, én elláttam kint az állatokat. Majd utána megkértem a megfáradt munkást, hogy csalogassa ki Omát a barlangjából, mielőtt megsértődik a maradék évre, hogy kihagyjuk őt a buliból.
Oma határozott kézjelekre kisétált a szobájából és leült az asztalhoz.
- Egyedül kell ennem??? - méltatlankodik a nagyi.
- Nem, a kollégával!
- Ilyen sem volt még, hogy én férfival eszek! - rikkantott fel Oma boldogan - amióta papa meghalt - tette hozzá szemérmesen illemből, de a vidámsága megmaradt.
Kevés dolog kell a boldogsághoz nyolcvanhét évesen...vacsora egy jóvágású legénnyel.
<iframe width=" ...
fel
le
csak nem igazán volt/van kedvem írkálni, mert egy ideje elkapott a befordulás. Azért igyekszem kijönni belőle. Nem zuhantam meg (bár már a határom végét súrolom) és a kommunikáció nem igazán megy, étvágyam sem igazán van (azért igyekszem kajálni), jönnek a disszociatív állapotok, álmatlan vagyok, meg dekoncentrált és utóbbinak köszönhetően csinálom is az olyan baromságokat, mint a szemeteszsák kivitele helyett elindulok vele a szobába, vagy pl. inni akarok, de a flakonról elfelejtem lecsavarni a kupakot, stb., de legalább van min röhögni. :-D Azon vagyok, hogy továbbra is egybenmaradjak és lehetőleg minél hamarabb kijöjjek ebből az állapotból. Próbálom lekötni a figyelmemet, egy Jóbaráttal is támogatjuk egymást, meg erővel csinálom, amit kell, mert nem hagyhatom el magam és nem is akarom. Nincs kedvem sem és erőm sem belemenni, hogy miért értem el ezt az állapotot. Majd kijövök belőle, ahogyan máskor is.
Írtam valamikor év elején az egyik posztban a csodák kapcsán, hogy adott egy 14 ...
fel
le