- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
1. Az itthon
Elegem volt belőle. Ha nem csinálom az a baj, ha csinálom akkor meg az. Dicséret után szemrehányás. A hallgatásból mégis hogyan tudjam mi van körülöttem? Én próbálkoztam, nem is egyszer, de most már tényleg kezdek felrobbanni ebben a gyönyörű környezetben!
Kérek egy autót...
2. Az otthon
Visszavágyom, holott mennyire szeretek néha onnan is eltűnni. Vágyom a szabadságom, az elfoglaltságom, a barátokat, a jó éjszakákat, de legfőképpen a távolságot. Ha van távolság, akkor minden más színben játszik.
Kell egy munka...
3. Régi élet
Teljes mértékben utálom azt ahol most vagyok, ez abszolúte de nem az én világom. Vagy megöl az unalom vagy teszem a dolgom, amit utálok. Hiányzik a pezsgés, a zaj, a közlekedés, az emberek. Gyerekek... HALÁLRA UNOM AZ AGYAMAT!
Nem az én hibám...
+ egy gondolat
Az itthoni dolgok kiakasztóak, ám van amit nem mellesleg megpróbálok értelmezni a saját életemben. Az elmúlt péntek-szombatot. Azt amit egy másik városban töltöttem, egy régi ...
fel
le
http://www.youtube.com/watch?v=EhbaRL36WRY
You should have gave all your hours when you had the chance...
Ebben a szaharai melegben nincs is mit tenni - a legkisebb fizikai munka is túl sok, így az ember gondolkodik, de vajon nem fárasztóbb-e, mintha nehéz fizikai munkát végeznénk? Néha a ki nem mondott szavak is lehetnek olyan súlyosak, mint a kimondottak, s ily módon a gondolatok is.
Itt ülök a szobámban, lenne mit tennem, de inkább ezt a számot hallgatom meg újra és újra, mert annyi érzelem szorult bele, hogy számomra magát a világot jelenti ebben a pillanatban.
A zene cirógatja lelkem, a mondanivalója pedig feltölt. Nem szomorú, sőt, szerintem élettel teli. Olyan, mint a tavasz. Várod az első rügyeket, a meleg napsugarakat, az énekes madarakat reggelente és ha felnézel a délutáni napsütésben, a kék ég magával ragad és szinte érzed a kezedben a felhők puhaságát és illékonyságát. Érted a Föld összes rezzenését egy pillanatra, mely a mintha örökké tartana.
Persze a pillanat ...
fel
le
Elérkeztem egy ponthoz, ahol döntenem kell.
El kell döntenem, hogy melyik útra lépek rá: egy ismerősre vagy egy régen elfeledettre. Előbbi megannyi szép pillanatot hozott az életembe, ugyanakkor a legtöbb szenvedést is vonzotta. Utóbbit régen magam mögött hagytam, mert bár tele volt szépséggel, nem láttam benne a lehetőséget.
Most azonban mérlegelnem kell, hogy milyen is legyen az elkövetkező másfél évem és erre majd öt-tíz év múlva hogyan is fogok emlékezni. Melyik fogom vajon jobban bánni?
A legutóbbi szombaton történtek után, mely igen kellemetlenül érint engem kénytelen vagyok lépni. Túl vagyok már pár beszélgetésen.
Babó megértett és fiatalságából adódóan igazi tanáccsal nem tudott szolgálni, de felvakart a padlóról.
Mr. Elfoglalt szakított rám időt, elmondta véleményét, hogy hogyan is lenne talán a legjobb. Ő ismeri az ismertebbik énemet, de azt is, akit a legtöbben nem. Tudja mire vagyok képes és tudja milyen árat fizettem már. Ő úgy is elfogad amilyen most vagyok csak ...
fel
le
Nem jó ez így...nagyon nem...
Annyi gondolat van a fejemben és annyi érzés a szívemben, egyik másik ellentmond egymásnak. Nem tudok mit csinálni... vagy erre vagy arra hallgatok...
A múlt héten két vizsgából mindkettő meglett, szép eredménnyel, de mi lesz most, hogy nem tudom kontrollálni magam? A saját gondolataimat és érzéseimet? Itt hullámzik össze-vissza, eléggé elkeserít.
És akkor itt van még, hogy törődök az emberekkel akiket kicsit is szeretek. Felbolygat, ha nem boldog valaki, akit szeretek. De ha ellenállnak vagy tehetetlen vagyok, akkor mégis mihez kezdjek? Jó, előbbivel lehet, csak nem akarok - mármint hagyhatom, de tudom, hogy az rosszabb.
Azzal ki törődik, hogy én mennyire nem vagyok boldog? Hogy úgy érzem ellopták a boldogságom és nem tudom hogyan kaphatom vissza? Hogy megy ez már hónapok óta?
Az egyik nem tesz semmit, a másik felidegesít, a harmadik meg próbálkozik. A többi meg...nah azt hagyjuk inkább...
Túl sok minden történt és mégis semmi, nem tudom minek ...
fel
le
Elkezdtem olvasni A könyvet. Szörnyen felkavar. Az az igazság, hogy emlékeket és érzéseket elevenít fel, melyek én is átéltem és most még a levegőnél is jobban vágyok.
Tudni kell, hogy ha én olvasok és megfog, akkor teljesen elmerülök benne. Átveszem a szereplő érzéseit - rettentően empatikus vagyok, vesztemre és nem csak a fantázia világában -, így ugyanolyan mélységében élem meg azokat, mint ahogyan le van írva. Akarva akaratlanul azonban találok egyezéseket az életemmel kapcsolatban (ahogy szerintem mindenki) és ez mindig felbolygatja a lelkemet.
Ezekkel viszont jelen pillanatban nem tudok foglalkozni, millió és egy dolgom van, amivel foglalkozni kellene - már megint és még mindig és még lesz is. Phuhh...bele se akarok gondolni... :)
De így egy kicsit jobb, leírva, kiadva magamból. Nem tehetek róla, grafomán vagyok.
Ahogy haladok oldalról oldalra, ahogy egyre többet megtudok a szereplőkről egyre elgondolkodtatóbb a helyzet. Ugyanis, ha bennük megtalálom azokat a vonásokat, ...
fel
le
Tegnap egybekötöttük a világvége partyt egy szülinappal és természetes az idei szorgalmi időszakunk végét. Nagyon jól éreztem magamat. Kisebb gránátokkal dobálóztunk - fény-party. :)
Rengetegen voltak a kollégiumban, a kávézóban - mindenkinek megkönnyebbülést jelentett a tegnap este. Csak úgy áradt a bormámoros szeretet.
Nem maradtam sokáig, eljöttem az egyik volt osztálytársammal. Sétáltunk, beszélgettünk, a tónál próbáltuk felmérni a jég mélységét, és mivel az utolsó villamost lekéste, így elkísért engem teázni. Aminek a végeredménye az lett, hogy reggel az első villamossal ment el.
A családi dolgokon keresztül érintettünk szinte minden témát a felsőoktatási törvényig. Imádok vele beszélgetni, vitatkozni, érvelni, átbeszélni egymás gondolatait.
A hajnali hidegben gy éreztem, hogy nem meteorok vagy aszteroidák és a hő fog minket ma elpusztítani, hanem egy jégkorszak. Szent meggyőződésemmé vált, annyira fagyos idő volt.
Miután hazaértem nagy nehezen elaludtam. Keserédes álmok ...
fel
le