- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Már egy ideje élhető volt a helyzet, szokás szerint megint nem jártam péntekenként a dokihoz sem, amiért meg is fogom kapni a magamét holnapután, mert elvileg akkor is kéne járni, amikor tudom kezelni a létet. Kb. egy hete már érzem, hogy próbálkozik a poklom, de természetesen és szokás szerint nem adtam át magam neki, hanem minden necces alkalommal igyekeztem/igyekszem azonnal lekötni az agyamat, ami időnként segít is. A gond az, hogy nem mindent és nem is a végtelenségig vagyok képes uralni. Durva mértékű a hangulati hullámvasutazás, csak az a pech, hogy erről a masináról ilyenkor nem lehet leszállni. Random kap el az eufória ok nélkül, ahogy a gyászos hangulat is. Képes ez megtörténni néhány perc különbséggel, de ami ennél is meredekebb, hogy egyszerre is tudom érezni a nagyon nagyfokú boldogságot (már-már valami lebegésszerű állapot, mert totál túlpörög bennem valami) és a mély, meg többmázsás bánatot. Egyik percben folyamatosan dumálok (nekem nem tűnik fel, apám szól rám, hogy ...
fel
le
de meglepően jól vagyok. Nyaranta minden bajom szokott lenni, most viszont alig van panaszom és remélem ez így is marad jódarabig! Tegnap jött a vihar és még az sem okozott panaszt, pedig szokott, jócskán. Szinte egészségesnek érzem magam (leszámítva a ketyegőmet, meg apróságokat, amikre nem adok), étvágyam is van rendesen.
Sokfelé okozott nagy károkat a tegnapi vihar. Felénk annyiról tudok, hogy egy fa kidőlt és leszakított egy vezetéket, ezért ment el az áram az egész utcában. A konyha feletti kéményünk inog, szóval imádkoztunk, hogy ne dőljön le az erősen viharos szélben. Van egy meggyfa a túloldalon, ami veszélyesen meg van dőlve már jóideje, a gyökere körül már púpos a talaj és jó ideje meg is van jelölve, hogy ki kell vágni, de azóta sem történt meg. Tegnap rossz volt nézni, ahogy tekergette a szél, plusz ugye a talaj is puhább volt az esőtől és a fater be is telefonált a Katasztrófavédelemhez, hogy csináljanak vele valamit, mert életveszélyes. Állítólag a diszpécser " ...
fel
le
nem tudtunk beszélni a fogadott Tesómmal és ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnap - írt, viszont megint pont vacsoráztam. -.- Mire végeztem, már nem volt online, mert mennie kellett. Minden este (van, hogy napközben is) fent vagyok az oldalon, ahol elér, erre most elszalasztom, holott a hóhér tudja, hogy mikor tud legközelebb írni. Baromira dühös lettem magamra. Marhára hiányzik és láttam, hogy ez kölcsönös, szóval egyrészt egyből jött az eufória, másrészt nagyon le is törtem. Próbálok arra koncentrálni, hogy írt és ebből töltekezni! Remélem lesz még alkalmunk beszélni!
Még nem érkezett meg a medence, de jó szolgálatot fog tenni, ha olyan forró lesz a nyár, mint amilyet jósolnak. A házban egyelőre élhető a hőmérséklet és egyelőre én sem vagyok nagyon rosszul, sőt, meglepően lightos a helyzet és ez maradjon is így! Hiszem, hogy számít az is, hogy azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy jól kell lennie. Ez önmagában nyilván kevés, de biztos, hogy számít valamennyit.
Ma, ...
fel
le
arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott ...
fel
le
Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.
Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.
Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható ...
fel
le
Megmakkant a hűtő. Mikor máskor, ha nem nyáron... Most megint lehet elvenni a házfelújításra szánt zsozsóból, mert hűtő mindenképp' szükséges. A folyosóval is kezdeni kell valamit, hogy be tudják hozni a hűtőt, mert pont útban van a támaszték, ami a mennyezetről leszakadni készülő bazinagy vakolatdarabot tartja a helyén. Addig szégyenszemre a szomszéd hűti a kajánkat. Jóban van vele apám, de akkor is gáz.
A befekvős terápiát bebuktam most is, de számítottam rá.
3 hete nem beszéltem a fogadott Tesómmal. Nagyon hiányzik, de biztos, hogy írna, ha tudna.
Ha minden igaz, a most következő héten végre megyünk a Vadasparkba. Fater felébredt, hogy magunkra is kell időt és energiát szánni. Persze csak azért, mert már ő is begolyózik itthon, de mindegy, a fő, hogy kimozdulunk. Remélem az időjárás is kegyes lesz és én sem leszek szarul. El ne kiabáljam egy ideje nincs különösebb gond, szóval jó volna ígymaradni, hogy eljussunk, meg hogy ne vonja el a figyelmünket a rosszullétem, valamint ...
fel
le
tegnap, így már nem maradt sem energiám, sem agysejtem, sem pedig hangulatom a firkáláshoz.
Nem megyünk az esküvőre és nem rajtunk múlt, de nem rohanok előre. Fater a múltkor (kb. egy hónapja) mesélte, hogy találkozott az Ildivel a hivatal előtt. A Zoliékat várta, mert valami időpontért mentek. Fater állítólag megkérdezte, hogy "csak nem esküvő lesz?", de az Ildi azt mondta, hogy nem. Ez is mutatja, hogy nem akartak minket meghívni. A múltkor ott volt apám az Ildinél, ahol szintén ott volt az unokahúgom a palijával és állítólag a fater hallotta, ahogy a Péter kérdezi a Zolit, hogy "és mikor lesz a nagy nap?" Nekik szóltak ezek szerint, fater előtt meg letagadta az Ildi, hogy esküvő lesz. A Zoli motyogta állítólag az időpontot, hogy apám ne hallja. Mondtam neki, hogy szarja le, hiszen tudja milyen a család. Mint mondtam, ez kb. egyhónappal ezelőtt zajlott, erre mit ad Isten, kedden este hívta a Zoli apámat, hogy hétfőn esküvőjük lesz és menjünk. Hogy miért hívtak ...
fel
le